2021. október 18., hétfő

Figyeljünk időseinkre!

Az idősek világnapját 1991. október 1-jén szervezte meg először az Egyesült Nemzetek Szervezete. Ez az ünnep az idősekért van, róluk szól. Felhívja a figyelmet arra, hogy az idősebb embereket tisztelnünk kell. A tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket. A mai nap arra való, hogy egy kicsit megálljunk a mindennapi rohanásban, és eszünkbe jussanak a körülöttünk illetve a családunkban élő idősebbek és az ő gondjaik.

Fontos felismerni, hogy mindazt, amit az életben elértünk, egyrészt magunknak, másrészt szüleinknek, nagyszüleinknek is köszönhetjük. Ki ne emlékezne jó szívvel nagyapja történeteire, nagyanyja finom főztjére? Ők a szüleinkkel együtt mindig mellettünk álltak és állnak, ha támogatásra, jó szóra volt szükségünk. Az idősek világnapja kiváló alkalom arra, hogy felülvizsgáljuk időseink irányába tanúsított, néha elmaradozó gondoskodásunkat. A mindennapi tennivalóink mellett sajnos hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy törődnünk kell az idősekkel. Pedig a figyelem kijárna mindennap.

(Illusztráció - Pixabay.com)

Egyértelműen nem csak ezen az egy napon kell odafigyelni a sokszor beteg és gyenge idősekre, azonban a jeles alkalom kiváló alkalom arra, hogy a régen halogatott dolgokat megtegyük szeretteinkért. Szépkorú polgárainkkal ápolt jó kapcsolatunk hozzájárul a nemzedékek közötti, illetve a családon belüli harmónia, odafigyelés, összetartozás megteremtéséhez, mely idős embertársaink szívét melegséggel, békességgel tölti el.

Sütő András szavai szerint önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi, a világ nem vele kezdődött. A mi nemzedékünk sokszor nehezen veszi tudomásul, hogy a világ márpedig nem vele kezdődött. Azt, hogy a nemzedék előtt is volt élet, hogy a mi világunk éppen az idősek, apáink, nagyapáink életével, munkásságával kezdődött. Ők építették számunkra ezt a jelent, amelyben a mi generációnk egy újabb nemzedék jövőjét alapozhatja meg. Mindennapi munkánkhoz az elődök példájából meríthetünk erőt és bátorságot. Sokat hallhatjuk az idősektől, hogy megették már a kenyerük javát, ezt úgy is értelmezhetjük: megtették, amit várt tőlük a család, a közösség. Lelkiismeretes és becsületes munkát végeztek, sok lemondással, átdolgozott nappalokkal és éjszakákkal. Most már a pihenés éveit tölthetik. Ennek ellenére nem sok idős ember akad, akinek nincs dolga vagy gondja. Az idősek legnagyobb problémája, hogy nagyon kevés pénzből, kis nyugdíjból vagy szociális segélyből kell megélniük. Sok idős ember szembesül azzal, hogy egyedül kell boldogulnia, mert különféle okok miatt nincs családja, hozzátartózója, aki segítene neki, gondoskodna róla.

Közösségként felelősséget kell vállalnunk, gondot kell viselnünk legidősebb polgárainkról, mert megérdemlik, hogy odafigyeljünk rájuk. Ez a nap felhívja a közösség figyelmét arra, hogy az idősek törődést és figyelmet érdemelnek.