Relatív rövid orvosi praxisom alatt nem kevés olyan beteggel találkoztam, aki különböző okokból kifolyólag panaszaival az utolsó előtti pillanatban fordult orvosi segítségért. Néha csak a családtagok kitartó győzködése és intézkedése után sikerül rávenni egyeseket erre a lépésre. Előfordult, hogy ezeknek a betegeknek a panaszai olyan szervrendszert érintettek, amelyről tabuként vélekedett a beteg, szégyellve így magukat a tüneteket is. Minálunk, Vajdaságban, már szinte népbetegségnek számít az elhízás, amit általában a kevés testmozgást és helytelen táplálkozás idéz elő, szövődményként cukorbetegséget, szív- és érrendszeri megbetegedéseket okozva. A nőknél ezenkívül a változókor utáni hüvelyvérzés rizikófaktoraként is emlegetik, és a statisztikai adatokat szem előtt tartva nyilvánvalóan sokakat érint. Fontosnak tartom e témakör népszerűsítését, mivel ezeket a panaszokat és a mögötte megbúvó alattomos betegséget sikeresen lehet kezelni – ha idejében felfedezzük.
Mi a menstruációs ciklus?
A menstruációs ciklus havi rendszerességgel előforduló ciklusos hüvelyvérzés, amely a női szervezetben lezajlott komplikált élettani folyamatok együttes eredménye. A havi vérzés az egészséges női szervezet jellegzetessége, az első menstruáció megjelenésével kezdődik, majd a női ivarszervek ciklusos működésének végleges megszűnésével ér véget. Ekkor a női fogamzóképes időszak megszűnik, melynek egyébként a lefontosabb célja a létrejött terhesség kihordása. Viszont a termékeny időszak után is jelen vannak a női nemi szervek, igaz, „szunnyadó” állapotban, viszont hajlamosak különféle megbetegedésekre.
A retteget változokór
Először is szükségesnek érzem tisztázni néhány gyakran használt kifejezés pontos jelentését. Klimaktérium alatt azt az átmeneti időszakot értjük, amely magába foglalja a fogamzásképes időszakból a széniumba való tranzíciót. Ez átlagban a 45. és 65. életév között történik. A nő életének ez a szakasza új kihívásokkal jár. A klimaktérium hosszú lefolyása alatt több alfázist különböztetünk meg, melyek pontosan meg vannak határozva a fiziológiai lefolyásuk által. Ezek a fázisok a következők: premenopauza, perimenopauza, menopauza és posztmenopauza. A menopauza a petefészekben zajló utolsó tüszőérés, és az azt követő utolsó havi vérzés időpontját jelenti. A menopauza átlagban a 45 és az 55 éves kor között zajlik le a leggyakrabban. A menopauza előtti és az utána következő egy évet perimenopauzának hívjuk. A premenopauza a klimaktérikus tünetek megjelenésével kezdődik és a menopauzáig tart, majd ezt követi a posztmenopauza, mely a klimaktérium végét jelzi. A változókor természetes élettani folyamat, ami ettől függetlenül bizony sok testi és lelki terhet ró a nőkre. Nagyon sok hölgy negatív fényben éli meg ezt az életidőszakot, sokszor veszteségérzettel küzdve, és a nőiesség elvesztésétől tartva.
A menopauza környékén a petefészek működése rendszerint megváltozik, kevesebb és arányokban megváltozott nemi hormont termel, a szabályos ciklus felborul, és ritkán jelentkezik tüszőérés. Ezzel párhuzamosan az agyalapi mirigy, mint a fő irányító mirigy, funkciója is változik, ami a szabályozó hormonok megnövekedett termelésében nyilvánul meg. Ez a felborult hormonális harmónia a legfőbb oka a változókorban jelentkező kellemetlen, hullámszerű tüneteknek és érzelmi labilitásnak. A menopauza és a perimenopauza alatt az ösztrogén szintje csökkenni kezd. Ennek a közvetett következménye, hogy megváltozik a testfelépítés, emelkedik a testzsír százalékos aránya, és a lerakódó zsírpárnák elsősorban a has körül és nem a csípőn vagy a combon jelennek meg. Nem szabad elfelejteni, hogy a változókor kihat az egész női szervezetre, így növelve a lehetőséget a csontritkulásra, szív- és érrendszeri megbetegedések megjelenésére, de még a száraz bőr, töredezett haj, száraz hüvely, csökkent libidó előfordulására is. Megfigyelték azt az összefüggést, hogy a túlsúlyos nők körében később és enyhébb formában jelentkeznek a menopauza tünetei. Ennek az az oka, hogy a zsírszövetben is termelődik ösztrogén, aminek védő szerepe van a menopauza kellemetlen tüneteivel szemben. Fontos azonban tudni, hogy a menopauza utáni túlsúly az emlőrák és méhnyálkahátyarák előfordulási gyakoriságát növeli.
A menopauza utáni vérzéseket mindig ki kell vizsgálni!
A menopauzát megelőző néhány év során a vérzések általában rendszertelenné válnak, és több hónapos kimaradások fordulhatnak elő. Ha egy év eltelte után már nem jelentkezett vérzés, akkor bizonyosan kihirdethetjük a változókórt, és ezután minden hüvelyi vérzés esetén orvost kell felkeresni. A menopauza utáni vérzéseket mindig ki kell vizsgálni! Vérzészavar ugyan minden életkorban jelentkezhet, de a menopauza körüli időszakban más megítélés alá esik, mint a fogamzóképes korban jelentkező vérzészavar, mert ilyenkor mindig arra kell gondolni, hogy a kiváltó ok a méhnyálkahártya rosszindulatú megbetegedése lehet (ún. endométrium karcinóma). Ennek a rosszindulatú betegségnek esetenként az egyetlen tünete a fent említett vérzészavar lehet. Természetesen a vérzészavar hátterében más ok is állhat, mint pl. az endométrium karcinóma megelőző állapota, az ún. endometriális hyperplázia, amely szintén vérzészavar formájában ad tüneteket, így biztosítva, hogy még időben, az elrákosodás előtt fény derüljön rá. Továbbá megtévesztő hüvelyvérzésnek álcázva előfordulhatnak vérzések a környező szővetekből (pl. méhnyak, szeméremtest, aranyér stb.), de funkcionális vérzések is, amiket szintén kivizsgálás alá kell vetni.
Mi történik a nőgyógyászati vizsgálaton?
A nőgyógyász először is részletes anamnézist vesz, azaz elbeszélget a pácienssel. Fontosak a klinikai tünetek, az utolsó vérzés ideje, a beteg életkora, kórelőzménye, gyógyszerek szedése, családi háttér. Ezután következhet egy általános hüvelyi és a korunkban nélkülözhetetlen ultrahangvizsgálat. Ezek a vizsgálatok csak irányt mutatnak, hogy mi állhat a rendellenes vérzés hátterében. A pontos diagnózist csak a szövettani vizsgálat adja meg, ahol a méhnyálkahártya sejtjeit mikroszkóp alatt patológus tanulmányozza. A szövettani vizsgálat alapján dönt a kezelőorvos a további teendőkről. Méhnyálkahártya-szövetet méhkaparás (ún. curettage) által lehet nyerni. Ezt a beavatkozást analgoszedációban végzik, ami azt jelenti, hogy a beteg el van altatva és így fájdalommentes az intervenció. Ez 15–30 percet vesz igénybe és amennyiben zavartalanul lezajlott, a beavatkozás után 6 órával, kísérővel távozhat a páciens. Külön kiemelném, hogy a beavatkozás előtt előkészületre van szükség, főképp az idősebb pácienseknél, akik gyakran más betegségekben is szenvednek. Ebben az esetben szakorvosi véleménnyel (belgyógyász, kardiológus, hematológus, érsebész stb.) kell igazolni, hogy a tervezett beavatkozás elvégezhető, esetleg a gyógyszerek adagját és sémáját korrigálva (pl. véralvadás elleni gyógyszerek). A szövettani eredmény két hét után várható, amivel szükséges minél előbb felkeresni a kezelőorvost a további teendők megbeszélése érdekében. Abban az esetben, ha a szövettan rosszindulatú elváltozást mutat ki, a következő lépés a mielőbbi műtéti beavatkozás, amely a méh és a környező nyirokcsomók eltávolításából áll. Ez a terápiás, de egyben diagnosztikai lépés nyújt kulcsfontosságú adatokat a betegség kiterjedéséről és a további onkológiai kezelés szükségességéről.
Végezetül ismét szeretném megkérni a hölgytársaimat, hogy fokozottan figyeljenek maguk és szeretteik egészségére, ne hanyagolják el azt, mert gyakran – jelen esetben a változókor utáni hüvelyvérzés megjelenésekor – életmentő lehet a korai orvosi beavatkozás.
