2024. március 29., péntek
MUZSLYÁN

Templombúcsú és szerényebb faluünnep

Muzslyán az előző évekhez viszonyítva az idén sokkal szerényebben ünnepeltek a hétvégén: a templombúcsú keretében, szombaton a helyi papok a bánáti paptestvéreikkel, illetve egy bácskai plébánossal mutatták be a búcsúi szentmisét, a faluünnepet pedig csak nagyon visszafogottan rendezték meg.

A Szűz Mária Szent Neve templomban szép számban megjelentek a hívők, viszont hiányoztak a külföldön boldogulást talált falubeliek, hiszen régebben sokan a búcsú idejére tervezték hazalátogatásukat. Az ünnepi szentmisét ft. Palatinus István, szabadkai Szent György-templom plébánosa celebrálta, aki szentbeszédében hangsúlyozta, hogy a nagybecskereki egyházmegye szíve itt dobban legerősebben, hiszen itt egy élő közösség van, akiknek nagyon fontos a hitük megőrzése. A bánáti papok közül jelen volt Tapolcsányi Emánuel tordai plébániai kormányzó, Erős Mihály ürményházi plébános, Szemerédi Pál székelykevei plébános, Elias Ohoiledwarin plébániai kormányzó Nezsényben és Szentmihályon, Sándor Zoltán állandó diakónus, mons. Tietze Jenő nyugalmazott atya, valamint a házigazdák, a muzslyai plébánia papjai, Jelen Janez atya és Kalapis Sztoján plébános.

A helybeli cserkészek a templombúcsú alkalmával egy kisebb cserkésztalálkozót is szerveztek, amelyre Királyhalmáról, Kispiacról és Udvarnokról érkeztek vendégek. Az ünnepi szentmisén is részt vettek, majd közösen, egy nagyobb tűznél megsütötték az ebédjüket, elfogyasztották a finomságokat, azt követően pedig cserkészjátékokra, barátkozásra, társalgásra is volt alkalom.

Muzslya helyi közösség tanácsa az idén is megtartotta díszülését, amely során vendégeket is fogadtak, közöttük volt Kovács Elvira, a VMSZ alelnöke, parlamenti képviselő, de tiszteletüket tették a környező települések, illetve községek képviselői, valamint a város újonnan kiválasztott képviselői is megjelentek, Kovács Diana, Sztojkó József és Puskás János. Az ülésen Palatinus Ervin tanácselnök számolt be a vendégek és a helyi civil szervezetek képviselői előtt arról, hogy mit tudtak megvalósítani a település érdekében a két búcsú közötti időszakban. A járványhelyzet miatt természetesebben az elvégzett munkák listája is kevesebb tételből állt, néhány utca kiaszfaltozását, a dupla házszámok rendezését, a templom előtti járda kiépítését említette, és csak néhány idei rendezvényről tudott beszámolni.

A Muzslyai Amatőr Képzőművészek Klubja egy utcai kiállítást szervezett a Muzslai Petőfi Sándor MME előtt, húsz alkotó egy-egy alkotása került közszemlére, amellyel próbálták azt az űrt pótolni, amely a kulturális igényű polgárokban keletkezhetett. A megszokott, nagyméretű kiállításuk is, és a gyerekekkel való közös, óriási festmény megalkotása is elmaradt.

A Lehel Női Kézilabdaklub engedélyt kapott a búcsúi kézilabdatorna megtartására, így négy női csapat mérte össze erejét a torna keretében, a jabukai, a cserépaljai és a nagybecskereki Gradnulica helyi közösség csapatával játszottak a muzslyaiak, míg a Proleter klub fiúival egy barátságos mérkőzésre is sor került. A legjobbnak bizonyultak a Lehel kézilabdázói, akik immár a második éve az első helyezettek.

A kirakodóvásár, a körhinták, a kisvonat, a különféle játékalkalmatosságok az idén a vásártérre kerültek, az utcák lezárására nem kaptak engedélyt, de talán erre nem is volt igény, hiszen az eladók is és a nézelődők is sokkal kevesebben voltak a régebbi időkhöz viszonyítva.