Megérkezett az ősz, és ugyan miközben ezeket a sorokat írom, melenget bennünket a nyári nap, a reggelek kifejezetten hűvösek. Lassan hidegebbre fordul az idő, jönnek az esős, nyirkos hétköznapok. A gyerekeknek az iskolai oktatás göröngyös útjával kell megküzdeniük. Olykor könnyebb dolguk van, máskor nehezebb, de annyi biztos, hogy kihívások elé állítja őket az új tanév. Idén ráadásul rendhagyón, a megszokotthoz képest eltérően szerveződik a tanítás, ami fokozottabb stresszt okozhat a diákoknál.
Az első hetek valószínűleg gördülékenyebben zajlanak, habár több szülő és tanító számolt be arról, hogy már a második héten jelentkezett feszültség, szomorúság, agresszió a diákoknál. Tömegesebben ez kicsit később várható, amikor a nappalok drasztikusabb rövidülése a negyedévi ellenőrzők és felelések halmozódásával ötvöződik. Ugyanúgy ne felejtsük el, hogy a járványhelyzet gyorsan változhat, ami szintén kihatással lehet a tanulók lelkiállapotára, teherbíró képességére. Ebben a nehéz helyzetben hogyan őrizhető meg a gyerekek kiegyensúlyozottsága, hogy a lehető legeredményesebben boldoguljanak ebben a tanévben?
Vannak rajtunk és a gyerekeken kívül álló dolgok, események, amelyeken nem tudunk változtatni, így érdemes végiggondolni, mi az, ami rajtunk múlik. A megfelelő tanulási feltételek biztosítása lehet a kiindulási alap. Ezen olyan teret értek, amely alkalmas arra, hogy a gyerek az otthonában eredményesen tanulhasson, készíthesse a házi feladatát, átgondolhassa a feladatait és a kötelezettségeit. Időben gondoskodjunk a tankönyvekről, füzetekről, írószerekről. Segítsünk címkézni, ha kell, és biztosítsuk, segítsük elő, hogy a diák megismerkedhessen a tankönyveivel, azok külalakjával, tartalmával, az új tantárgyakkal. Biztassuk, hogy nézze át őket, lapozgassa, hogy könnyebben boldoguljon a tanév kezdetén. Fontos, hogy az órarendje látható helyen legyen kitűzve, és hogy az egyéb dolgai megtalálhatóak legyenek, például a tornafelszerelés, rajzblokk, festékek. Tarthatunk egy külön helyen póteszközöket, grafitceruzákat, töltőtollat, ragasztót, törlőgumit, egy-két füzetet, dolgozatíráshoz is, mert a mindennapi taposómalom hatására megtörténhet, hogy elfeledkezünk beugrani a papírboltba, vagy a reggeli készülődéskor jut eszébe a gyereknek, hogy kellene egy dolifüzet.
Igyekezzünk az uzsonnát a járványvédelmi javaslatokkal összhangban kiválasztani, könnyen elfogyasztható legyen, tápláló. Természetesen megtörténik, hogy reggel iskolába induláskor be kell ugrani a pékségbe vagy a boltba, de ne ez legyen a rendszeres, gondolkozzunk előre. Talán a legkisebbeket kivéve a nagyobbacskák elég felelősségteljesek ahhoz, hogy – egyéni különbségekkel természetesen – gondoskodjanak a saját uzsonnájukról, el tudják készíteni, be tudják csomagolni, és tudják emlékeztetni a szüleiket, hogy kellene venni hozzávalókat. Felnőttként elég, ha a folyamatot felügyeljük. Az otthoni étkezésre is figyeljünk oda, amennyire tudnunk. Főleg a nagyobbakra jellemző, de iskolai munkám során találkoztam olyan gyerekekkel, akik egész délelőtt nem ettek egy falatot sem. A gyerekek nem tanulták meg, hogy a rendszeres étkezés fontos, és amikor kiskamasszá és ezzel együtt önállóbbá válva a szüleik már nem teszik a sonkás szendvicset a táskájukba, korgó gyomorral ülik végig a tanórákat, esetleg egy kólát kortyolgatnak el. Ilyenkor a koncentráció sem megfelelő, a gyerekek feszültebbek, eredménytelenebbek az ellenőrzőknél, és könnyebben összezördülnek társaikkal, anélkül hogy tudatosodna bennük, hogy valójában éhesek és álmosak. Mert a másik nagy probléma, hogy a gyerekek kicsi koruk óta nem alszanak eleget. Sokáig fönn vannak, mert a szülők is későn fekszenek, és nem szívesen konfrontálódnak a gyerekeikkel, hogy nekik viszont ennek ellenére le kell feküdniük. Nem az egyszer-kétszer előforduló lakodalmakra, családi eseményekre gondolok, hanem a rendszeres, a gyerek életkorának nem megfelelő mennyiségű alvásra. Sok szülő azt gondolja, eleget alszik a gyereke, mert délelőtt tízig ágyban van. Ez azonban nem megfelelő. Természetesen lehetnek periódusok egy család életében, amikor pár hétig felborul a rendszer, de a gyerekek testi-lelki egészségét az szolgálja, ha időben (életkoruknak megfelelő időben) fekszenek és kelnek. Ekkor kipihentek, derűsek, és eredményesebben veszik a mindennapi élet állította akadályokat. További probléma forrása a rendszeres testmozgás hiánya. Hivatkozhatnék a mobiltelefonok és az internet elterjedésére, de a tapasztalatom az, hogy a vidám, jó hangulatban telt sport és mozgás barátokkal vagy családi körben szinte mindig csábítóbb az elektronikus kütyük nyomkodásánál, kisgyerekkorban különösen. Ha lehetővé tesszük, hogy gyerekünk rendszeresen, mindennap a friss levegőn töltse az idejét, akkor ezzel megalapozzuk az egészséges életmódot. Nem kell mindenkinek élsportolónak lennie, és mint másban, ebben is vannak egyéni különbségek, de számtalan lehetőség közül lehet válogatni manapság, és ha gyerekünk van (akkor különösen), helyezzünk hangsúlyt a rendszeres mozgásra.
A megfelelő mennyiségű folyadékpótlást sem hagynám ki, de szerencsére egyre több iskolás jár vizeskulaccsal iskolába.
Amennyiben ezekre hangsúlyt fektetünk, akkor megvan az alapja annak, hogy gyerekünk kiegyensúlyozottan küzdjön meg az ősz folyamán rá váró nehézségekkel.
