2024. március 28., csütörtök

Természetes kozmetikumok

Avagy a kemofóbia az arcunkra van írva

2020-at írunk. A 21. század embere már felismerte a környezetszennyezés veszélyeit, és mindenkinek az agyába kezd beágyazódni az a gondolat, hogy nem jó az, amit a természettel művel, sőt a saját testével sem. Ezért a mai kor embere elkezdett odafigyelni a táplálkozására, több diéta is napvilágra került, amely az „ősi”, 50–150 éves étrendet preferálja, elhagyva a feldolgozott, additívokkal dúsított ételeket. Ez így teljesen rendben is van. De akkor mi legyen a kozmetikumainkkal? Azok is legyenek természetes eredetűek, vagy ez is talán csak egy marketinkfogás? Jobb az otthoni konyhákban előállított „biokozmetikumok” használata, mint a nagy gyártók arcápolási készítményei? Kozmetológiai szakgyógyszerész-rezidensként most ezt a témát járjuk körül.

A kemofóbia a kemikáliáktól, mesterségesen előállított vegyületektől és azok használatától való félelem. Egyre több ilyen esettel találkozom mostanában. Nem csupán a kozmetológia, a gyógyszerészet és a medicina több területén is virágzik ez a mozgalom. Az előző cikkeimben már többször firtattam a fitoterápiához és más, alternatívnak mondott kezelésekhez való viszonyulásomat, de a kozmetológia területén még nem adtam ennek szót, pedig a „természetes”, „bio-”, „vegán” és „natúrkozmetikum” fogalma szinte elkerülhetetlen a drogériákban. Mi tehát az igazság? Az én szakmai véleményem: attól, hogy valami természetes, még nem biztos, hogy jobb. Jó, sőt nagyon jó is tud lenni egy ilyen termék, de talán kritikusabban kell hozzáállnunk fogyasztóként ezekhez a produktumokhoz, mint más szintetikus társaikhoz. El is magyarázom, hogy miért, de előtte tisztázzunk még egy általam fontosnak tartott hiedelmet.

Kérdések sokasága

A kozmetikumok készítéséhez sok év tanulás, gyógyszerész-, vegyész- vagy technológus diploma megszerzése szükséges. Bárhogy is döntenek a jövőben azzal kapcsolatban, hogy természetes vagy szintetikus kozmetikumokat használnak, kerüljék az interneten, nem hozzáértő emberek által, saját konyhájukban előállított csodakrémeket vagy más kozmetikai termékeket. Minél többet tud az ember egy-egy témáról, annál kritikusabban és nagy odafigyeléssel kezeli azokat a területeket, amik még általa esetleg kiaknázatlanok. Pattanások, allergiák, bakteriális vagy gombás fertőzések, bőrkorrózió vagy még súlyosabb, visszafordíthatatlan bőrkárok jelentkezhetnek egy nem megfelelő alapanyagokból, nem megfelelő körülmények között előállított, rosszul megformulázott terméktől. Rendben, de mi van akkor, ha két gyári termékről van szó és az egyik natúr, a másik pedig szintetikus?

Mint tudjuk, a világunk egy atomokból, vegyületekből felépülő rendszer, amely a fizika törvényei révén működik, és ez alól semmi sem kivétel. Itt kezdődik a számomra problémás kemofóbia fogalma. A különböző növényi olajok, aktív hatóanyagok, növényi tinktúrák és illóolajok mind-mind vegyületekből állnak, tehát kemikáliákból, pont úgy, mint szintetikus társaik. Sőt egy növényi kivonat összetétele (tisztelet a kivételnek) sosem standardizált, tehát sosem tudjuk, hogy milyen az időjárási, betakarítási és a feldolgozási körülmények által befolyásolt növényi alapanyag vegyi összetétele. Pontosan érezzük, hogy a nyári paradicsom mennyivel finomabb, mint a decemberi, üvegházas, s ez a példa legyen mindig a szemünk előtt.

Persze jön a következő fogyasztói kérés azzal kapcsolatban, hogy nem akar tartósítószereket felvinni a bőrére, fél a különböző adalékok használatától. El kell árulnom, hogy csakis a kenőcsök, tehát a teljesen olaj (zsír, viasz, vaj) tartalmú készítményekbe nem szükséges tartósítószert rakni. Esetükben elég egy zsírban oldódó antioxidáns hozzáadása az avasodás megakadályozása érdekében. Szóval, ha egy ilyen terméken látjuk a tartósítószer-mentes feliratot, biztosak lehetünk abban, hogy marketingfogásról van szó. Minden termékbe, amiben víz található, muszáj tartósítószert tenni, nemcsak azért, hogy a terméket védjük a megromlástól, hanem a használót is a különböző fertőző bőrbetegségektől, amiket baktériumok és gombák idéznek elő. Természetesen vannak olyan növényi illóolajok, amelyeknek van antimikrobiális hatásuk, de kérdem én: ezt a hatást a bőrünkön szeretnénk érzékelni, vagy elpocsékolni a termék kórokozóktól való megvédésére? Mert a kettő egyszerre nem megy.

És ha már illóolajok

Az átlagembernek egy megfelelően előállított natúrkozmetikumtól nem szokott feltétlenül baja lenni, de azok, akiknek érzékeny, pl. rozaceára hajlamos bőrük van, illetve gyorsan kipirosodnak, a bőrük könnyen kiirritálódik, semmiképp sem javasolom az ilyen kategóriájú kozmetikumok használatát. Sok gyártó, pont az enyhe konzerváló hatás miatt vagy aktív összetevőként, illatosító szerként, sokszor használ illóolajokat. Ezek a növényi olajkeverékek, bármilyen kozmetikumról van is szó, könnyen allergizáló, irritációt kiváltó anyagok csoportjába tartoznak. Ugyanilyen kategóriába tartozik még az etilalkohol (denaturált szesz), hiszen mint tudjuk, valamilyen formában ez is természetesnek mondható alapanyag, amelyet a gyártók szívesen is használnak, hiszen tartósítja a terméket és kiváló oldószerként működhet egy-egy receptben.

Kedvenc mondataim közé tartozik: „Én csak azt teszem a bőrömre, amit meg is ennék!”. Kérem, csak gondoljuk át ennek a mondatnak az általános iskolás biológiai hátterét. A bőrünk és az emésztőszervrendszerünk (szájüreg, nyelőcső, gyomor, vastag- és vékonybél) két különálló szerv/szervrendszer. Egyszerűen nem lehet a kettőt összehasonlítani. Ez olyan mintha szemcseppel szeretnénk gyógyítani a derékfájdalmainkat. A bőrünknek nagyon fontos és érzékeny pH-ja van, amelyet mindig az enyhén savas (4,5–5,5 pH) tartományban kell tartani. Ha citromot vagy más túlságosan savas dolgot facsarunk az arcunkra, az könnyen irritációt válthat ki. Vagy pont fordítva, a házi készítésű szappanok pH-értéke sokszor 9-10-es, tehát rendkívül lúgos. Ha bőrünk bázikussá válik, akkor csökken a védő funkciója, és utat enged a baktériumoknak, gombáknak, vírusoknak, sőt még a bőr öregedési folyamatait is felgyorsítja. A szilárd „természetes” szappanok kiszárítják a bőrt, bármilyen olajból vagy kecsketejből is készüljenek. Semmiképp sem javasolom használatukat, ehelyett válasszunk megfelelő sav-bázis egyensúlyú folyékony szappanokat, lemosókat, micellás vizeket.

Valószínű, érződik az imént elolvasott sorokból, hogy nagyon érzékenyen érint ez a téma és a kozmetológia. Mindenképpen leszögezném, hogy nem vagyok a természetes hatóanyagok ellen, sőt nagyon sok szintetikus, félszintetikus készítmény aktív hatóanyaga egy-egy növényi bioaktív molekula, olaj, illóolaj. Ebben a cikkben csak próbálom a realitások talaján maradva bevezetni a kedves olvasókat a racionális, természetes arcápolási készítmények és rutin világába. Ha bármilyen kérdésük van, ne féljenek szakértőhöz fordulni, Xenophón görög történetíró szavait idézve: „Minden ott jó és szép, ahol helyénvaló, rossz azonban és rút, ahol helytelen.” a szépség attól függ, hogy az adott elem betölti-e a feladatát, ennek megítélésére azonban az internet tárháza valószínűleg vajmi kevés.