A gyermeknevelés során az alapszükségletek kielégítése mellett nagyon fontos megteremteni azt a bizalmi közeget, ahol a gyermek jól érzi magát, felszabadult, és meg tud nyílni szülei előtt. A megfelelő kommunikációról és a bizalmi kapcsolat kialakításáról Mengyán Pletikosić Ildikó pszichológust kérdeztük.
A korai gyermekkor és a kommunikáció kialakulása
A gyermek és a szülő közötti kommunikáció nem csupán a születés után kezdődik el, már azt megelőzően is létezik egyfajta kommunikáció.
– Amióta a tudomány lehetővé teszi, hogy a magzatot megfigyelhetjük, azóta azt is tudjuk, hogy létezik már ebben a korban is a kommunikáció, tehát már a magzathoz is érdemes beszélni. A későbbiek során nagyon fontos, hogy milyen mintát kap a gyermek. Az ős minta az a szülők között zajló kommunikáció, és ennek nyomán tanul meg érzéseket kifejezni. Csecsemőkorban az alapvető kommunikációs csatorna az érzések megnyilvánulása, ezeket kell jól érteni, értelmezni, és később ezek segítségével alakítani ki a verbális kommunikációt is. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a gyermekek mielőbb megtanulják verbálisan is kifejezni, amit szeretnének, amit éreznek, ugyanis a felnőttek elsősorban a verbális csatornákra támaszkodnak. Miközben az is bizonyítható, hogy a nem-verbális jeleket is könnyen tudjuk értelmezni és alkalmazni, csak ezt nem feltétlenül tudatosan végezzük – mondta a pszichológusnő.
Az erőszakmentes kommunikáció szintén a szülőktől látott minta alapján alakul ki. Fontos, hogy a szülők ezt tudatosan műveljék. Az erőszakmentes kommunikáció nem velünk született képesség, de el lehet sajátítani.
– A biológiai, ösztönszerű válaszaink leginkább a támadást vagy a menekülést tartalmazzák. Ez az, amit ösztönösen tudunk cselekedni. Ugyanakkor az ember szociális lény, nagyon jól képes tanulni. Ez a helyzet az erőszakmentes kommunikációval is. Elsajátítható az a kommunikációs forma, amely nélkülözi a támadást és a menekülést – mondta Ildikó.
Fontos leszögezni, hogy nem minden gyermek egyforma. Vannak, akik bőbeszédűek, míg mások szűkszavúak, az egyszavas válaszok sem ritkák náluk. Ez nem feltétlenül jelent valamilyen problémát, hiszen a felnőttek körében is vannak visszahúzódóbb, szűkszavú egyének. Ilyen esetben azonban nem olyan egyszerű a szülő feladata egy óvodás vagy egy kisiskolás gyermekkel, de a pszichológusnő ismertetett egy-két apró trükköt, amelyek segítségével többet is megtudhatunk a gyermek napjáról.
– Ha általánosságban kérdezzük meg a gyermektől, hogy mi történt az oviban vagy az iskolában, erre sokkal kevésbé kapunk részletes választ. Ezzel szemben, ha azt kérdezzük, hogy mi az, ami ma legjobban tetszett az óvodában, vagy volt-e olyan, ami nem tetszett neked, vagy voltál-e szomorú valami miatt az oviban? Ezekre a kérdésekre lehet igennel vagy nemmel válaszolni, ami elindíthatja a beszélgetést a megfelelő irányba. Emellett fontos követni a gyermek aktuális érdeklődését, ami már a legkisebb kortól jelen van. A gyermek érdeklődésének tükrében meg lehet szólítani a gyermeket. Például, ha az érdeklődés középpontjában az állatok vannak, vagy valamilyen mesefigurák, akkor ennek kapcsán könnyebben kezdeményezhetünk beszélgetést a gyermekkel. Elengedhetetlen a gyermek megfelelő szociális fejlődésében, hogy minél több élő szót halljon. A nap folyamán a környezetében lévők, szülők, nagyszülők minél többen, minél többször kezdeményeznek beszélgetést a gyermekkel, annál könnyebben és gyorsabban fejlődnek a kommunikációs készségei – magyarázta a pszichológusnő.
A megfelelő bizalmi légkör segít abban, hogy létrejöhessen egy egészséges kommunikáció a szülő és a gyerek között, függetlenül attól, mennyire zárkózott vagy nyitott a gyermek. Számára ez egyfajta biztonságérzetet is ad, ugyanis elsősorban kiben kellene bíznia a gyermeknek, ha nem a szüleiben? Azonban a bizalom kialakításáért tenni kell. Egy hosszabb folyamat részeként jön létre a családban az a bizalmi légkör, amit tudatos neveléssel és odafigyeléssel érhető el.
– Egy családon belül a bizalmi légkör megteremtésének alappillére, ha a gyermek azt látja, hogy a szülők őszintén beszélnek, bizalommal fordulnak egymáshoz és őhozzá, akkor nyitottabb lesz ő maga is. Biztonságban fogja magát érezni, és meg tud nyílni. Mert egy gyermek akkor képes erre, ha biztonságban érzi magát. Ha olyan dolgot szeretne elmondani, amiről úgy érzi nem bízhatja a szüleire, akkor nem fog tudni megnyílni. Tegyük fel, hogy a gyermek azt hallja, hogy a szülő más szülőkkel aprólékosan megbeszéli a gyermekekkel kapcsolatos ügyeket, akkor ez is ronthat a bizalmi légkörön. Nyilván minden felnőtt szükségét érzi annak, hogy megbeszélje valakivel, akár egy szülőtárssal, a gyermek körüli kérdéseit, dilemmáit. Ilyenkor arra érdemes figyelni, hogy ez ne a gyermek előtt történjen. Illetve érdemes odafigyelni arra, hogy ne legyen kettős kommunikáció a szülő részéről, ez alatt azt értem, hogy egy dolgot állít a szülő, de szemmel láthatóan mást érez.
A tinédzserek szülők iránti bizalma
A szülők egyik legnagyobb félelme, hogy elveszítik a bizalmi kapcsolatukat a serdülőkorba lépő gyermekükkel. Serdülőkorban ugyanis felértékelődnek a kortársaikkal kialakuló kapcsolatok, ettől úgy tűnhet, hogy a szülő iránti bizalom gyengül, elvész, vagy háttérbe szorul és kizárólag kortársaik irányába táplálnak bizalmat. Ez a tendencia a pszichológusnő meglátásai szerint az utóbbi években megváltozott, és ismét nagyobb szerepet kapnak a szülők.
– A környezetemben úgy látom, hogy a serdülők egyre kevésbé fordulnak bizalommal egymáshoz. Ennek az lehet az oka, hogy korábban sokkal zártabb serdülői csoportok voltak, nem volt lehetőség az elektronikus kommunikációra. Ezek a csoportok leginkább az iskolában alakultak ki, vagy valamilyen klubban. Manapság viszont nagyon sokféle és sok kapcsolatot tartanak fenn a serdülők, de ezek a kapcsolatok nem olyan mélyek, nem ismerik egymást annyira. Inkább csak az elektronikus kommunikáción keresztül létesítenek kapcsolatot, és leginkább csak azt ismerik a másikból, amilyen az szeretne lenni, ugyanis a virtuális térben, a különböző közösségi oldalakon az ember jobb képet igyekszik festeni magáról, egy olyan képet, amilyenné válni szeretne. És az, amit manapság emiatt látni vélek, hogy azok a serdülők, akik jó kapcsolatot ápolnak szüleikkel, ők inkább előttük nyílnak meg, mintsem kortársaik előtt. Ez most egy érdekes folyamat, ugyanis azok a tinédzserek, akik nem ápolnak jó kapcsolatot a szüleikkel, a többi serdülőtársukkal sem alakítják ki a kapcsolatot, és ez bizonyos értelemben egyfajta elszigetelődéshez fog vezetni – magyarázta Ildikó.
A serdülő gyermek esetében fontos figyelembe venni, hogy természetes igénye, az időnkénti egyedüllét. Nem feltétlenül kell a szülőknek a legrosszabbra gondolniuk, ha a gyermek kicsit elzárkózik a saját kis világába ahhoz, hogy jobban megismerje önmagát, hogy felfedezze, kicsoda is ő valójában. Szüksége van arra, hogy egyedül lehessen a gondolataival.
– Annak ellenére, hogy az ember szociális lény, időnként szüksége van az egyedüllétre. Ugyanez igaz a serdülőkre is. Egy bizonyos mértékű elzárkózás még nem jelent problémát. Azonban, ha a serdülő nem akar részt venni a családi étkezéseken sem, hanem kihagyja, kikerüli, akkor érdemes utánanézni, hogy mi történik vele. Mindig azt mondom, hogy ne várjunk túl sokáig, ha esetleg segítségre van szükségünk. Sok olyan veszély leselkedik a serdülőkre manapság, ami korábban nem volt tapasztalható. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a serdülő korú gyermekünk tisztában van az elektronikus térben folyó kommunikáció veszélyeivel, de ezzel kapcsolatban sok esetben tévedünk. Rengeteg olyan eset van, amikor valamilyen visszaélés történik a virtuális térben való kommunikáció során. Nem gondolom, hogy detektívként át kellene néznünk gyermekünk dolgait, inkább kérdezzük meg őt. És itt is megvan az a pillanat, amikor ő megnyílhat. Sokkal nagyobb problémának tartom, amikor egyfajta tagadásban vannak a szülők, nem is merik megkérdezni, mi van a gyermekkel. Pedig csak akkor tudunk segíteni gyermekünknek egy probléma megoldásában, ha magunk is szembe merünk nézni vele – magyarázta a pszichológusnő.
