A palicsi filmfesztivál egyik érdekes programrésze az Eco Dox is, amelynek a szelektora évek óta Igor Toholj. Az Eco Dox valójában a mai társadalmunk ökológiai kérdéseit kutatja, különféle megvilágításból, filmkészítők nézetein és meglátásain keresztül. Ebben a programrészben általában erősen képviselve vannak a dokumentumfilmek. Igor Toholj elmondása szerint még ha az emberiségre nézve az egyik legveszélyesebb vírus korában élünk is, más súlyos problémákkal is szembe kell néznünk a környezetünkben.
Az Eco Dox programrészben láthattuk az A sad se spušta veče című szerbiai és bosznia-hercegovinai koprodukcióban készült rövidfilmet is. Az alkotás két idős asszonyról szól, akik elszigetelve élnek a hegyekben, Srebrenica és Bratunac között, embert próbáló körülmények közt. Az asszonyok a természettel kommunikálnak, úgymond, régi varázsigékkel, bájolókkal védekeznek a szélsőséges időjárás ellen. Igor Toholj arról is beszélt, hogy nagyon érdekes megfigyelni, ahogyan az asszonyok szinte belegyökereztek a földbe, és ebből kifolyólag valójában egy organikus poétikus dokumentumfilm jött létre.
A filmet Maja Novaković írta és rendezte. Fiatal, feltörekvő filmesről van szó, az A sad se spušta veče című alkotását mégis számos jelentős filmfesztiválon mutatták be, egyebek közt Szarajevóban, Kustendorfban, Svájcban, Izland fővárosában, Reykjavikban, valamint Észak-Karolinában is a Full Frame fesztiválon, ahol díjazott lett, így automatikusan Oscar-díj jelölt is.
Maja Novaković Srebrenicában született, Bratunacon nőtt fel, felsőfokú tanulmányait Belgrádban folytatta, és művészettörténészként diplomázott. Mint megtudhattuk, az A sad se spušta veče nem a hagyományos értelemben vett dokumentumfilm formában lett forgatva, Maja Novaković ösztönösen fogott a film készítéséhez, nem gondolva a műfaji behatároltságra, noha tisztában van a műfajok jellemzőivel, a behatároltságot viszont nem szereti. A poétikus dokumentumfilm viszont azért izgalmas a számára, mert megengedi a rugalmasságot és a metaforákat is. Művészettörténészként Maja Novakovićot nagyon érdeklik a nem kézzelfogható örökségek is, és ezeket szeretné megmenteni a feledéstől, a kulturális örökséget pedig legjobban a dokumentumfilmek mutatják be.
A palicsi filmfesztiválon Maja Novaković is jelen volt, beszélt a filmjéről, valamint arról is, hogy ő milyennek látja az idős asszonyok életét a hegyekben:
– Szerintem az ő életük nem nehéz és kegyetlen, hanem szép és tiszta. A lelkük is tiszta, és ők is szépek és tiszták, még amikor földes a kezük, akkor is, mert a föld az nem piszok. A film készítése során a vizuális gyerekkori emlékeimre támaszkodtam, a nagymamákra, akikkel bárányokat őriztem. Jómagam is falun nevelkedtem, és jól ismerem a dolgos falusi mindennapokat. A tanulmányaim emlékeztettek rá és segítettek abban, hogy büszke legyek arra, honnan jövök. Számomra fontos az, hogy az egyszerű embert óriásnak, monumentálisnak emeljem ki. A körülöttünk levő kisebb, egyszerűbb dolgokra kellene figyelnünk, és jobban értékelnünk őket – hallottuk Maja Novakovićtól.
