2024. március 28., csütörtök
NŐGYÓGYÁSZAT

Rendszeres, késik vagy kimarad

A normális és kóros havi vérzés jellemzői

A menstruációs ciklus havi rendszerességgel előforduló ciklusos hüvelyi vérzés, amely a női szervezetben lezajlott komplikált élettani folyamatok együttes eredménye. A menstruáció elnevezés a latin menses (hónap) szóból ered. Jelentését magyar neve egyértelműen jelzi: havonta bekövetkező vérzés. A havi vérzés az egészséges női szervezet jellegzetessége, az első menstruáció megjelenésével kezdődik, majd a női ivarszervek ciklusos működésének végleges megszűnésével ér véget.

A menstruációs ciklus nemcsak a női nemi szerveken jelentkező havi változásokat jelképezi, hanem bonyolult hormonális pozitív és negatív visszacsatolásokkal működő folyamat, mely kihat az egész szervezetre, de főképp a hormonszenzitív szövetekre. Ez érthető is, hiszen a havi vérzés célja a szervezet felkészítése a terhességre. Abban az esetben, ha a terhesség nem jön létre 14 napra az ovuláció után, az előzőleg megvastagodott méhnyálkahártya lelökődik, és a hüvelyen keresztül távozik vérzés formájában, majd indulhat újra a körforgás. Ez a természet csodálatosan létrehozott rendszere. E folyamat fő irányítóközpontja az agyban található hipotalamusz, mely peptid alapú hormonokkal irányítja az agyalapi mirigy, az ún. hipofízis működését. Az agyalapi mirigy hormonjai irányítják a petefészkekben zajló folyamatokat, amelyek a ciklus közepe felé tüszőrepedéshez, ún. ovulációhoz vezetnek és felkészítik a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására. A nyálkahártya felkészítése annak megvastagodásában és sok-sok építő és tápláló anyag raktározásában nyilvánul meg. Természetesen ezek a nemi hormonok ciklikus változásokat okoznak a hüvely vérellátásában, de a méhnyak mirigyeinek működésében is. Az ovuláció ideje alatt a hüvelyben lévő nyák elasztikusabb, vizenyősebb lesz, ami elősegíti a férfi ivarsejtek mozgását. Fontos még kiemelni, hogy a szabályos és mennyiségben is megfelelő havi vérzéshez elengedhetetlenek a petefészek hormonjai is, amiket a petefészekben lévő tüszők, ún. follikulák, és a tüszőrepedést követő sárgatest termel. Ezek a hormonok az ösztrogén és gesztagén hormoncsoportba tartoznak, de jelen van rengeteg szteroid és peptid alapú hormon és szignálhordozó is, melyek autokrin hatást fejtenek ki, vagyis szabályozzák nemcsak a távol lévő szervek, hanem az eredő szerv működését is. Mindezek alapján láthatjuk, hogy milyen bonyolult, de mégis harmonikus folyamatról van szó, amit számos külső hatás, betegség, de akár az életstílus-változás is felboríthat.

Szervi, funkcionális rendellenesség

Egy mentruációs ciklus hosszát az előző vérzés első napjától a következő vérzés első napjáig számítjuk. A normálisnak számító ciklus 21 naptól 35 napig terjed, de általában 28 napig tart. Természetesen kezdetben, az első egy-két évben, az első menstruációs ciklust (ún. menarche) követően a havi vérzés lehet szabálytalan, és a vér mennyiségében is eltérő, viszont idővel az agyalapi mirigy, a petefészkek és a hormonális szabályozás megérésével ez is rendszereződik. Fontos tudni továbbá, hogy a menstruációs vérzés néhány napos késése még nem rendellenesség, és nem kell komolyabb okra gondolni a háttérben. A leggyakoribb oka a nemi vérzés elmaradásának, amire elsődlegesen gondolnunk kell, a teherbe esés. Továbbá, mint már elítettem, a női nemi ciklus nagyon bonyolult, és elég egy kis eltérés a hormonszintekben, vagy egy kis hiba a hormonális visszacsatolásokban, és már nem működik tökéletesen a rendszer, nem válik le a szokásos időben a méhnyálkahártya, nem következik be a szokott időben a menstruáció. A késés sok esetben e folyamat hibás működése miatt alakul ki, s emögött szervi és funkcionális rendellenességek is állhatnak (pl. a petefészekciszták, policisztás petefészek szindróma, az agyalapi mirigy rendellenessége). Továbbá más betegségeket is érdemes megemlíteni, amelyek szisztemikus hatást fejtenek ki az egész szervezetre, így okozhatják a nemi vérzés elmaradását is (pl. a pajzsmirigy autoimmun csökkent működését, cukorbetegséget, veseelégtelenséget, májbetegségeket stb.).

Táplálkozás és stressz

A mindennapi élet külső hatásai is befolyásolják szervezetünket és egyben a nemi ciklust is. Ilyen hatása van a táplálkozásnak is, hiszen nagy szerepet játszik a menstruációs ciklus szabályos működésében. Az egészséges táplálkozás az egészséges szervezet egyik alappillére, mivel az egészséges szervezetben az élettani folyamatok helyesen működnek, komoly károsodásról árulkodik, ha a havi vérzés huzamosabb ideig elmarad. Fogyókúra hatására szabálytalanná válhat a menstruációs ciklus, a hosszabb ideig tartó alacsony testsúly esetében akár a peteérés is kimaradhat, a menstruáció elmaradása pedig akár hónapokig is eltarthat. A menstruáció túlsúly esetén is késhet, mivel a nagy mennyiségű zsírszövet endokrin szervként funkcionál, és hatással van a női nemi hormonok működésére. A stressz is jelentős hatást gyakorol a normál biológiai folyamatokra, méghozzá az agykérgen és a hipotalamuszon keresztül. Ilyenkor úgynevezett stressz-hormonok szabadulnak fel, melyek nemcsak az egész szervezetre (pl. nő a vércukor szint), de a hipotalamusz hormonális szabályozására is hatnak. Nem a megszokott módon mennek végbe a ciklus fázisai, ami a mentruáció késéséhez vagy elmaradásához vezethet. Jól jellemezhető a stressz menstruációs ciklusra gyakorolt hatása azzal, hogy a világháborúk alatt számos nőnél hónapokig kimaradt a havi vérzés.

Az első nemi vérzés, avagy a menarche, általában 12–14 éves korban jelentkezik, habár az utóbbi időben észlelhető korábbi megjelenése, akár 10 éves korban is. A genetikai tényezők mellett a tápláltsági állapot, az intenzív testmozgás is befolyásolja, hogy kinél mikor jelentkezik az első menzesz. Amennyiben 16 éves korig nem jelentkezik a menarche, ezt kórosnak tekinthetjük, utalhat genetikai vagy anatómiai rendellenességek általi primer amenorrheára. A menstruáció általában 48–50 éves korig tart, elmaradása pedig a menopauza kezdetét jelenti. Ha 40 évnél fiatalabb nőnél jelentkezik a menopauza, ennek hátterében szintén kóros okok állhatnak. Ilyenkor korai petefészek-kimerülésről beszélünk.

Mióma, gyulladás, daganat

Egy átlagos nemi vérzés 3-tól 7 napig tart. Kezdetben, a serdülőkor elején, kevesebb mennyiségű barnás színű vér jelentkezik, később azonban nő a mennyisége, és élénken piros színe lesz, relatíve híg állagú, nagyobb mennyiségű alvadt vér nélkül. A menstruációs váladék szövettörmelékből, vérből és váladékból áll. A vérvesztés átlagban 30-50 ml. Ha a vérzés három napnál rövidebb ideig tart és a mennyisége is kevesebb, ez anatómiai rendellenességekre, pl. Asherman-szindrómára, azaz méhen belüli kötőszövet kialakulására utalhat, de akár ovulációmentes ciklusokról is árulkodhat. Ha 80 ml feletti a vérvesztés, kórosnak tekintjük, és akár komolyabb mértékű vérszegénységhez is vezethet. Okai között említhető a méhben levő mióma, a méhen belüli fogamzásgátló eszköz, a méhnyálkahártya- és petevezeték-gyulladás, a méh rosszindulatú daganata (endometrium-karcinóma), a túlzott mértékű ösztrogéntermelés (például az ösztrogént termelő petefészekrák), valamilyen véralvadási zavar stb.

Fontos megemlíteni, hogy a havi vérzés általában fájdalommentes vagy kisebb, intenzításban gyengébb panaszokkal, alhasi görcsökkel, puffadással, a mellek érzékenységével, gyengeséggel járhat. Ha ezek a panaszok intenzívek, vagy akár komoly funkciózavart okoznak, érdemes kivizsgáltatni. Legtöbbször ártalmatlan okok állhatnak mögöttük, de vannak komolyabb állapotok is (pl. az endometriózis), amikről jobb időben tudni, és kezelni őket.

Előfordulhat olyan típusú méhvérzés (metrorrhagia) is, amikor a méhből származó vérzés nem a normális menzesz időpontjában, hanem két ciklus között lép fel, többnyire rendszertelenül, vissza-visszatérve. A reproduktív időszakban megjelent ilyen típusú vérzés az ösztrogén- és progeszteronszint kölcsönös zavarára utal, vagy veszélytelen ovulációs „spotting”-ra (ún. pecsételő vérzésre). Akár a menopauza kezdete után is megjelenhet, sokszor évekkel az utolsó nemi vérzést követően. Ekkor, főleg a változókor körül és annak bekövetkezte után, ajánlott méhkaparást végezni (ún. curretage-t), hogy kizárjuk a méhnyálkahártyarák fennállásának lehetőségét. Ha az kizárható, akkor a rendellenes vérzések kezelésére ösztrogének, fogamzásgátló tabletták szedése ajánlott. Gyógyszerekkel uralhatatlan vérzés esetén méheltávolítás lehet a megoldás. Vérzészavar esetén is elsősorban az okot kell megkeresni, és annak megfelelően kezelni a pácienst.