2024. március 28., csütörtök
A GYÓGYSZERÉSZ ROVATA

A függőségről függetlenül!

(1. rész)

Az alábbiakban egy olyan témának a boncolgatásával foglalkozom, amely igencsak hozzájárult ahhoz, hogy belőlem gyógyszerész legyen. Számomra a gyógyszerészet és a gyógyszerek világa mindig is varázslatos volt. Egy-egy tabletta bevételekor elindulhatnak olyan folyamatok a szervezetben, amelyek felérnek egy varázsige hatásával. A pszichoaktív anyagokra pedig ez különösen igaz. Ne tessék félreérteni, nem a pszichénkre ható készítmények miatt lettem a gyógyszerek szakértője, hanem pont azért, hogy megértsem ezeket a folyamatokat, tudjam őket irányítani, vagy jó példával tudjak szolgálni.

A neurofarmakológia egy nagyon összetett, de talán az orvostudomány legmisztikusabb és legizgalmasabb ágazata. Megtudhatjuk, hogyan működik az agyunk, milyen kémiai folyamatok játszódnak le egy-egy érzelem megnyilatkozásakor, illetve – ami talán a legfontosabb – milyen vegyületekkel tudunk hatni ezekre az agyi aktivitásokra. Ne feledjük, minden hatásnak van mellékhatása is, ebben az esetben ez nem más, mint a függőség.

Fel is tehetjük az első kérdésünket, mégpedig: mi is pontosan a függőség? Agyi betegség, gyenge személyiség, a társadalmi norma elhagyása, a valóságtól való menekülés, kifogás vagy talán a rossz neveltetés következménye? Mielőtt választ adnék erre a kérdésre, vegyünk át pár alapfogalmat az agyunkról és működéséről.

Az agyunkat sok szempontból fel lehet osztani, az alábbiakban az evolúció szemszögéből fogjuk megközelíteni ezt a szervünket. Ez alapján megkülönböztetünk öreg és új agyat. Az öreg agyunk áll a gerincvelőből, az agytörzsből, kisagyból, középagyból, ahova a limbikus, azaz az érzelmi agyat soroljuk. Ha kronológiailag haladunk az evolúcióban, akkor mondhatni, ilyen sorrendben alakultak ki ezek az agyi területek. Ezek az idegrendszeri részek felelősek az élethez nélkülözhetetlen összes funkcióért, úgy mint a szívműködés, légzés, hormonok stb. Alapérzelmeinket, például a haragot, félelmet, éhséget, szomjúságot, fájdalmat vagy a legfontosabbat, az elégedettség érzésének a kialakulását is nekik köszönhetjük.

Ezzel szemben az új agy, azaz a nagyagy és az agykéreg, már sokkal komplexebb dolgokra hivatott, olyanokra, amelyek talán nem is olyan esszenciális elemei az életnek. Ilyen funkció például a potenciális haszon felmérése egy-egy cselekedet elvégzése előtt, azaz, hogy milyen következménnyel járhat egy-egy tettünk.

Most hogy áttekintettük a két, az evolúció alapján kialakult idegrendszeri felosztást, el is árulom a mondanivalóm egyik csattanóját. Az agyunk pont időrendi sorrendben aktiválódik, tehát kronológiailag az első agyterületek fogják irányítani az összes többit. Más szóval, az öreg agy mindig gyorsabban fog reagálni egy-egy helyzetre, mint az új. Egyszerű példa: Amikor a forró tűzhelyre rátesszük a kezünket, azonnal el is rántjuk reflexszerűen. Ezt a folyamatot a gerincvelőnek köszönhetjük, hiszen az ingernek így nem kell megtenni a hosszabbik utat az agykéregig, csak a gerincvelőig, amely így sokkal gyorsabban tud reagálni az igencsak kellemetlen helyzetre.

Gondolom sokan feltették már a kérdést, hogy ennek mégis mi köze lehet a függőséghez? Az agyunk jutalmazási központja az öregagyban van. Mint mindennek, ennek is megvan az oka. Az újszülöttnek például azonnal meg kell tanulnia azt, hogy csak úgy maradhat életben, ha táplálkozik, azaz anyatejhez jut. Első táplálékszerzéskor, dopamin felszabadulása kíséretében, óriási aktivitás alakul ki ebben a jutalmazási központban, pont azért, hogy a kisbabában a táplálék bevitele ösztönös cselekedetté váljon, amit a szervezet úgy ér el, hogy dopaminnal jutalmazza saját magát. Ez a folyamat játszódik le minden olyan cselekedetünk során, amelyektől függ az életbenmaradásunk, vagy ami minket örömmel és boldogsággal tölt el.

Miért volt fontos ezt leírnom? Minden egyes pszichoaktív anyag valamilyen úton-módon, de növeli a dopamin termelődését. Természetesen ez a hatás, fajta- és dózisfüggő is. Ennyi erővel viszont felmerülhet az a kérdés is, hogy az az ember, aki élete során akár csak egyszer is ivott alkoholt, szívott cigarettát vagy használt bármilyen komolyabb drogot, hogy nem lett azonnal, és élete végéig függő?

A cikk elején felsoroltam, sok, a társadalom által legtöbbször megfogalmazott választ azzal kapcsolatban, hogy szerintük mi a függőség. A függőség nem más, mint az agyunk egyfajta diszfunkcionalitása, azaz betegsége. Minden ember agya különbözően működik. Nem tudni, miért, valószínű genetikai okai lehetnek, de vannak olyan emberek, akiknek a dopamint fékező rendszere egyszerűen nem alakult ki, vagy sokkal gyengébb, mint társaiké. Ahogy más genetikai eredetű betegség vagy hajlam esetén, ezekről a hibákról sem tehet az adott személy. Egyik fontos üzenete is a cikkemnek a stigmatizáció felszámolása, hiszen a függő ember egy-egy szer használata előtt képes olyan elemi ösztönökkel küzdeni, mint ahogy az emberek többsége küzdene egy pohár vízért a harmadik sivatagi nap eltöltése után. A vágy mindkét esetben öregagyi szinteken áll, melyekre a tudatos és komplex új agyi területek egyszerűen képtelenek hatást gyakorolni.

Ezen okok miatt is van annyi bűnöző a szerhasználók között, hiszen szinte mindent el tudnak követni azért, hogy megkapják a napi kábítószerüket, azaz napi dopaminadagjukat. Először minden szerhasználó az élvezetért veszi magához a pszichoaktív szert, utána, ahogy egyre gyakrabban kezdi használni, kialakul a tolerancia a vegyülettel szemben, és már nem azért fogja alkalmazni a szert, hogy jól érezze magát, hanem azért, hogy ne legyen rosszul.

Summa summárum, a függő ember az egy beteg ember. Ahogy egy hasmenés esetén sem ítéljük el az embertársunkat, azért, mert mennyire figyelmetlen volt, hogy nem mosott étkezés előtt alaposan kezet, úgy a függőt sem szabad kiszorítani, megbélyegezni, hanem segíteni kell rajta. Félreértés ne essék, ahogy a gyerekkori neveltetés része az, hogy megtanítjuk a gyermeknek az evés előtti kézmosás fontosságát, úgy a társadalmi felelősségvállalás része az is, hogy elérjük a potenciális függő emberek esetén, hogy minél kevesebb platformot kapjanak arra, hogy a függőség kialakuljon náluk.

Remélem, fel tudtam kelteni az érdeklődést a függőség és a gyógyszerészet ezen ágazatával kapcsolatban. Következő alkalommal megvizsgáljuk azt, hogy mi is történik egy-egy pszichoaktív szer bevételekor. Milyen sorsa lesz a szervezetben annak a láthatatlan kis molekulának, és választ adok arra is, hogy egy-egy ilyen különös hatóanyag hogyan képes Harry Pottert megszégyenítően, pálcasuhintást mellőzve elkábítani, elaltatni vagy épp emberfeletti éberséggel, boldogsággal elárasztani az embert.

(A cikk csak tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakmai konzultációt.)