Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

GYŰRŐDÉSEK

Andrássy Gyula

Az Örök Magyarországért I.

Mák Ferenc

2020. szeptember 14., 12:15

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Ifjabb Andrássy Gyula (1860–1929) magyar politikus, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, idősebb Andrássy Gyula szépemlékű miniszterelnök fia, 1920 után már nem találta helyét Magyarország fölbolydult politikai valóságában, legitimista politikusként – nézetének A királykérdés jogi szempontból (1920) című munkájában adott hangot – az ellenzék soraiból haláláig folyamatosan és makacsul támadta a Bethlen-kormány konstruktív, az ország konszolidálására törekvő politikáját. Meggyőződéséhez hűen részt vett a IV. Károly király második visszatérési kísérletében, emiatt vizsgálat indult ellene. Úgy tűnik jogi szakíróként maradandóbbat alkotott, mint a maga korában már kusza politikai életben; olyan kiváló művek szerzőjeként tartjuk őt számon, mint Az 1867-iki kiegyezésről (1896) című munkája, amely németül Ungarns Ausgleich mit Österreich vom Jahre 1867 (1897) címen jelent meg, és szerzett írójának elismerést a történet- és a politikatudományok terén, a Miként tartotta fenn Magyarország a középkorban alkotmányos szabadságát (1900) és az alkotmányos rend védelmében írt, hatalmas, A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai I–III. (1901–1911) című munkája. Ifjabb Andrássy Gyula gróf a maga korában az államtudomány terén szerzett máig elévülhetetlen érdemeket.

A Kosztolányi Dezső szerkesztésében 1920-ban megjelent Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért című könyvében a haza sorsáért megszólaló költők és írók társaságában Andrássy Gyula A harmadik Balkán című történeti tanulmányában emelte fel szavát a trianoni békediktátum ellen, bölcs elemzéssel mutatva rá a Párizsban újonnan elhintett viszály katasztrofális következményeire. Meglátása szerint hosszú évszázadokon át a Balkán volt a kontinens békéjét veszélyeztető háborús tűzfészek, ahol pusztító indulatok forrtak, amelyek azután rendre végigsepertek Európán, és számtalan vérontást, töméntelen szenvedést okoztak. Az indulatok forrása mindenkor a balkáni népek egymás iránti gyűlölete volt, valamennyien az általuk birtokolt területen a nemzetiségi elvet emelték „államalkotó princípiummá”, a nemzetiségi elv pedig „egymás ellen küzdő részekre tépte azt az országot, amely csak egy bizonyos egység mellett virulhatott” volna. A nemzetiségi elv mindenkor fölülírt minden földrajzi és gazdasági érvet és ésszerűséget, vért és háborút szült ott, ahol a ráció lehetett volna az államalkotó alapgondolat. Ezért nem lehetett a török elnyomás alól felszabadított népeket egy államba, egy állami szövetségbe összefogni, amely egyedül biztosíthatta volna a békés jövőt. Az együttélésre „nem voltak meg a szükséges előfeltételek: tradíció, közös kultúra, a kölcsönös rokonszenv, mert a különböző nyelvű és vallású népek nem egyszerre, közös erőfeszítéssel szabadultak meg, hanem egyenként, s egymás után jutottak oly szuverenitás birtokába, melyet a confoederatio érdekében korlátozni nem akartak”.

A trianoni béke feltételeiben és adottságaiban egy új Balkánt „csinált” a Tisza és a Duna között, a Kárpátok alján, mintha nem lett volna elég baja már a meglevővel is. Amikor a nagyhatalmak az ezeréves, a természet által egységessé teremtett Magyarországot nemzetiségek szerint tépik szét, ugyanarra az útra lépnek, amely a Balkánon évszázadokon át anarchiához és kaotikus állapotokhoz vezetett. Trianon „mint a Balkánon történt, nálunk is a nemzetiségi elvet emeli első helyre, többre becsüli, mint a történeti jogot, az ezeréves tradíciót, s a természet követelményeit, anélkül azonban, hogy az ennyire felmagasztalt [önrendelkezési] elvet legalább tiszteletben tartaná”. Az új államok kivétel nélkül valamennyien egészségtelen alapokon állnak, egyetlen olyan sincs közöttük – mutatott rá Andrássy Gyula –, mely ellenséges államalkotó „nemzetiségi principium”, vagy gazdasági és katonai érdekek miatt egy következő háborúban ne fogna fegyvert szomszédja területéért.

S míg Magyarország azért életképtelen, mert túl kicsire szabták a területét, mert a folyton magasztalt nemzetiségi elv ellenére túl sok magyart rendeltek cseh, román, szerb és osztrák uralom alá, mert a természeti erőforrások elszakításával gazdaságilag életképtelenné tették az országot, addig a többi, újonnan alkotott ország kivétel nélkül azért gyönge, azért szenved belső organikus bajban, mert a kormányok akarata „egymáshoz biggyesztett, geográfiailag nem összevaló országokat”, melyeket a régi állami gépezettel és a rendelkezésre álló politikai és szellemi tőkével „tisztességesen kormányozni” képtelenség.

Az új államok egységét és életképességét az a tény is veszélyezteti, hogy olyan „valótlanságokon” alapulnak, mint az, hogy a cseh és a tót nép eredete ugyanaz, nyelve, kultúrája azonos, és hogy a két nép egy közös hazában akar élni, vagy hogy „a horvát és a muzulmán bosnyák magát szerbnek tartja, szerbbé akar válni”, és egy nagy, közös országban képzeli el a jövőjét. Persze a nemzetiségek elégedetlenségét a történelmi Magyarországon is megtapasztalhattuk, ám ha „nemzetiségeink bizonyos részei egyes közigazgatási reformok érdekében szervezkedtek is, és ellenzékben voltak, és megtörténhetett, hogy egyes nem magyar nyelvű állampolgárok a XIX. század nemzeti áramlatainak hatása alatt kifelé gravitáltak, ha egyes kisebbségek elégedetlenek voltak nálunk is, mint a legtöbb államban, kétségtelen tény, hogy a magyar kormányzat a nem magyar tömegeket nem hajtotta az irredentizmus karjaiba”.

Andrássy Gyula kiemelte: Trianonban nem azért osztották fel Magyarországot, „mert az állam egysége a világbékét veszélyeztette, az egyes fajok fegyveres harcát provokálta” volna, Magyarország felosztása kizárólag külpolitikai ambíciók és nagyhatalmi érdekek következménye volt. „Nem a világbéke és az elnyomott népek védelme érdekében, hanem a hatalmi célok érdekében áldozták fel az ezeréves jogot, és semmisítették meg a világbéke garanciáját.” A békediktátum a szomszéd népek nagyravágyásának és mohóságának a következménye, s mint ilyen, korántsem reális állami érdekek kiteljesedése. „A hadi mentalitás változékony talaján nőtt új alkotások ezen belső tarthatatlansága, igazságtalansága és célszerűtlensége teszi biztossá, hogy a reparáció nemsokára be fog következni.” Gróf Andrássy Gyula jóslata a XX. században az utolsó betűjéig bekövetkezett.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége