Hát tényleg nem tudunk dűlőre vergődni ezzel a nyavalyás új típusú koronavírussal? Azt már tudjuk, hogy az emberiség olyan helyzetbe került, amilyenben még sosem volt, de a fertőzés leküzdésétől még messze vagyunk. Mert minél jobban megismerjük a vírust, annál több a bizonytalanság, ahelyett, hogy a bizonyságok szaporodnának. A legújabb szenzációs felfedezést tartalmazza az az állítás, hogy a vírus nem Kínában jelentkezett először, és a kínaiak meg a velük érintkezők vitték hihetetlen gyorsasággal szét a világ 198 országába. Állítólag Európában már korábban is létezett (tehát létezhetett a világ bármelyik részén is), csak nem fertőzött.
Ez az állítás új érvet ad azok kezébe, akik azt hirdetik, hogy a vírus mesterséges képződmény, tehát gombnyomásra indult. Az ilyen kuvikolók állandóan jelentkeznek. Újabban a Facebookon kering egy olasz orvosnak az állítása, aki a többi hasonmásával együtt felfedezte, hogy elég valamit mondani, mert ahhoz már könnyű találni valakit, aki szétkürtöli, és máris világhírre lehet szert tenni. Ő két dolgot állít. Az egyik: a vírus azért készült, hogy lakosság számát csökkentsék vele. A másik: az igazi veszély az oltás, amely nélkül nemsokára a lakást sem lehet elhagyni, mert az függővé, kézben tarthatóvá teszi az embert.
Mindkét állítás könnyen cáfolható. Minek csökkenteni a népszaporulatot olyan országokban is, amelynek lakossága amúgy is kihalásra van ítélve, mert szaporodási mutatószáma alatta van annak a határnak, ami alatt a kihalás már feltartoztathatatlan. És ha a fő cél minél több ember beoltása, akkor miért születik meg olyan nehezen a védőoltás? (Megtalálásáért verseny folyik. Legmesszebb az oroszok jutottak, de az EU már 400 millió vakcinát rendelt az AstraZeneca brit gyógyszeripari céggel, amelynél a védőoltás most van tesztelési fázisban, de tárgyal további beszerzésekről az amerikai Johnson and Johnson vállalatcsoporttal is.)
A jósolgató proféták tehát könnyen cáfolhatók. Az azonban kétségtelen, hogy valami csodabogár ez a vírus. Legfurcsább nála, hogy lehet valaki fertőzött minden tünet nélkül, de azért beteg és fertőz másokat. És nincs olyan tünet, ami minden fertőzöttnél észlelhető. (A tünetek 13-tól 85 százalékig jelentkeznek a betegeknél.) Azt már cáfolták, hogy gyerekeket nem fertőz meg, igenis megfertőz. António Guterres ENSZ-főtitkár említette a napokban, hogy a nőket gyakrabban betegíti meg, mint a férfiakat. De ez annak tulajdonítható, hogy a nők gyakrabban vannak a fertőzöttek közelében.
A bizonytalanságot mutatja, hogy nem tudjuk: az első hullámnak valami furcsasága a fertőzöttek számának hirtelen megugrása, vagy már a második hullámnál tartunk. Közben a vírus egymás után termelte a furcsaságokat. Honnan van például az, hogy a napi fertőzöttek száma majdnem mindenütt hirtelen megugrott? (Onnan, hogy Egyesült Államokban úgy növekedtek a napi rekordok, hogy július két utolsó hetében átlag 97 ezer volt a napi fertőzött, naponta több mint ezer halottal. Azon át, hogy mondjuk Franciaországban hirtelen napi 3300-ra emelkedett az új fertőzöttek száma, és utána ez még naponta növekedett. Addig, hogy Új-Zélandon 100 napig nem volt egyetlen új fertőzött sem, és akkor egyszerre jelentkezett egy.)
Az is furcsaság, hogy a kezdettől fogva az Egyesült Államokban volt a legtöbb fertőzött, de utána az első öt helyen európai ország következett. És akkor egyszerre megváltozott a sorrend. Jöttek először Latin-Amerika országai, hogy a fertőzöttek számában megelőzzék az európai államokat, utána az ázsiaiak, végül még a Dél-afrikai Unió is. Jelenleg már az a helyzet, hogy a világ fertőzöttjeinek fele három országban található: az Egyesült Államokban, Brazíliában és Indiában. (Augusztus közepi adattal: Európában
207 118 halott volt, az Egyesült Államokban 145 000.)
A legigazibb furcsaság, hogy honnan az a nagy különbség az országok között a halálesetek számában. Objektív mércével: egymillió lakosra figyelembe véve a következő elgondolkodtató adatot kapjuk. A legtöbb halott Belgiumban volt. Egymillió lakosra 851 jutott. Utána a sorrend így fest: Nagy-Britannia 694, Peru 619, Spanyolország 609, Olaszország 583, Chile 523,7, az Egyesült Államok 487, Brazília 478 halott egymillió lakosra.
A sok bizonytalanság és elképesztő, megmagyarázhatatlan eltérések után közölnünk kell két bizonyságot is. Egy tanulságost és egy lesújtót.
A tanulság az, hogy a koronavírussal kapcsolatban kemény leckét kaptak az elvakult kormánypártiak. A hozzánk közel álló két példa. Éppen eldicsekedtük, hogy a kormány bölcsességének és okos intézkedéseinek köszönhetően nálunk annyival jobb a helyzet, mint Magyarországon, hogy itt feleannyi a halott, mint északi szomszédunknál. És akkor egyszerre megváltozott a helyzet, hirtelen több lett a halott, mint odaát, holott Szerbiának csak háromnegyed annyi lakosa van, mint Magyarországnak.
De rosszul jártak azok is, akik azzal dicsekedtek, hogy Magyarországon jobb a helyzet, mint a környező országokban. Mert kiderült: amikor Magyarországon 600 halott volt, Horvátországban csak 107 (a horvátok is hiába dicsekedtek, idővel náluk is megnőtt az elhunytak száma), sőt Szlovákiában 28. Mindez – a bizonytalanságokhoz visszakanyarodva – azt mutatja, hogy a helyzet alakulása függ a kormányoktól, de nagyon kis arányban.
Az igazán szomorú bizonyság mégis az, hogy a járvány súlyos csapás az országok gazdaságára, és a kormányok igazi problémája az lesz, hogy ezzel hogyan birkóznak meg. Főleg azoknak, amelyek elődjeiket azért bírálták, mert belerokkantak a gazdasági válságba. (Lapunk már közölte: a második negyedévben 13,6 százalékkal csökkent Magyarország nemzeti jövedelme, és a visszaesés másutt sem kisebb.)
