2024. április 25., csütörtök

Kis mesék és nagy élettörténetek

Szöveg nélküli és táncos produkciókat is láthattunk a Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválon

A Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivál utolsó előtti és zárónapján is láthattunk előadásokat felvételről. Először a Guli című, szöveg nélküli izraeli produkciót tekinthettük meg az Eurocinema moziban. Ez a bábos, élőszereplős és az árnyjáték kombinációjával készült előadás némiképp a televíziós esti meséket idézte meg, és a vetítős formában is megállta a helyét. A történetben megismerhettük Gulit, akinek elutazik az anyja, ezért a nagyapjánál kell aludnia. Guli nagyapja rosszul hall, a kisfiú pedig kezdetben nem szívesen tölti nála az időt. A nagypapa azonban tudja, mire van szüksége: önfeledt játékra és sok kalandra. Ez a kedves kis történet az idősebbeket is elbűvölheti, visszarepíthet a gyerekkorba, és arra is rávilágíthat, hogy mennyire értékesek azok a pillanatok, amelyeket gyerekként a nagyszüleinkkel tölthetünk.

Csütörtök délelőtt Alice csodaországbeli kalandjait kísérhettük végig az Eurocinema moziban. A Lewis Carroll többféleképpen értelmezhető műve nyomán készült német előadásban megjelennek a jól ismert karakterek, a Hernyó, a Kalapos, a Fehér Nyúl, a Vigyori macsek, valamint a Szív Király és a Királynő is. A fesztiválon látott felvételek közül talán ez felel meg a legjobban a vetítős formának. Egy stúdióban készült, ahol az előadás hangeffektusainak létrejöttét is bemutatják.

Az élő találkozást a színházzal az újvidéki Viva Dance Academy Ko se boji Isadore Duncan című nagyszabású, látványos táncprodukciója hozta el, amelyet a Jadran Színpadon tekinthettünk meg. Az előadást számos fiatal táncossal készítették, de szerepelnek benne az Újvidéki Művészeti Akadémia színinövendékei is, László Sándor osztálya: Grgity Nikoletta, Dedovity Tomity Dina, Magyar Zsófia, Horváth Blanka, Dudás Dániel, Tóth Dániel, Budincsevity Krisztián és László Roland. Az előadás rendezője a horvátországi Gea Gojak, a címszerepben pedig Una Duraković balett-táncosnőt láthattuk. Ez a megrázó táncprodukció felnőttekhez is szól, hiszen a témája cseppet sem könnyű, egy tragikus élettörténetet dolgoz fel. Isadora Duncan a táncművészet megújítójának, a modern táncművészet alapítójának számít. San Franciscóban született 1877-ben, a művészeteket az édesanyja szerettette meg vele, és már gyerekkorában pénzért táncolt. Azután elege lett a klasszikus balettből, természetesebben kezdett el táncolni, tógaszerű ruhában és mezítláb. Szabadelvű, emancipált nőnek tartották, aki megelőzte a korát. Nagy sikerre tett szert Európában is. Míg azonban a karrierje szárnyalt, a magánéletét csupa zűr jellemezte. Több élettársa volt, egyebek közt egy költőnő is. Isadorának három gyermeke született, kettőjük autóbaleset következtében a Szajnába fulladt. A halála előtti években Oroszországba utazott, és feleségül ment a nála csaknem húsz évvel fiatalabb Szergej Jeszenyin költőhöz. A házasságuk nem tartott sokáig, Jeszenyin alkoholfüggő volt és depresszióval küzdött, később pedig öngyilkos lett. Isadora Duncan visszatért Franciaországba. 1927-ben tragikus körülmények között életét vesztette: autózás közben a sálja beleakadt a kerékbe, és megfojtotta.