2.
Gyógyításra akkor van szükség, ha az ember szervezete legyengül, megbetegedik. A fürdőt már ősidők óta használják erre a célra. „Néprajzi gyűjtések sora mutatja, hogy a fürdés a hagyományos paraszti felfogás szerint elsősorban a betegség tisztátalanságától megszabadító, egészségjavító, gyógyító eszköz.” A házilag készített gyógyfürdőket különleges szokások övezték, példának okáért a vizet különböző helyekről merítették a mágikus számok szerint. Fontosnak tartották a „tűz erejével felruházott” vizet is.
A szenesvíz a betegségek, illetve a rontások megszüntetésére volt alkalmas. Hiszen mi is lehet hatásosabb a tűz és a víz együttes tisztító erejénél? Az elkészítése a következőképpen történt: parazsat tettek kevés mennyiségű vízbe, majd ezzel kellett megmosdatni az illetőt, illetve megitatni vele. Ha a parázs leül, a rontás megtörtént, ha fenn marad, akkor pedig nem. A kisbabáknál létezett még rontáslevétel. Az egyik ilyen: egy kanál ólmot kellett felmelegíteni, ebben meg kellett, hogy jelenjen annak az arcformája, aki szemmel verte a gyermeket, és ennek az illetőnek meg kellett törölnie a baba arcát a kombinéja aljával.
Azt is tartották, hogy a kisbaba fürdővizét nem szabad kiönteni napnyugta után, mert nyugtalan lesz a gyermek álma.
A vízben való alámerülés a mitológiában a halált, majd az újjászületést jelképezi. Az első fürdetésnek fontos szerepe van, az újszülöttet hideg vízben fürösztötték, hogy egészséges legyen, és hogy soha ne fázzon. A gyermekről langyos esővízzel, tiszta ronggyal tisztogatták le a méhlepényt. A keresztelés volt a másik fontos dolog a csecsemőknél: megszabadítja őket az eredendő bűntől, illetve ezáltal tagjai lesznek az egyháznak. A gyengének tűnő újszülötteket már néhány nap után megkereszteltek.
Nemcsak a születéskor, hanem a halál bekövetkezte után is hagyomány volt a mosdatás. A halottat kétszer volt szokás megmosdatni, ez jelképezi a halott elindítását a holtak országába. Miután valaki elhunyt a házban, azt a szobát, ahol történt az eset, azonnal felseperték (később természetesen az egész házat kitakarították, de ez volt az első lépés). A halott holmiját hat hétig nem volt szabad elmozdítani, később pedig mindent ki kellett dobni vagy elajándékozni, nehogy szerencsétlenséget hozzon a házra. A temetésen az emberek a „tisztátalanságuktól” kézmosással szabadultak meg.
A nagypénteki hajnali mosakodást szótlanul kellett végezni, néhány helyen almát is raktak a vízbe. Viszont a tavaszi szépség- és egészségvarázsló rítus nem volt feltétlenül valamilyen fontos naphoz kötve, lehetett ez akár márciusi hó vagy április elején leesett esővíz.
A húsvéthétfői locsolás régebben teljes vízbemerítés volt, a legenda szerint a Jézus feltámadását hirdető asszonyokat vízzel locsolták le.
Ma már furcsa belegondolni, hogy az emberek mennyire kötődtek a hiedelmekhez, és féltek a következményektől, ha nem tartották be. Ha megfigyeljük, sok dolog még ma is jelen van, viszont annyira beépült a köztudatba, hogy észre sem vesszük. A tisztálkodási szokások az évek alatt jó irányba haladtak, hiszen rengeteg problémát el lehet kerülni a higiénia betartásával.
