2024. április 25., csütörtök

Mágikus szabadulószoba

Évekkel ezelőtt azon kaptam magam, hogy valakivel asztrológiáról beszélgetek, a csillagok hatásáról az életünkre. Nem érdekel különösebben, de vannak rosszabb társalgási témák is. Tíz perccel később már Indiában tartunk, a csodálatos misztériumok földjén, ahol szeretetben élnek az emberek a természettel, még a húsevést is kerülik. Fél óra múlva a kozmosz rejtelmei a téma, persze nem a fekete lyukakról, aszteroidákról van szó, hanem a végtelenről. Később már a környezet, a test és a lélek harmóniája, a kiteljesedett élet a téma, majd jön a sors, mert az élet elébünk rakja a jeleket.

Aztán múltak az évek, én pedig egyre többet beszélgettem ilyen emberekkel, majd azt tapasztaltam, igen sokan vannak. Lehet energiáink vonzották össze egymást mindig, de igazság szerint, jó partner is vagyok a süketeléshez. Viszonylag képben vagyok az ezotéria, a new age, a vallási irányzatok, a népi hiedelmek, a természetgyógyászat és azzal az egésszel, amit áltudománynak és spiritualitásnak nevezünk.

Az ezekkel kapcsolatos érdeklődésem 10-11 éves koromban kezdődött, a fizika-, kémiakönyvet nagyon nem értettem, de a Harmadik Szem, az Ufómagazin, az én negyedikes agyamnak is érthetően volt leírva. Aztán 13 lettem és inkább a tudomány vonzott – a szokásos tinikorszak dolgai mellett, de bennem maradt mindaz a tudás, amit gyerekként összeolvastam. Később az egyetemi évek alatt a szociológia tanszéken köszöntek vissza ezek a témák, én pedig nagyon érdekfeszítőnek találtam, hogy miközben lassan a Marson kolonizálunk, mostohanagyapám ingával méri ki a vízeret, ismerőseim közül páran szcientológiáznak és vad sci-fi történeteket mesélnek nekem vallási köntösben. Még meglepőbb volt, hogy egyik kolléganőnk homeopátiával foglalkozott, pár lány az évfolyamon komolyan hitt az asztrológiai előrejelzésekben, de ugyanekkor a vallási újjáéledés is zajlik az országban. Akit kötéllel nem lehetett a templomba húzni régen, ezekben a 2000-es években már minden vallási ünnepet megtartott.

Annyira tehát nem volt meglepő, amikor 2008-tól már a kereszténység mellett jól megfértek a sámán ősmagyar hagyományok, amelyek Magyarországról bevándorolva Észak-Vajdaságban is táptalajt nyert a magyarok körében. Egy idő után feltűnt, hogy a magyar nyelvű délvidéki heti- és napilapok is tele vannak megrontást, áldást, jövendőmondást szolgáltató hirdetéseivel. Ezért aztán nincs okom hanyatt esni sem, mikor társadalomtudományi tanszéken konzervatív vallásos egyénekkel találkozok, a PhD diplomás istennek ad hálát a tudomány helyett, a szántóföld közepén egy színpad árnyékában pedig akkupunkturás kezelést, köpölyözést, reiki-kezelést beszélnek le az emberek egymással. Ennél rosszabb, amikor meghallom, hogy melyik nép melyik bolygóról jött, hogy ismerem fel a gyíkembereket, a szabványos hangfrekvenciák háborúkat indítanak, a föld pedig lapos.

A fenti felsorolással az irracionalitás és a hit különböző dimenzióit mostam össze, nem is vizsgálnám ezek igazság-, illetve hatásértékét, a közös viszont mindegyikben ugyanaz: elvágyódás valóságtól, a rideg tényektől, kisebb-nagyobb léptek az irracionalitás világa felé.

Az alapfeltételt minden történethez az anyatermészet adja. A Palicsi-tó réme nem tűnhet fel a rtanji patakokban, de piramisról sem beszélhetünk az említett településen. Tehát ahol nem lehet táptalaja egy jelenségnek, ott nem is jöhet létre. A misztikumhoz szükség van egy nem szokványos formára, mint egy piramis alakú hegy, az időutazáshoz, a természetfeletti lényekhez kell egy szinte érintetlen erdő, az ufo-megfigyeléshez tiszta, légszennyezettségtől mentes égbolt, a sok történethez unatkozó, viszonylag elzárt közösség kell.

Rtanjba nem ezoterikus okok miatt mentem el, de olyan erős ezeknek a jelenléte ott, hogy nem tudtam kivonni magam belőlük. A gyógyító köveken, igen tetszetős felhozatalú fehér boszorkányparti vár. Persze, ezt nem olyan vadul kell elképzelni, mint az ideologikus célt szolgáló, kifejezetten rémisztgetésnek szánt, sztereotipzált sátánkultusz fantazmagóriákat (amelyeket adott korszaktól, csoporttól függetlenül bárkire rásütöttek, mikor valakinek az ügyét szolgálta). Lányok fehér ruhában ülnek, füstölő pálcikák, vegán kalácsok, mindenki az érzelmeiről beszél. Éjszaka már egy lány feketében járkál, mormol, nem zavarja jelenlétünk, megöleli az oszlopot, megöleli a fákat, a fekete csuklya ijesztő, majd a holdra tekintve imádkozik. Ettől sokkal jobb történet az, amit az egyik falusi mesélt, valószínűleg kifejezetten a szórakoztatásunkra, egy másik ezoterikus csoportról, akik pozitív vibrációkat vadásztak a környéken. A csoport tagjai nemük szerint, egy szobának a két külön végében foglalnak helyet. Ezután éjfélkor elfújják a gyertyát és kezdődnek a felnőttfilmes tevékenységek.

Az irracionális, illetve tudományosan bebizonyíthatatlan hit szükségéről szintén el lehet gondolkodni. Mit vár a világűrt is meghódító homo sapiens az olyan módszerektől, amik bizonyíthatóan soha nem működtek még az emberi történelem során? Ennyire nem tudjuk irányítani életünket? Nem találjuk a kiutat a saját szabadulószobánkból, illetve mindennel megpróbálkozunk csak a kijárat megkeresésével nem? A keresés lehet sokkal izgalmasabb, mintsem kisétálni a hideg, talán unalmas valóságba, ami viszont lehet más utakra vezet minket.