2024. március 28., csütörtök

Kilencvenévesen is pozitívan

A Gyógykalauz 400. jubileumi számában felkértük olvasóinkat, hogy írják meg, mondják el véleményüket a melléklettel kapcsolatban. Nem kellett sokat várnunk az első telefonhívásra, egy igen szép kort megélt, kedves újvidéki hölgy volt a vonal túlsó végén, akihez később ellátogattunk egy riport erejéig.

A téma alapja természetesen a Gyógykalauz volt, de arra is nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mi a hosszú élet titka, mi a receptje annak, hogy valaki megérje a 90 évet. Lengyel Ilonával készítettünk beszélgetést.

A kérdésre, hogy mi a pozitív hozzáállásom titka, egy Seress Rezső-idézettel tudnék leginkább válaszolni, mégpedig „A gyorsan elszálló éveket / Tegyük, mi boldoggá!” Aminek fájnia kell, akár fizikailag, akár lelkileg, az úgyis fájni fog. Akkor ahelyett, hogy megkeseredünk, miért ne választhatnánk azt, hogy vidámak leszünk, megkeressük mindazt, ami pozitív és szívből örülünk neki. Személy szerint én nagyon szeretek nevetni. Amíg volt lehetőségem színházba járni, nem mulasztottam el egy alkalmat sem, ha olyan darabról volt szó, ami felkeltette az érdeklődésem. Nemcsak itt, Újvidéken jártam színházba, hanem Budapestre is többször elutaztunk néhai férjemmel. Volt olyan alkalom is, hogy egy este két darabot is megnéztünk. Manapság már inkább a televíziót nézem vagy olvasok. Nagyon szeretem a vígjátékokat, komédiákat, de természetesen a komolyabb tematikájú dolgokat is szívesen nézek vagy olvasok. Most egy életrajzi témájú könyvet, Alison Weirtől Lady Elizabeth – Utam a koronáig című művét olvasom.

Martonoson születtem, majd éltem Zentán, az 1950-es években pedig ide költöztünk Újvidékre a férjemmel és a lányommal. Egész életemben könyvtárosként dolgoztam, onnan is vonultam nyugdíjba. Egész életemben a pozitív hozzáállás jellemzett. Jelenleg is van egy hölgy, aki idősek gondozásával foglalkozik, ő jár hozzám nap mint nap. Nagyon jókat nevetünk vele is, bármikor itt van. Szintén nagyon pozitív személyiség, ez sokat segít, hogy ne legyenek egyhangúak a hétköznapok. A lányom Zomborban él. Ugyan nem találkozunk minden nap, de mégis nagyon közeli a kapcsolatunk. Két unokám és egy dédunokám van. Amennyit tudnak, segítenek nekem, mellettem vannak – mesélte Ilona néni.

Amikor rátértünk a Gyógykalauz témára, hamar kiderült, hogy nemcsak a pénteki számnak a rendszeres olvasója, hanem előfizet a Magyar Szóra.

A sport és a mezőgazdaság nem az én világom, de a többi témakört szívesen olvasom a lapban. Nagyon tetszik a megújult Gyógykalauz, előtte is igényesnek tartottam, de amióta ez az új, színes borítója van, azóta nagyon tetszik. Minden alkalommal nagyon ízléses képet választanak a borítóra, és ugye fel van tüntetve, hogy milyen témákról olvashatunk, ha belelapozunk. Általában a humorral kezdem, szeretek kicsit feldobódni a komolyabb témák elolvasása előtt. Kifejezetten tetszett, amikor a hátlapon megjelent a különböző fűszer- és gyógynövények magyar és szerb elnevezése. Nagyon hasznosnak találtam. Sok gyógynövény nevét tudom vagy szerbül, vagy magyarul, de nem mindkét nyelven, és ez hasznos lehet számomra is és mindenki számára. Emellett nemrég jelent meg egy cikk arról, hogy a gyulladáscsökkentő tapasz vagy krém a hatásosabb. Ugyebár az én koromban itt is, ott is fáj, természetesen érdekelt a cikk. Leginkább azok a témák érdekelnek, amiket magam is hasznosítani tudok, illetve az én egészségem megőrzése szempontjából fontosak lehetnek. Egyedül, ami a szubjektív megítélésem szerint változást igényelne, az a betűk mérete. Hallani még mai napig nagyon jól hallok, de a látásom már nem a régi, így a nagyobb betűméretnek jobban örülnék, de általában elégedett vagyok a melléklettel.