Hétfőtől megtekinthető a zentai városháza előtt, a szökőkúttal szemben helyet kapó, hagyományos városnapi utcai kiállítás, amelynek idei témája Zenta 125 évvel ezelőtti villamosítása és az 50 évvel ezelőtti tiszai árvíz. Mint azt a szervezők elmondták, a kiállítás addig lesz látható, amíg azt az időjárási viszonyok lehetővé teszik, ám reményeik szerint karácsonykor még állni fog.
A kiállítás témája az 1970-es árvíz és Zenta 1895-ös villamosítása (Gruik Zsuzsa felvétele)
Laskovity Kornél, Zenta Község Idegenforgalmi Szervezetének igazgatója kifejtette, a város életének meghatározó eseményeit feldolgozó kiállítást negyedik éve szervezik meg.
– Négy év alatt olyan érdekes dolgokat találtunk, amelyeket az elmúlt években talán nem is dolgoztak még fel részleteiben. Tari László minden évben igyekszik a zentai Történelmi Levéltárban fellelhető dokumentumokból és hasznos információkból egy kiállítást összeállítani a számunkra. A Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, a levéltár és a községi önkormányzat védnökségével igyekszünk az embereknek egy elérhető anyagot kínálni – fogalmazott Laskovity Kornél, aki hozzátette, hogy azért az utcát választották a kiállítás helyszínéül, mert megítélésük szerint így érdekesebbé tudják tenni a témákat, és könnyebben eljuttatják a mondanivalójukat az emberekhez.
Tari László helytörténész hangsúlyozta, Zenta 125 évvel ezelőtti villamosítása azért is jelentős esemény, mert a város ezzel megelőzte a délvidéki nagyvárosokat.
– Előbb volt itt áram, mint Szabadkán, Zomborban vagy Újvidéken. Még Budapesten is csak két évvel korábban, 1893-ban vezették be az utcai világítást. Ezért nagy szó, hogy Zentán ez már akkor megtörtént. Ennek az volt az előzménye, hogy a városban 1891-ben működött egy fűrészgyár és egy malom, amelyek már villanyvilágítással voltak ellátva. Szükség volt egy eseményre is: Ferenc József 1895-ben Zentára látogatott, ekkor hozta meg a város a döntést, hogy a király látogatásának a villanyvilágítás bevezetésével és a belváros járdáinak aszfaltozásával állítsanak emléket – hangsúlyozta Tari László, aki a tiszai árvízről elmondta, hogy a város történetében más nagy árvizek is voltak, de az 1970-es volt köztük a legnagyobb.
– Ez próbára tett mindent, végül azonban sikerült megvédeni a várost. Az eredeti tervek szerint a töltés építésekor a Tiszának hagyni akartak árteret, hogy kanyaroghasson, de ezt a tervet megtorpedózták, és a folyót összepréselték. Most is fennáll ez a probléma: nincsenek árterek, ahol ívhatnának a halak. A Tiszát megfosztották a természetes környezetétől – magyarázta a helytörténész.
A fényképeket bemutató és rövid szöveges ismertetőket is tartalmazó kiállítás megszervezését az elkövetkező években is szeretnék folytatni, jövőre pedig, amikor ötödik alkalommal rendezik meg, egy brosúrát is kiadnak majd, amely az elmúlt időszak gyűjtéseit foglalja össze.
