Úgy hiszem, ma már sokunk előtt világossá vált, hogy hatékony védőoltás vagy gyógyszer nélkül ettől a félelmetessé vált Covid–19-betegségtől semmi a világon meg nem szabadít bennünket. Mindaz, amit tudunk róla a józan emberre nézve annyira ijesztő, hogy félelemmel telve indulunk munkára, ügyeinket intézni. Kiirthatjuk egy városból, egy államból, egy földrészről, de mindig talál majd egy kiskaput, akár egyetlen élő szervezetet, ahol megbújik, újra birtokába veszi a vírus-mentesnek hitt tájat, és napok alatt egy kisebb városnyi embert megfertőz. S ami ránk nézve még szomorúbb, úgy tűnik, nem kell emberben megbújnia, ügyesen megbírkózik az állat és ember közötti védőpajzs áttörésével. Az is világossá vált az eltelt 3-4 hónapban, hogy csatákat nyerhettünk mostani védőeszközeinkkel: a kézmosással, távolságtartással, szájmaszk használatával, kijárási tilalmakkal, de háborút nem. Mi különben is melegszívű nemzet vagyunk, sokat ölelkezünk, kezet fogunk, rengeteg a testi kontaktusunk – most ezeket egy csöppet vissza kellene szorítanunk, és áttérnünk az udvarias távolságtartásra. Szeretjük több száz meghívottal ünnepelni a gyermek születését, házasságkötést, -évfordulót és a különféle, szívünknek-lelkünknek fontos eseményeket. Tehetünk azonban bármit, az eredmény mindaddig ideiglenes lesz, amíg a háború megnyerésének két alapfeltétele hiányzik: a Covid–19 elleni gyógyszer és a hatékony védőoltás.
Várakozás és remény
Az elmúlt pandémiás honapjainkban az is kiviláglott, hogy nem találkoztunk még egy hasonló vírussal vagy baktériummal, aminek fertőző képessége felülmúlná a koronavírusét. Ma már azt is tudjuk, mennyi időt vesz igénybe a fertőzés: legalább 15 percet, ha egy zárt helyiségben együtt vagyunk egy fertőzöttel (aki lehet szimptómák nélküli), minden eshetőség adva van a megbetegedésre. Akkor is, ha szájmaszkot használunk. A masszív fertőzés (nyál és nem csepp által) szinte egyenes utat mutat a lélegeztetőgépre kerülésre. Ha közepes mennyiségű vírussal fertőződnénk meg, hosszan tartó oxigénbelélegzésre, betegágyba szorulnánk. Végül, ha minimális mértékű a fertőzés, megúszhatjuk influenzatünetekkel terhes két hét alatt.
A betegség tüneteit nagyjából ismerjük, mechanizmusát már kevésbé, hosszú távú egészségi hatásait pedig egyáltalán nem. A járvány egyéb következményei (pl. gazdasági válság, politikai hatások) is beláthatatlanok jelenleg. Azt is tudjuk, köhögni sem kell az egy szimptóma nélküli, inkubációs stádiumban lévő egyénnek, lélegzéssel megfertőzhet bennünket. A mikron nagyságú kilélegzett cseppben a vírus képes a levegőben lebegve mindaddig veszélyt jelenteni bárkire, amíg a lebegő csepp fel nem szárad. Bíztunk a meleg időben, a koronavírus „rokonsága” ugyanis képtelen átélni a 30 fokos meleget és az UV-sugárzást. Nem tudok más szót használni, bár az „átélés” nem megfelelő, hiszen gyakorlatilag, a mi felfogásunk szerint holt anyagról van szó, amely se szaporodni nem képes, se anyagcserét folytatni gazdasejt nélkül. Láthatatlan elektronmikroszkóp nélkül lényegében tehetetlen, ha nem kerül élő sejtbe, mégis lehetetlen megszabadulni tőle. Mivel jóformán sosem tudjuk pontosan megjelölni, kitől kaptuk el a betegséget, az epidemiológusok is sok esetben a sötétben tapogatóznak. Földünk minden zugát, ahol rejtőzhet, lehetetlen fertőtleníteni, különben is „holt” anyagot megölni nemcsak értelmi, hanem fizikai képtelenség. Éppen ezek a tulajdonságok, a „holt anyag” mímelése, beférkőzése életszükségletű sejtjeinkbe, ahol életre kelhet, teszi azt, hogy rendkívül nehéz és veszélyes gyógyszert előállítani ellene. Hasonló a helyzet a rákos betegségek elleni gyógyszerek alkalmazásával. A gyógyszerrel vagy besugárzással azonban megölhetjük a betegség körüli egészséges szervek szöveteit is. Mindent összegezve, mai tudásunk szerint nem marad más hátra az emberiségnek mint az, amit az id. Dumas így foglalt össze: Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény. Várakozni és reménykedni az orvosok és kutatók gyors és hatékony munkájában, a védőoltás kifejlesztésében.
Nagyon összetett feladatról van szó. Gyorsan és kockázatmentesen kell dolgozni, hiszen a rossz oltás rosszabb, mint ha egyáltalán nem lenne oltás – mondják a szakemberek. A kockázatok és mellékhatások kiszűrése még a gyógyszerekhez képest is fontosabb, hiszen a gyógyszereket betegeken tesztelik, az oltást viszont egészséges emberek tízezrei kapják meg. Ezért van az, hogy sok orvos először önmagán kísérletezi ki a Covid–19 elleni szert.
Kivárni az év végét
A legújabb hírek a tudomány világából azt sugallják, hogy karnyújtásnyira vagyunk reményeink beteljesedésétől. A pénz nem kérdés, a világ leggazdagabb államai nem számolják a védőoltásra kiadott összeget, mindent megmozgatnak az év végi oltás előállítása érdekében. Világszerte körülbelül 140 laboratórium dolgozik és versenyez egymással. A napokban két helyszínről is kaptunk jó hírt. A brit egészségügyi miniszter bejelentette, hogy az Oxfordi Egyetem AZD1222 elnevezésű védőoltása a klinikai tesztelés utolsó, harmadik fázisába érkezett. Ez köznyelven azt jelenti, hogy a megbízhatósági vizsgálatokat embereken végzik. Jelenleg 10 000, 15 és 55 év közötti önkéntest oltottak be Nagy-Britanniában, 5000-et Brazíliában, és 2000 önkéntes kapott oltást Dél-Afrikában. Hamarosan kezdődik a tesztelés utolsó állomása, 30 000 önkéntesé az Egyesült Államokban. Bebizonyosodott – mondotta a kísérletet vezető orvos professzor –, hogy több mint kétszeres a szervezet immunválasza az AZD1222 oltás hatására, a Covid–19-ből felgyógyult betegekkel összevetve. Pontosabban: 2,6-tal több ellenanyag termelődik az oltás hatására, mint a legerősebb Covid–19-es megbetegedés esetében. Arról természetesen még nem kaptunk hírt, hogy meddig aktív az ellenanyag az emberi szervezetben. A betegségen átesett egyénekről sem tudunk biztosat állítani, egyesek szerint az aktivitás mindössze néhány hónapon át véd az újabb megbetegedéstől. De nem is ez a lényeg. Ha reményeink szerint egy tömeges, 70%-os oltás után kapnánk néhány hónapnyi nyájvédettséget, az elegendő idő lenne a tudósoknak ahhoz, hogy a vakcina hatásának meghosszabbításán dolgozzanak.
A koronavírus ugyan nem tűnik el, de együtt tudunk élni a kanyaróval is, hiszen oltással leküzdhető. Sokat jelent az a bizonyosság, hogy jelenlegi tudásunk szerint a koronavírus az influenzavírussal ellentétben nem mutálódik, tehát nem kell minden évben új oltást kifejleszteni, hanem a meglévőt fokozatosan tökéletesítni, ránk szabni. Ez a jelenség esélyt ad arra, hogy néhány év alatt teljesen megszabaduljunk a koronavírustól. Az Európai Unió annyira biztos a védőoltás működőképességében, hogy Németország, Franciaország, Hollandia és Olaszország a brit–svéd érdekeltségű AstraZeneca gyógyszergyártól már megrendelt 300 millió vakcinát, amelyet a hitelesítés után azonnal az Unió 27 állama között szétosztanak. Írás közben hallom a hírt államelnökünktől, miszerint Szerbia is a között az első 30 állam között lesz, amelyek megszerezhetik az AZD1222 védőoltást. Ez jó hír! Újabb jó hír Magyarország neves orvosának, a Semmelweis Egyetem rektorának, dr. Merkelynek a kijelentése: „Az ottani szakemberek tisztán látják, hogy ha a vakcina novemberre elkészül, akkor egy második járványt el lehet kerülni. Én alapvetően optimista vagyok – folytatta az orvos –, s csatlakozom azokhoz, akik bizakodva tekintenek a novemberi céldátumra.”
Szintén harmadik, azaz utolsó stádiumába érkezett az orosz védőoltás kifejlesztése is. Taraszov, az intézmény szóvivője egyenesen úgy fogalmazott, hogy ők állították elő a világ első koronavírus-védőoltását. Ez azonban túl merész kijelentés, hiszen mi, akik birtokában vagyunk a tudományos világirodalomnak tudjuk, hogy más országok is sikeresek voltak a védőoltás fejlesztésében. De tegyük félre ezt a kijelentést, ne foglalkozzunk vele. Taraszov szerint az orosz oltás immunitást alakított ki a kísérletben részt vett önkéntesekben, tehát működik. Most azt vizsgálják, hogy ártalmas-e hosszú távon.
