2024. április 24., szerda

Vajdaság mint helymárka

Hajnal Virág szülőföldről, identitásról és vajdaságiságról

Szeptember elején a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ Az első száz év címmel tartott kétnapos online kerekasztal-beszélgetést. Az eseményen neves szakemberek több szempontból járták körül a vajdasági kisebbségi magyar identitást, illetve annak alakulását az elmúlt száz évben. Hajnal Virág a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktori hallgatójaként vett részt a beszélgetésen, ahol A hely jelentése – a helyhez, a szülőföldhöz való kötődés jelentéstartalmai a vajdasági magyarság körében címmel ismertette a konferencia témájához kapcsolódó kutatását.

Hajnal Virágot a vajdasági magyar identitásról és a szülőföldünkhöz való kötődésről kérdeztük.

Miről szól a kutatás?

– Kutatásomat a helymárkázás témakörében végzem, amelynek középpontjában az áll, hogy mit jelent egy hely egy közösség számára. Mindig is foglalkoztatott, hogy melyek azok a tényezők, amelyek miatt például bizalommal szállunk be egy idegen, de vajdasági sofőr autójába a Vajdaság–Budapest–Vajdaság útvonalon, a határon átérve miért lesznek szebbek a búzatáblás földek, miért érezzük úgy, hogy édesebb a vajdasági levegő illata, miért hiányzik Vajdaság, ha nem vagyunk éppen ott. Ezeket a tényezőket kutatva találtam rá a helymárkázásra, amelynek célja, hogy a hely, egy település, egy régió – Robert Govers szavaival élve – „igaz jelentését” mutassa be az ott élőknek és a külvilágnak, hiszen egy település, egy régió lakossága sokszor akkor ébred rá szülőföldjének értékeire, ha azok hiányával szembesül.

Egy hely vonzerőértékét a szakirodalom helyi, regionális, belföldi és nemzetközi perspektívából vizsgálja, a hely vonzerőértékének kulcsszereplője azonban a helyi lakosság. A helymárkát vagy – nevezzük így – a hely jelentésének alapját az a kép adja, amelyet a helyi lakosság közvetít róla. Sokszor elveszünk a logók és szlogenek rengetegében vagy a helyi jellegzetességek felsorolásában, önmagukban azonban ezek mit sem érnek, ha nincsenek bennük azok az emberek, akik ott élnek. A táj, a helyi adottságok csak a helyi közösséggel együtt alkothatnak egy teljes egészet.

Hogyan és milyen forrásokra épült a kutatás?

– Ha abból indulunk ki, hogy van egy hely, amelyről egy képet szeretnénk mutatni, annak összhangban kell lennie a megtapasztalt képpel, imázzsal, hiszen csak az ún. pozitív márkatapasztalattal tudunk az adott hellyel azonosulni. Ha azonosulunk a márkatapasztalat során az adott helymárkával, akkor elégedettséget érzünk, ha elégedettek vagyunk, akkor elköteleződünk, ha elköteleződünk, az adott hely márkaértéke nő, ami márkahűséghez vezet. Ha például én egy kívülálló lennék, aki még sosem járt Vajdaságban, megnézném annak a városnak a honlapját, ahova el szeretnék látogatni. A honlap után, hogy biztosra menjek, megkeresem azokat az oldalakat, ahol valakik már véleményt mondtak a városról, és ezeket mérlegelem, de szeretném magam még inkább bebiztosítani, így keresek valakit, akit ismerek, és már járt ott, és őt kérdezem. Ha szerencsém van, akkor ismerek valakit, aki onnan származik, és – gondoljunk bele! – ő lesz az összes forrás közül a leghitelesebb számomra.

Kutatásomat ezért a leghitelesebb forrásokkal, a vajdasági magyarokkal kezdtem, őket kérdeztem arról, hogy számukra mit jelent Vajdaság. A kérdőívemre Vajdaság minden régiójából arányosan érkeztek válaszok, válaszadóim közül a legtöbben ma is Vajdaságban élnek. A kutatás kérdéseinek sajátossága, hogy az első asszociációkra kíváncsi. Kérdéseim a következők voltak: Önnek mi jut először eszébe Vajdaságról? Ha szülőföldjéről elutazik, szokott-e honvágyat érezni? Ha szokott honvágya lenni, mi hiányzik Önnek a legjobban? Ön mit tenne egy vajdasági „eszközcsomagba”? Önnek mi jut először eszébe a vajdasági magyarokról?

Kérdésemre, hogy Önnek mi jut először eszébe Vajdaságról, a megkérdezettek közül a legtöbben a következő asszociációkat fogalmazták meg ebben sorrendben: otthon, haza, család, Tisza, szülőföld. A honvágy esetében a barátok, a család és az otthon hiányát fogalmazták meg legtöbben. Számomra érdekes, valamennyi válaszban visszatérő motívum volt az otthon és a család mellett a Vajdaságban megszelídülő Tisza folyó.

Mi másként kötődünk a szülőföldünkhöz, mint egy budapesti vagy debreceni magyar?

– Kutatásom további szakaszában szeretném majd ezt a kérdést vizsgálni, ugyanis a kutatásból kiderült az is, hogy mit gondolnak a vajdasági magyarok, melyek a leginkább jellemző tulajdonságai ennek a közösségnek: a kitartás, az összetartás és a szorgalom. Ahhoz azonban, hogy következtetéseket tudjunk levonni az eredményből, meg kell vizsgálni a közösség önképéhez társított asszociációinak egyediségét. Igazából a kutatási eredmény további kérdéseket vetett fel számomra. A kitartás, a szorgalom vajon mennyiben a kisebbségi lét sajátossága, mindez mennyire egyedi a Kárpát-medencében élő magyarság körében?

Mennyiben határozza meg az identitásunkat akár a szülőföld, akár a haza?

– A megfogalmazott asszociációk mellett az is világossá vált, hogy a vajdasági magyarok összességében pozitívan viszonyulnak Vajdasághoz, a legbensőségesebb kapcsolatokat jelenti számukra Vajdaság, ami elsősorban a haza és a szülőföld, ahol kitartó, összetartó, szorgalmas magyarok élnek, ragaszkodva családjukhoz, közösségükhöz és a vajdasági tájhoz.