Óbecse legkedveltebb és leghosszabb promenádja a Tisza-part, szép időben valósággal kirajzanak ide az andalgók, a kocogók, a kutyasétáltatók és a horgászok. A sétány egyik végén a város büszkesége, a Türr István-zsilip található, és itt van az a márványtábla is, amellyel az 1942. február 27-én elkövetett razzia több mint kétszáz szerb, magyar, zsidó és roma áldozatára emlékezik a város.
Teljesen ellepi a gaz a zsilip környékét (Fehér Rózsa felvétele)
A világ egykor legkorszerűbb zsilipje ma már nem működik – kiemelt jelentőségű ipari műemlékként és idegenforgalmi látványosságként tartjuk számon. A turbinaházban előzetes bejelentkezés után látogatható múzeumot is berendeztek, ahol Európa első elektromos árammal működő, vaskonstrukciós hajóátemelő zsilipjének a történetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
A város idegenforgalmi látványosságát napjainkban teljesen ellepi a gyomnövény, amely akkorára nőtt, hogy az is elképzelhető, a közterületek karbantartásával megbízott Komunalac Közvállalat az idén itt egyáltalán nem gazolt. Pedig pont egy hete megírtuk: 17 millió dinárba, azaz kis híján 145 ezer euróba kerül az idén a fűnyírás Óbecsén, ennyit fizet ugyanis a közvállalat az újvidéki Mašinac Egyetemista Szövetkezetnek, de a Komunalacnak emellett egy tucatnyi kertészeti alkalmazottja is van, akik egyéb feladatok mellett gyakran a füvet is nyírják.
Pénteken reggel e-mailben szerettük volna megtudni Željko Plavšić igazgatótól azt, hogy mikor nyírtak füvet utoljára a zsilipnél, és mikor kerül erre sor legközelebb, de lapzártánkig nem érkezett válasz a kérdésünkre.
