Legutóbbi jelentésében a szerbiai Költségvetési Tanács azt közölte, hogy Közép- és Kelet-Európa (KKE) országaihoz viszonyítva hazánkban kevesebbet fordított az állam az utóbbi egy-két évtizedben az egészségügyre, ami szembeötlő, ha megvizsgáljuk a kórházak jelenlegi felszereltségét. Az Eurostat, azaz az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint Szerbia elmarad a régió többi országától a diagnosztikai egészségügyi berendezések számának tekintetében.
Az ország állami egészségügyi szektorában 100.000 lakosra fele annyi CT-szkenner, Gamma-kamera, rádióterápiás berendezés, és háromszor, esetenként négyszer kevesebb PET-szkenner, mágnesesrezonancia-, vagy angiográf-berendezés jut, mint Közép- és Kelet-Európa országaiban. Mindemellett – és az utóbbi két évtized mérsékelt közberuházásai ellenére – az egészségügybe való beruházás mértéke nem volt elegendő arra sem, hogy Szerbia lemaradása ne legyen szembetűnő a szóban forgó országokhoz képest. Sőt a különbség csak nőtt a PET-szkennerek és az angiográf-egységek esetében.
A felszerelés mellett Szerbiában nincs elegendő kórházi ágy sem a különleges ápolást igénylő betegek vonatkozásában, míg a rövid kórházi ellátásra szorulók esetében elegendő ággyal rendelkezik, többel, mint egyik-másik közép- és kelet-európai ország.
A Batut Közegészségügyi Intézet is rámutatott jelentésében arra, hogy Szerbiában az egészségügyi személyzet létszáma kisebb, mint a környező országokban, és struktúrája is rosszabb. Szerbiában hiány mutatkozik szakorvosokból és képzettebb egészségügyi technikusokból. Az országban két évvel ezelőtt 100.000 lakosra 300 orvos jutott, ami egyötöddel kevesebb, mint Közép- és Kelet-Európában, általános orvosokból viszont több is van. Hiányoznak a szakorvosok és a sebészek. Egészségügyi nővérekből és szülészeti technikusokból is több van, mint a közép- és kelet-európai országokban, de képzettségük kedvezőtlenebb a kimutatások szerint.
A Költségvetési Tanács jelentésében szerepel az az adat is, mely szerint az ország a bruttó hazai termék (GDP) 0,1 százalékát költi el közvetlen egészségügyi beruházások finanszírozására, ami meglehetősen kevésnek számít. Igaz, ezt az adatot fenntartásokkal kell kezelni a Tanács szerint, mert az adat nem tartalmazza az egyes egészségügyi intézmények nagyberuházásokra költött anyagi eszközeit, így a szám kisebb, mint amennyi a valóságban kellene hogy legyen. Mérvadóbb lehet ebben a tekintetben a Batut Intézet jelentése, mely már beleszámítja ezeket a kapitális projektumokat is a végösszegekbe, s ezek szerint 2018-ban például a GDP 0,3 százalékát költötte el az ország az egészségügy fejlesztésére. Sovány vigasz, hogy ez az adat megfelel a kelet- és közép-európai államok szintjének.
A várakozások szerint a 2020. év pozitívabb eredményeket hozhat, érdemes lesz jövőre kielemezni a koronavírus megjelenését követően ejtett állami beruházásokat és összevetni azokat a korábbi adatokkal, állapították meg a jelentés elemzői.
