Nagy érdeklődés övezte Papp László, Fehérre meszelt élet, Pacséri szállások a XIX. és XX. században című kétnyelvű kiadványának Pacséron, a Regionális Oktatási Központban megtartott bemutatóját.
Nagy érdeklődés övezte a könyvbemutatót (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
A hétvégi rendezvény a Medgyesi-Daku Alapítvány közreműködésével, a falu helyi közössége, illetve Topolya község támogatásával zajlott, a helyi általános iskola diákjainak fellépésével. Komáromi Gizella, a Pacsér Művelődési Egyesület elnök asszonya köszöntője után dr. Pénovátz Antal néprajzkutató, a kiadvány lektora és recenzense szólt a könyvről.
– Az adatközlők nagy többsége a gyermekkorát a tanyán töltötte, a szerző tehát szinte az utolsó pillanatban gyűjtötte össze az ismeretanyagot. Úgyhogy a könyvnek köszönhetően nem megy teljes mértékben veszendőbe az a korszak, mielőtt teljesen törlődne az emberi emlékezetből. Így a múltja iránt érdeklődő újabb nemzedéknek valamiféle kapaszkodót nyújthat – mondta dr. Pénovátz.
A szöveget magyar nyelvről szerb nyelvre Sakalija Piroska ültette át, akitől a könyvbemutatón megjelent közönség megtudhatta, annak ellenére, hogy felemelő munkafolyamaton van túl, nem volt egyszerű dolga egy-egy használati tárgy, kifejezés szerb megfelelőjének kutatásakor. A pontos fogalmazás érdekében több, a bunyevác hagyományokról és más néprajzi tanulmányt vett alapul, igyekezett idősebb egyénekkel egyeztetni.
– A mai ember felfogása szerint a szállásokon fizikai munkával terhelt, nehéz élet folyt, viszont azt már elfelejtjük, hogy ebben az életformában még meg volt mindenkinek a helye, a feladata. A szállásiak tudták azt, hogy melyik nap mit és mikor kell csinálni. Valószínűleg ez is volt az oka, hogy az akkori emberek lelkileg, szellemileg jelentősen tisztább életet éltek, összhangban a természettel és a Jóistennel, embertársaikkal, még a házakat is az égtájak tiszteletbentartásával építették. A fizikai munkát beleszámolva valóban nehezebb életforma volt, de ugyanakkor az emberek békésebben, becsületesebben, boldogabban léteztek, lelkileg kiegyensúlyozottabban, amire a könyv címe, a Fehérre meszelt élet is utal – hangsúlyozta Sakalija Piroska.
Papp László bácskossuthfalvi munkaszervező mérnök, ékszerész, vadász és nem utolsósorban helytörténész, 1990 óta tagja a Monográfia Helytörténeti Egyesületnek, alapító tagja a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaságnak, a bácskossuthfalvi Iparos Egyesület elnöke. A Fehérre meszelt élet című kiadvány a 11. nyomtatásban megjelent könyve.
– A kutatást 2017-ben kezdtem el Szombathy Zoltán, korábbi tanácselnök felkérésére. Az emberekkel, a valamikori tanyasiakkal, azok leszármazottaival beszélgetve hamarosan kiderült számomra, hogy a téma mennyire érdekes és emberközeli, milyen sok érzelmet, szép emléket hordoz magában. Akárkihez bekopogtam beszélgetni, mindenhol szeretettel vártak, és örömmel meséltek családjuk egykori életének helyszínéről. Elejében az volt az érzésem, hogy az adatközlőim emlékeit kiszínezte az idő és a nosztalgia. Miután azonban kutatásokat folytattam a témával kapcsolatban a Szabadkai Történelmi Levéltárban, az ott található részletes leltáradatok alátámasztották az elmondottakat, az egykor önellátó, társadalmilag, gazdaságilag független életközösségek virágzásáról és hanyatlásáról – mesélte a szerző, aki köszönetet mondott a lektor-recenzens, dr. Pénovátz Antal szigorú, a tudományos szempontokat is figyelembe vevő hozzáállásának, mert ezzel is emelte a kiadvány színvonalát.
A tanyavilág fénykora 1945-ig számítható, amit és akit a háború nem vitt el, abban kárt tett a Szocialista Jugoszlávia „ellenségeit kereső”, tagosításokkal, beszolgáltatásokkal és konfiszkációkkal teli következő néhány éve. A kutatás során a szerzőnek összesen 318 pacséri szállásról sikerült adatokat gyűjtenie, 73 tanyáról 49 pacséri szerb és magyar ajkú adatközlőtől jutott közelebbi információkhoz. A mellékletben a falu határáról egy a komaszáció előttről származó 5 részre felosztott térkép is található, ezen 144 szállás helyszínét sikerült pontosan beazonosítani.
