Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Hiányoznak

Délvidéki magyar Golgota 1944–1945. Tanulmányok a 75. évforduló alkalmából; Budapest – Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány, 2020. 233 p.

Mák Ferenc

2020. szeptember 30., 17:52

Kommentek száma 0 

Nagyon hiányoznak közülünk, a mai világunkból, közösségi életünkből azok a magyarok, akiket 1944 őszén, 1945 tavaszán tízezrével pusztítottak el a partizánok. Hiányzik a teremtő munkájuk gyümölcse, hiányzik a továbbörökített szeretetük, a meg sem született unokák alkotó ereje, hiányzik az a gazdagság, amely kétkezi munkájuk nyomán soha nem sarjadhatott ki. Micsoda hatalmas kincs lenne tíz- és tízezer, derűvel fölépített világ, mosolyba öltöztetett élet betakarítható, csokorba köthető pompája! Mennyivel más lenne a trianoni évszázad feletti számvetésünk, ha gondviselő szeretetük emelné az ünnep fényét! Gyilkos indulatok számukra még a helytállás lehetőségét sem adták meg. Tíz és tízezer helyállás fénye hiányzik a délvidéki magyarság életének horizontjáról!

Ismét szomorú számvetéshez értünk, amikor a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány két szerkesztője, Bank Barbara és Cseresnyésné Kiss Magdolna a partizánterror 75. évfordulója alkalmából asztalunkra tette a Délvidéki magyar Golgota 1944–1945 (2020) című tanulmánykötetet. Pintér József 2014-ben Szennyes diadal címmel jelentette meg a szenttamási magyarirtás történetét, megrendítő kötetének címe azóta számomra Tito és a titói Jugoszlávia igazi arcát, valódi lényegét jelenti. A szerző e mostani emlékkönyvben megjelent „Egy leigázott néphez tartozom” című tanulmányában elmondta: Tito partizánjai és a hozzájuk csapódó helyi és környékbeli szerbek és cigányok csoportjai, a szó legszorosabb értelmében véres etnikai tisztogatást hajtottak végre a szenttamási magyar és német lakosság körében. Majd a gyilkosok, néphősként ünnepelték és ünnepeltették magukat a boldogtalan országban. „Több, mint fél évszázadon át lidércnyomásként élt rajtunk, bénította meg testünket-lelkünket az átok. Az OZNA és az UDBA túlkapásai és terrorizálása által okozott rémület megbénította még a legbátrabbak nyelvét és akaratát is egy egész életre, hogy ne legyen bátorsága senkinek még emlékezni sem a borzalmakra, nem hogy beszélni azokról” – írta Pintér József. Erre utalt Csorba Béla 2019. november 1-jén, a temerini megemlékezésen elhangzott beszédében: Az álarcok hamar lehullottak. Az 1944. október 17-én Bácskában, Bánátban és Baranyában bevezetett katonai közigazgatás határozatában a németeket és magyarokat betelepített idegen elemeknek nevezte, és parancsnoka Rukovina tábornok első rendeletével e területek szláv jellegének biztosítását tűzte ki célul. „A vérengzések sok településen már ezt megelőzően elkezdődtek, de a rendeletet követően szervezettebbé és ez által hatékonyabbá vált a terror, amit elsősorban az OZNA kötelékeibe és parancsnoksága alá helyezett fegyveres különítmények követtek el.” Temerinben több mint 330 kivégzettről, vagy más módon meggyilkolt magyar áldozatról tudnak a helybeliek.

Az általában hivatkozott adatokról Matuska Márton Palánka 1944 októberében című, Bakos Pál jegyzetei alapján készült írásában elmondta: szerencsés az a közösség, amely számot tud vetni az áldozataival. „Az egész térségben, ahol vérengzés lezajlott, az áldozatokra vonatkozóan szinte semmi adattal nem rendelkezünk azokról a helységekről, amelyekben a magyarok száma olyan csekély volt, hogy kiirtásukat nincsen, és nem is volt, aki számon tartotta volna, még kevésbé, aki ennyi idő után tudná, aki el tudná mondani, kik is vesztek oda, vagy hogy egyáltalán ott is folyt öldöklés.” Ilyenkor jelentenek fölbecsülhetetlen értéket a Bakos Páléhoz hasonló helyszíni kutatások, a nevek begyűjtése, a tömegsírok megjelölt helyszínei, és az emlékek homályából kibomló történetek. Tömör, tőmondatos a fogalmazás: „Jellemző volt a csőcselék és a cigányok vérengzése. Jelentéktelen dolgok miatt végeztek az alkalmazottak a munkaadóikkal. Szomszédok a szomszéddal. Németek, magyarok egyaránt.” Matuska Márton életpályájáról, a partizánvérengzés eseményei fölkutatásának szentelt munkásságáról Ternovácz István A libapásztorkodástól a tényfeltárásig című tanulmányában emlékezett meg méltó módon, kellő elismeréssel.

Botlik József Délvidék magyarságát szolgálta című munkájában a Szabadkán, 1945. április 5-én hajnalban, 37 éves korában kivégzett Bogner József életét és munkásságát mutatta be, Molnár Tibor Péterréve 1944 című írásában a községben végrehajtott vérengzés során a falu lakosainak szeme láttára meggyilkolt Takács Ferenc pápai kamarás, péterrévei plébános, országgyűlési képviselő alakjának állított emléket, Utasi Jenő A múltból üzenő című számvetésében a boldogemlékű Szabó Dénes plébános 1944. november elején történt kivégzésének történetét idézte meg, Bank Barbara „Semmi sem marad elmondatlan” című dolgozatában Krámer Gyula magyar országgyűlési képviselőnek, és az 1944. december 29-én megtartott tárgyaláson a nép ellenségének nyilvánított Andrée (Árvay) Dezsőnek, az újvidéki Reggeli Újság főszerkesztőjének kivégzésére emlékezett. „A Bácskában nincs törvény, nincs jog, csak partizán önkény és embertelen kegyetlenség” – jegyezte föl naplójába, azokban a napokban Grősz József kalocsai érsek. Erről az embertelen kegyetlenségről írt Teleki Júlia Keresem az apám sírját – Édesanyám visszaemlékezése című írásában.

Fúró Dénes Kétszáztizenegy tömegsír – A délvidéki vérengzés az OZNA iratainak tükrében című dolgozatában Srđan Cvetković szerb történészt, a Népvédelmi Osztály (OZNA) által elkövetett kegyetlenkedések elismert kutatóját idézte, aki a 2019. november 22-én a Magyarkanizsán megtartott tudományos konferencián elmondta: a kegyetlenkedéseket „a Jugoszláv Kommunista Párt és annak végrehajtó szervei pontosan és előre meghatározott forgatókönyv szerint, megtervezetten és megfontoltan vitték véghez az egész volt Jugoszlávia területén”. Cvetković kiemelte: „A levéltárakban őrzött OZNA jegyzőkönyvek is alátámasztják, hogy létezett egy pontosan előre meghatározott forgatókönyv, amely mindenütt érvényes volt.” Az OZNA egységei kimutatást vezettek az áldozatokról, és ezekből az aktákból megismerhető a kivégzések pontos lefolyása is. Visszaigazolása ez annak a politikai gyakorlatnak, melynek alapjait Vasza Csubrilovics A kisebbségi kérdés az új Jugoszláviában című hírhedett írásában az új titói kommunista hatalom számára fogalmazott meg.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége