A vitaminok, ásványi anyagok világa épp olyan bonyolult tud lenni, akár a gyógyszereké, és néha nehéz is megállapítani, hogy az adott anyag gyógyszer-e vagy csak táplálékkiegészítő. Gondoljunk csak a skorbut és a C-vitamin kapcsolatára. Többször cikkeztem már arról is, hogy mi a véleményem a konvencionális terápiáról és fitoterápiáról. Ugyanilyen gondolatmenetet követve adódik a kérdés: a tablettákban lévő vitaminok, a gyümölcsökben, zöldségekben lévők a jobbak, vagy az olyan tablettázott, kapszulázott termékekben találhatók, amelyeknek az alapját természetes anyagok képezik? Van-e egyáltalán különbég? Ezzel foglalkozom az alábbiakban.
Először is tisztázzuk, hogy mik is ezek a molekulák, ionok, amelyekről szó lesz. Ezek a vegyületek olyan, relatív kis mennyiségben megtalálható anyagok, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet normális működéséhez. Tehát betegség csak akkor alakulhat ki, ha valamelyikből hiányt szenvedünk? Bár ilyen értelemben akkor nem is nevezhetők gyógyszernek, hiszen adagolásukkal csak a hiányukban kialakult űrt tudjuk kitölteni. Vagy ez még sincs egészen így? Mi van az A-vitamin és a pattanásos bőr vagy az E-vitamin, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kapcsolatával stb.? Még mindig próbálkozik a tudomány azzal, hogy meghatározza ezeknek az anyagoknak a helyét az orvostudományi ágazatokban. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy ha nem szeretnénk azt, hogy a szervezetünkben hiánybetegség alakuljon ki, akkor bizonyos meghatározott mennyiségekben muszáj bevinnünk ezeket a részecskéket. De mégis hogyan?
Érvek és ellenérvek
Az első csoport azt mondja, hogy az emberiség mindig is a táplálkozása útján vitte be ezeket a mikronutrienseket a szervezetébe, miért is kellene tablettákat szedni, ha itt vannak számunkra a zöldségek, gyümölcsök, halak, húsok – tehát maga az egészséges táplálkozás. Álljunk meg egy pillanatra. Teljesen egyetértek abban, hogy kiegyensúlyozott táplálkozás mellett talán nincs is szükség táplálékkiegészítőkre, hiszen ha tökéletesen étkezünk, nincs mit „kiegészíteni”. Az ételünkből származó vitaminok jobban fel tudnak szívódni, hiszen olyan, más eredetű, szerkezetű molekulákkal lehetnek egy falatban, amelyek megkönnyítik a hasznosulást. Úgyszintén igaz az is, hogy ritkán tudunk megenni annyi ételt, hogy túladagoljuk a bennük levő biológiailag aktív vegyületeket, sókat.
Viszont fel kell tennem a másik oldal kérdését is. A 21. század embere valóban képes egészségesen táplálkozni? Van rá ideje, pénze és türelme? Feltételezzük azt, hogy van. De vajon azok a növények, állatok, amiket elfogyasztunk, tartalmaznak-e annyi értékes anyagot, mint mondjuk az ötven vagy kétszázötven évvel ezelőttiek?
Pont ezt a logikát követve vannak olyan emberek, akik naponta akár többször is fogyasztanak valamilyen vitaminkészítményt, táplálék-kiegészítőt. Abban egyetértek, hogy időt és türelmet spórolnak ezzel a módszerrel, de azt, hogy pénzt is, ez már nekem egy kicsit gyanús. Van egy olyan háttere is a dolognak, hogy talán a napi pár kapszula csalóka biztonságérzetet is adhat. Miért? Mivel ezek a készítmények nem számítanak gyógyszernek, szó szerint majdnem ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint egy csomag párizsi, ezért a bennük található biológiailag aktív anyagok mennyisége nagymértékben változhat a dobozon feltüntetettekhez képest. A gyógyszerek esetében az amplitúdó legfeljebb 20%-os lehet (90%–110%), ezekben a készítményekben lévő különbség azonban elérheti akár az 50%-ot is. Azért nem mindegy, hogy az ember hat, négy vagy két gombóc fagyit kap (látszik, hogy június van, már én is a fagyival példálózok). Ugyanilyen kockázatot rejthet az előbb említett túladagolás vagy a különböző mellékhatások, gyógyszer-interakciók is.
Ha van két szélsőséges csoportunk, akkor mindenki feltételezheti, hogy van egy köztes megoldásunk is. Ez egy olyan csoport, amely azt mondja, hogy jó, szeretnék odafigyelni arra, hogy a testem megkapjon mindent, amire szüksége van, de nem szintetikus formában, hanem olyan, teszem azt, kapszulázott termékkel, amiben különböző kivonatok, őrlemények, koncentrátumok találhatók, amelyek természetes eredetűek, de a mai technika segítségével már besűríthetők akár egy lenyelhető méretű készítménybe is. Őszintén, nagyon ritka az a táplálékkiegészítő termékcsalád, amely az előbb említett eljárásokkal készül és ugyanolyan mennyiségi és minőségi paraméterekkel rendelkezik, mint szintetikus társai. Egyszerűen nem lehet pl. annyi csipkebogyó-őrleményt belepréselni egy tablettába, amennyi fedezhetné a napi ajánlott aszkorbinsav-mennyiséget. Talán a különböző szárított kivonatok jelenthetnek megoldást, amelyeknél tudományosan standardizálni lehet a különböző molekulákat, de higgyenek nekem, ezek olyan drága eljárások, amelyekkel egy táplálékkiegészítőt forgalmazó cég ritkán foglalkozik (tisztelet a kivételnek).
Mire figyeljünk?
És hogy mi az én véleményem erről? Valamelyest mindenkinek igaza van. Először is teljes mértékben támogatom a helyes táplálkozás alapelveit. Inkább költsünk jó minőségű ételekre, mintsem étrendkiegészítőkre. Viszont az is állja, hogy napjainkban, még az egészségesnek mondott ételeink sem tartalmaznak megfelelő mennyiségű mikronutrienst. Ha tudjuk, hogy valamilyen kockázati tényezőkkel állunk szemben az életünkben, legyen az betegség, életstílus vagy különböző környezeti hatások, nyugodtan pótoljuk a szakirodalom vagy szakember által javasolt anyagokat. Nem feltétlenül vagyok híve a „természetes vitaminoknak”, egyszerűen nem kell a C-vitamint több kiló növény feldolgozása után a szervezetembe juttatnom.
Mi az, amire viszont felhívnám a figyelmet? Vannak már olyan cégek, amik a kutatásaik során felfedezték, hogy egyes vitaminoknak vagy ásványi anyagoknak milyen más részecskékkel kell együtt szerepelniük az összetevőlistán ahhoz, hogy a hasznosulásuk megközelítse azt, amit egy gyümölcs elfogyasztásával érhetünk el. Ezek a kombinációk nagyon sokszor pont a természetből lopott ötleteken alapulnak.
De mi a különbség? A mennyiség. A hatóanyagok pontos mennyisége és az állandó minőség fenntartása. Mindenki tudja, hogy a növények hatóanyag-tartalma variálódhat pl. az időjárás függvényében is. Barackpálinka sincs abban az évben, amelyben a terményt elverte a jégeső. Egy, akár gyógyszertárban kapható terméktől viszont sokkal nagyobbak az elvárásaink, annál, hogy kövessük, hogy a gyártást megelőző évben mennyi ideig sütött a nap.
Léteznek tehát olyan termékek a piacon, amelyek szintetikus úton tartalmaznak olyan természetes hatóanyag-kombinációkat, amik elősegítik, sőt meg is erősítik egymás hatását, és a hatóanyag-tartalmuk megüti az elvárt szintet. Ha valaki ilyen terméket szeretne venni, de mégsem annyira járatos ezeknek az anyagoknak a világában, nyugodtan kérje a patikában a gyógyszerész segítségét, hiszen a tudását felhasználva és a vevő igényeit szem előtt tartva biztos vagyok benne, hogy a legjobb terméket fogja ajánlani.
