A filmstúdiók immár hosszú évek óta árasztják el a mozikat különféle remake-ekkel, újrafeldolgozásokkal, és vég nélküli folytatásokkal. Ennek a magyarázata pedig igen egyszerű. Egy széles körben ismert és közkedvelt régi történet újragyártása, amelynek korábbi filmfeldolgozása egyszer már csillagászati összeget hozott Hollywood konyhájára, kevesebb kockázattal jár, és nagyobb bevétellel kecsegtet, mint egy új és merész filmötleté. Ennek a szemléletmódnak a hátrányait mi nézők szenvedjük el, hiszen a filmek egyre kevésbé tudnak meglepni bennünket, egyre ritkábban éljük át a katarzist, mert alig találni olyan filmet a mozikínálatokban, amely nem a jól ismert formulákkal, unásig látott klisékkel operálna. Talán ezért övezi nagy rajongás Christopher Nolan rendezői munkásságát, aki éppen a rongyosra járatott filmes trendekkel megy szembe. Filmjeiben új világokba kalauzolja el nézőit, miközben fordulatokban gazdag történetet mesél el számukra. Elég ha csak az álomvilágban játszódó Eredet című látványos akció sci-fire vagy a két bűvész vérre menő rivalizálásáról szóló meghökkentő A tökéletes trükkre gondolunk. Persze Nolan is vitt már vászonra sokszor feldolgozott témákat. Ő is azon rendezők sorát gyarapítja például, aki készített már képregényfilmet. A Sötét lovag-trilógiában látott realisztikus megközelítéssel is tudott azonban újat mutatni, sőt a műfajon belül olyan forradalmat indított el, amelynek az eredménye a ma is tartó képregényfilm-dömping. Most, a koronavírus-járvány okozta hosszú kényszerszünet után, az első nagy szuperprodukció, amelyre jegyet válthatunk a mozikban, éppen Nolan legújabb filmje: a Tenet.
A Tenet egy sci-fi kémfilm, melyben, több más Nolan-filmekhez hasonlóan, az idővel való manipulálás adja a cselekmény fő fordulatait. A történet szerint valakik a jövőben olyan tárgyakat küldenek vissza a múltba, amelyek célirányos használatával, befolyásolhatják a történelem menetét, és egész birodalmakat dönthetnek meg. Ezekre a tárgyakra különböző állami szervek is felfigyelnek. A titokzatos technológia azonban rossz kezekbe kerül, ami egy világméretű apokaliptikus katasztrófával fenyeget. A Főhős (John David Washington) kapja a feladatot, hogy összegyűjtse a jövőből küldött tárgyakat és megakadályozza ezt a katasztrófát. Segítség gyanánt csak egy szó áll rendelkezésére: Tenet. Emellett Neil (Robert Pattinson) személyében egy társat is kap maga mellé. Ezzel kezdetét veszi egy őrült hajsza, amely nem csak földrészeken, hanem idősíkokon át is zajlik. A Főhős bevetés közben megismerkedik Kattel (Elizabeth Debicki) is, akinek az életét egy brutális férj teszi elviselhetetlenné. Eltökéli, hogy a világ mellett a nő életét is megmenti, ami persze nem egyszerű feladat, amikor szó szerint a világ jön vele szemben.
A filmet megnézve túlzás nélkül kijelenthetjük: a Tenet Christopher Nolan eddigi legcsavarosabb, egyszersmind legelborultabb filmje. A cselekmény iszonyatos tempót diktál. Itt nincsenek üresjáratok. A két és fél óra alatt tömény akciót kapunk, miközben zúdulnak felénk a bonyolultabbnál bonyolultabb fizikai és filozófiai törvények és eszmefuttatások, amelyekből meg kéne értenünk a film szabályrendszerét. Sokszor viszont nincs is egyértelmű magyarázat, esetleg az egyik magyarázatot felülírja egy később elhangzó indoklás. Emiatt pedig igen megosztó ez az alkotás. Akik eddig is kedvelték azokat a filmeket, amelyeken napokig törhetik a fejüket, miközben olvashatják hozzá a világhálón megjelenő különböző magyarázatokat – főleg Nolan rajongói –, a Tenetben sem fognak csalódni. Azoknak viszont, akik azért ülnek be a moziba, hogy az utolsó filmkockáknál átéljék a felismerés élményét, nem biztos, hogy ez a film lesz a kedvencük. Pedig a Tenet megér egy próbálkozást. A látványos akciójelenetekkel együtt egy olyan világ tárulkozik elénk, ahol a titkos ügynökök már az idősíkokban vívják az új hidegháborút. A bonyolult időmachinációs-technológiának köszönhetően olyan képsorokat láthatunk, amilyeneket eddig filmvásznon még soha. Egyes szereplők visszafelé mozognak, a golyók a falból repkednek a fegyvercsőbe, a legizgalmasabb jeleneteket pedig kétszer is megtekinthetjük, különböző idősíkban lejátszódva. A filmélményt fokozza Ludwig Göransson zenéje. Lüktető, sokszor zajszerű dallamai csak fokozzák a feszültséget és az izgalmat. Ha nem folyton csak értelmezni próbáljuk a látottakat, és nem a képsorok alatt igyekszünk kibogozni a kusza szálakat, hanem hagyjuk magunkat sodródni a film cselekményével, akkor egy különleges moziélményben lehet részünk. Nem hiába mondja Barbara (Clémence Poésy) a Főhősnek, amikor az időmachinációs-technológiát magyarázza számára – mintha csak, hozzánk nézőnkhöz intézné szavait –, hogy a Tenetet nem érteni, hanem érezni kell.
Nem tudni, hogy a nézők többsége a Tenet megtekintése után bólogatva, vagy fejvakarva jön ki a moziból, egy azonban biztos: az újranyílt mozik szerencsések, hogy az új filmek vetítését éppen Christopher Nolan alkotásával kezdhették meg. A nézők az öt hónapos kényszerszünet után nem egy sokadik folytatásra, vagy egy régi film ki tudja hanyadik feldolgozására ülhetnek be, amelyet a mozitermet elhagyva már el is felejtenek, hanem egy merész és innovatív alkotásra, amely maradandó élményt nyújt. Persze sokak nem fogják értékelni a Tenet bonyolultságát, de erről a filmről még sokat fognak beszélni és vitatkozni, s ami még fontosabb, nem kevesen lesznek olyanok, akik újra fogják nézni, ki azért, hogy újból részese legyen a Tenet különleges világának, ki pedig azért, hogy másodszor nekirugaszkodva próbálja meg értelmezni a látottakat. Jelenleg ilyen filmekre van szükségük a moziknak, amelyekkel újra vissza tudják csábítani közönségüket a számítógépek, laptopok és táblagépek képernyői elől.
