2024. április 19., péntek

Washingtoni bújócska

A médiában megjelent első beszámolókat, valamint az azokat követően „kiszivárgott” információkat figyelembe véve elég nehéz volt a Washingtonban lezajlott Belgrád és Pristina közötti tárgyalások mögé látni. Ha például a „szivárgást” vesszük figyelembe, akkor nem is megbeszélések folytak ott a Fehér Házban, hanem egy igazi valóságshow-ba illő jelenetek zajlottak le, ezek a beszámolók szerint ugyanis meglehetősen kalandos volt a két delegáció kiruccanása. Kiderült például, hogy az amerikai adminisztráció tagjai csak úgy üldözték a szálloda és a Fehér Ház folyosóin az előlük bujkáló szerb küldöttséget, mert mindenáron rá akarták beszélni arra, hogy azonnal ismerje el Koszovó függetlenségét, s cserébe az USA egy több milliárd dolláros gazdasági csomagot indít el a két egymással immár békességben élő országban. Aztán beszámoltak a lapok arról is, hogy meg sem tarthatták a küldöttségek a javasolt megállapodás szövegét, csupán néhány percig tanulmányozhatták azt, márpedig az első javaslat meglehetősen problémás volt a tizedik pont miatt, melyben megint csak az szerepelt, hogy Szerbiának és Koszovónak el kell ismernie egymást. A szerb média rögtön beszámolt arról, hogy a néhány perces időkorlát ellenére Marko Đurić, a kormány Koszovó-ügyi irodájának vezetője mégis átmásolta ennek a pontnak a szövegét noteszébe, ami meglehetős rátermettségre enged következtetni, közben pedig Siniša Mali pénzügyminiszter kirohant a helyszínen várakozó szerb újságíróknak elmondani, hogy élete legrosszabb dokumentumát helyezték éppen elé. A szerb fél nem tágított, szünetek, ebédek következtek, s végül a kritikus tizedik pont is kikerült a javaslatból, sőt, később már az amerikaiak sem emlékeztek arra, hogy volt egyáltalán tizedik pont. Közben Aleksandar Vučić szerb elnök személyesen is találkozott Donald Trump amerikai államfővel az ovális teremben, ahonnan kifelé jövet az éppen arra sétáló Avdullah Hoti koszovói kormányfőt azzal macerálta, mikor fogja őt személyesen fogadni Trump, tudván, hogy ilyen alkalma nem lesz a koszovói intézmények vezetőjének. Előkerült az új megállapodás szövege, mindenki leült, aláírták azt, s sikeres végkifejletet vett a történet. Nagyjából ez az a regényes megközelítés, amelyet a „jól értesült” hazai médiából megismerhettünk a mögöttünk álló napokban. Ki-ki döntse el maga, hogy mi lehet igaz a zavarócskákból, bújócskákból, serényen firkáló irodavezetőkből, de ha a fele is igaz a leírtaknak, s tényleg ehhez hasonlóan zajlanak a nemzetközi közvetítéssel szervezett egyeztetések Belgrád és Pristina között, akkor nem árt idebiggyeszteni az összerakott hírfoszlányok végére: azt a mindenit!

Hogy mit tartalmaz valójában az egyezmény, arról valahogyan kevesebb teljes áttekintés hangzott el az elmúlt napokban, valahogyan mindenki kiragad egy-két neki tetszőt, s aztán annak kommentálásával be is éri az áttekintést. Nos, először is a legtöbb helyen gazdasági megállapodásnak nevezik az aláírtakat, noha abban bizony tömény politikából sincs egyáltalán hiány. A gazdasági résszel foglalkozók elsősorban azt emelik ki, hogy könnyebb lesz majd az árucsere, megszűnnek az adminisztratív átkelőn a kamionsorok. Konkrétum viszont, hogy létrehoznak egy amerikai fejlesztési alapot, amelynek az lesz a feladata, hogy egy – a Politika napilap szerint elsődlegesen 17 milliárd dollárban meghatározott – pénzügyi keretből támogassa a Belgrád és Pristina által közösen indított projektumokat, munkahelyteremtő elképzeléseket. Finanszírozzák majd a Niš és Pristina közötti Béke autóút projektumát, a két város között vasútvonal is épül, ahogyan Pristina és Merdare között is. Az amerikai EXIM nemzetközi pénzügyi fejlesztési csoport állandó képviseletet nyit Belgrádban, fókuszában a kis- és középvállalkozások segítése áll majd. Merdarén közös határátkelőt is nyitnak, de a szerb elnök mini-schengeni elképzelése is bekerült a dokumentumba, ezt még tavaly harangozták be, Koszovónak is csatlakoznia kell az elképzeléshez. Amerikai közvetítéssel szabályozzák majd a Gazivode-tó energiakihasználását, amelyet Pristinában sokan teljes kudarcként könyveltek el. A „megbízhatatlan” 5G felszerelés kiiktatására is kötelezték a feleket, Szerbia pedig nagy sikerként élte meg, hogy a szerb ortodox egyház koszovói vagyonára is kitért a megállapodás, Pristinának tiszteletben kell tartania azt, s alkalmaznia a korábbi bírósági döntéseket. Terrorista szervezetnek kell nyilvánítania mindkét félnek a Hezbollahot, Koszovónak el kell ismernie Izrael államot, Szerbia beleegyezett, hogy Jeruzsálembe helyezi át nagykövetségét.

Az elmondottakból azonnal kitűnik, hogy a két balkáni tárgyalópartnerrel az amerikai adminisztráció saját politikája szempontjából fontos pontokat fogadtatott el, elsősorban Izrael, továbbá a kínai mobilhálózat-fejlesztő cégek vonatkozásában. Kevesen hiszik azt, hogy az 5G szerbiai vagy koszovói sorsa, esetleg az izraeli követségek holléte kulcsfontosságú lenne a kapcsolatok rendezése szempontjából.

A szerbiai elemzők úgy vélik, mégis több haszonnal járt az egyezmény, mint kárral. Tény, hogy a Fehér Ház által szorgalmazottak aláírása csökkentette Moszkva befolyását a régióban, zörejt teremthet a Pekinggel kialakított kiváló kommunikációban, ugyanakkor az is igaz, hogy a gazdasági programot anélkül sikerült aláírni, hogy azonnal elismerte volna az állam a déli tartomány függetlenségét.

Így viszont megint csak biztosra vehető: újabb fordulók következnek a párbeszédben, s ki tudja meddig tartanak…