Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Az Örök Magyarországért II.

Mák Ferenc

2020. szeptember 21., 12:12

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Ifjabb Andrássy Gyula a Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1920-ban megjelent Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért című könyvében közölt A harmadik Balkán című történeti tanulmányát követően – továbbgondolva az ott megfogalmazottakat – a Magyar Kultúra című keresztény folyóirat 1921. májusi számában közzétette A magyar értelmiség feladatairól szóló programját. Az 1913 óta megjelenő Magyar Kultúra a katolikus értelmiség bátor, nyíltszívű folyóirata a forradalmak idején – 1919. február 20-a és 1921. május 1-je között – szüneteltette a megjelenését, újraindulása azon a felismerésen alapult, hogy a trianoni döntést követően a keresztény magyarság újjáépítésében a katolikus értelmiségnek is jelentős feladatai vannak. Több hónapos hallgatás után ekkor jelentek meg ismét a protestáns lapok és folyóiratok, a Kálvinista Szemle, a Protestáns Szemle, és a Reformáció is, jelezve a protestáns újjászületés kiteljesedésének pillanatát. A Magyar Kultúra 1921. májusi programadó számának beköszönő írása volt Andrássy Gyulának, a monarchia utolsó közös külügyminiszterének említett tanulmánya.

A trianon nemzedékére nagyobb kötelességek nehezednek, mint bármely más generációra Magyarország ezeréves történelmében – indította kellő határozottsággal értekezését a szerző. „A mi kezünk között törött össze a régi, hatalmas Magyarország. Nem bírtuk azt a gazdag örökséget továbbadni, mely ránk szállott. Csak azzal könnyebíthetjük súlyos felelősségünket, hogy az új emelkedést előkészítjük, és megtesszük az első lépéseket, hogy visszaszerezzük azt a tekintélyt és hatalmat, amit megtartani, megvédeni nem bírtunk.” Ebben a hatalmas munkában a vezető szerep immár a középosztályé, a magyar és keresztény intelligenciáé kell, hogy legyen, a polgári értelmiségé, amelynek a nemzet a múltban is már annyit köszönhetett, s amelytől most az elviselhető, tisztességes magyar jövő megteremtését várják. A keresztény értelmiségnek kell a nemzet élére állnia, neki kell irányt szabni úgy a politika, mint a gazdasági élet és a kultúra újjáépítésének hatalmas munkájában. Az első lépés az – írta Andrássy Gyula –, hogy önmagunkban reformáljuk meg a társadalomról, a nemzeti erkölcsről kialakított fölfogásunkat, hogy a munkában és a közszerepben egy megújult keresztény középosztály jusson tevőleges szerephez. A trianoni katasztrófa után a nemzetet csak az vezetheti „joggal és haszonnal”, aki a nemzet egységes, nagy érdekeit mindenek fölé helyezi.

Az összeomlás és a Tanácsköztársaság terrorjának súlyos öröksége nyomán a nemzeti program megfogalmazója hangsúlyosan mutatott rá, az újjáépítés hatalmas munkájában csak türelem, lassú munka, összetartás, nemzeti szolidaritás, az „önmagunk megnevelése és a tanulás vezethet a célhoz, nem pedig erőszak, rögtönzés, terror, gyűlölködés, mely nem is méltó a keresztény társadalomhoz”. A magyar jövő megteremtésének egyik legfőbb biztosítéka a magyar kultúra ezer éve épülő értékrendje, hiszen Trianon óta a magyart nem tartja már össze „a törvény ereje, az államhoz való hűség gondolata, a közigazgatás hatalma, a hadsereg, a büntetőtörvény. A magyart csak a magyar géniusz, a magyar műveltség, a magyar érzés és lelkület tartja együtt. Ezért szőjjük-fonjuk a fonalakat, szőjjük-fonjuk minden erőnkkel, eszünkkel, lelkünkkel, munkaképességünkkel szakadatlanul.” Régi dicsőségünk csak a magyar lélek egységéből, kultúrájából, teremtő erejéből nőhet ki újra. Mérhetetlenül komoly hivatása van tehát a magyar intelligenciának a nemzeti kultúra megőrzése és gyarapítása terén.

A magyar történelemben volt már példa a megvert nemzet fölegyenesedésére: a XIX. század harmincas-negyvenes éveiben a kultúránk csodálatos reneszánszát éltük át, úgy született újjá a magyar nemzet, hogy a szépet és az igazságot keresve, az általános emberinek adott nemzeti formát. Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János nemzedékének kultúrája „új eszményi gazdagságot, új életerőt adott a nemzetnek”, s ezzel nagy ideálokat szolgált. A reformkor nemzedéke a művelt országok nagy példáiból tanult, de „őseredeti, nemzeti magyar volt”, és magyar maradt minden ízében, ezért tudott a nemzet talpra állni a vesztes szabadságharc után. S amíg ők, és az utánuk következő, a kiegyezést megalkotó nemzedék tagjai teremtő-építő életet éltek, addig a harmadik nemzedékből kihalt a lelkesedés, lelkükből kiveszett az életöröm. A XX. század első éveiben megtörtént a destruktív szellem és szemlélet térnyerése. Ady már a pesszimizmus poétája volt, nincs a lelkében „igazi életöröm és valódi nemzeti önérzet”. A magyar Dózsa György eljövetelét hirdette és várta, helyette azonban Kun Béla érkezett. „A világháborúban a destrukció szelleme győzött – állapította meg tanulmányában Andrássy Gyula. – Nem a destrukció szelleme okozta a háború elvesztését, hisz azt, ami a külpolitikai és katonai válsághelyzet következtében előállott, a mi legenergikusabb kitartásunk sem bírta volna elhárítani, hanem a destrukció szelleme fokozta a katasztrófa végzetes következményeit, és állandósította annak pusztító hatását.”

A nemzeti újjászületés, a keresztény nemzeti társadalom újkori megalkotása a polgári középosztály feladata. A keresztény magyar értelmiség nem maradhat a hivatalnoki-tisztviselői élet zárt keretei között, teret kell nyelnie az ipari, a kereskedelmi pályán, és bankügyek terén is. Nem lehet a magyar nemzeti intelligenciát a trianoni Magyarországon arra kényszeríteni, hogy továbbra is kizárólag a tisztviselői pályán lássa a jövőjét, és „kiszoruljon azokból a termelési ágakból, melyek nemcsak a tiszta megélhetést, de a vagyonszerzést is lehetővé teszik”. A magyar értelmiség vegye végre a kezébe az ország és a nemzet sorsának irányítást. Akiben van rátermettség, keresse meg a helyét a politikában, akiben van tehetség, az foglalkozzon irodalommal, művészettel, tudománnyal. A magyar értelmiség „reformálja meg önmagát, hogy másokat is megreformálhasson, s a nemzetet biztos révparthoz vezethesse”. Az új Magyarország csak az erkölcsök megjavulása nyomán születhet meg, erős állam csak egészséges társadalom alapjain fejlődhetik ki – zárta a jeles jogtörténész és politikus A magyar értelmiség feladatairól című tanulmányát. A trianoni Magyarország kulturális intézményrendszerét nem sokkal ezután Klebelsberg Kuno építette fel.

 

 

Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége