2021. október 20., szerda

A mindennapi (ivó)vizünk

Nem is olyan régen még sajnálattal néztük az Afrikából érkező képeken az éhező, szomjazó embereket. Sokan legyintettek azokra a baljós előrejelzésekre, miszerint nemsokára nálunk is gondok lesznek. Háborúzni fogunk majd az ivóvízért, akár csak a kőolajért, a gyémántért. Nos, eltelt néhány évtized és szinte hetente halljuk, hogy az iható vízből egyre kevesebb van, vigyázni kell rá, mert igazi kincs. Akár a mindennapi kenyerünk.
1993 óta minden év március 22-én, a víz világnapján megpróbálják felhívni a figyelmet a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára, az ivóvízkészletek veszélyeztetettségére. Hogy a vízzel gondok vannak, arra mifelénk is ráébredtek. Különösen az után, hogy – Európa felé araszolva – szigorítottak az ivóvíz minőségét szabályozó rendeleteken. Mert, hogy a szerbiai és az EU-s szabványok sok esetben drasztikusan eltérnek. Az EU-ban már nem lehet klórral fertőtlenített, negyven évnél régebbi, azbesztcsöves vezetéken keresztül biztosítani az ivóvizet. Nem lehet 150–250 mikrogramm arzén egy liter vízben (mint Közép-Bánátban), amikor a megengedett arzénmennyiség Európában 10 mikrogramm. Ezenkívül nálunk magas a víz vastartalma is, a megengedettnél több benne a szerves anyag, a mangán, az ammónia, a bór, a nátrium, a lúgok.

(Illusztráció – Pixabay.com)

A belgrádi Batut Közegészségügyi Intézet vízzel kapcsolatos évi tanulmányai tartalmilag nem sokban különböznek. Felméréseik szerint a szerbiai vízvezetékek mintegy negyven százaléka nem biztosít a háztartásoknak vegyileg és mikrobiológiailag tiszta ivóvizet. Az sem új, hogy a helyzet Vajdaságban a legrosszabb. A vízvezetékeknek a 65 százalékában ugyanis nem megfelelő minőségű a víz. Nem véletlenül mondják az ország legfejlettebb részeként is emlegetett tartományban, hogy itt nagyobb érték az egészséges ivóvíz, mint máshol egy aranybánya. Közel egymillió ember számára nincs biztosítva az egészséges ivóvíz.
A Batut legújabb tanulmánya szerint négy vajdasági város közül háromban egészségtelen a vezetékes víz. A 21. században szinte hihetetlenül hangzik, hogy például hat vajdasági vízvezeték-hálózatban fizikai/vegyi szempontból kifogásolható a víz minősége, hatban mikrobiológiai szempontból merülnek fel kifogások, 21 vízvezetékben pedig mindkét szempontból elfogadhatatlan a víz minősége.
Közép-Bánátban a legrosszabb a helyzet. A vezetékes víz 96,4 százaléka vegyi vagy mikrobiológiai szempontból nem megfelelő. Nem sokkal jobb Észak-Bánátban, de Bácska nyugati és déli részein sem. A legújabb kimutatás szerint Vajdaságban mindössze tíz vízvezeték felel meg a követelményeknek. A „szerencsés” városok: Újvidék, Palánka, Apatin, Hódság, Ruma, Szávaszentdemeter, Inđija, Pancsova, Ópáva és Kevevára. Ez ugyan eggyel több, mint 2018-ban volt, de nem beszélhetünk látványos javulásról. Hiszen már az is gondba ejtő, hogy mikrobiológiai szempontból kifogásolható állapotban van a vízvezetékeknek több mint a fele. Megkérdőjelezhető a ritkán ellenőrzött falusi kutak vizének a minősége is.
Az ivóvíz-ellátással sok helyen gond van, de Szerbiában nincs olyan város vagy település ahol többet foglalkoztak volna a témával, mint Nagybecskereken. A legnagyobb bánáti városban ugyanis a megoldás keresése közben minden negatív rekordot sikerült megdönteni. Az arzéntartalom miatt ugyanis 2004 óta tilos a vezetékes víz használata és a tilalom mindmáig érvényben van. Tízegynéhány pilóta-berendezés kipróbálása után az önkormányzat 2012-ben szerződést írt alá egy német társasággal a vízgyár építéséről. A 26 millió eurós beruházást azonban a hatalomváltás után leállították, majd 2015-ben egy olasz hátterű cégre bízták a víztisztítást, amit az (akkor) érvényes jogszabályok nem engedélyeztek. A törvényrendelkezést megváltoztatták és lehetővé vált, hogy privát cégre bízzák a város vízellátását. A vízgyár is elkészült. A többszöri, sikertelen próbaüzemeltetése során azonban kiderült, hogy a kapacitás nem képes megfelelő mennyiségű és minőségű vizet megtisztítani. A folyamatos ígérgetések ellenére a probléma mindmáig nem oldódott meg. A városi vízvezetékben most klórral fertőtlenített, úgynevezett technikai víz csordogál.
Aki megengedheti magának az persze palackozott vizet fogyaszt, mások az öko-kút előtt várakoznak. Szomorú, hogy sok ember egészségtelen vezetékes vizet fogyaszt. A csapvíz hiánya komoly gondok elé állította nemcsak a háztartásokat, hanem az oktatási intézményeket, vállalatokat is. Mondani sem kell, hogy a koronavírus-járvány kellős közepén – a nyári forróságban – a vízhiány mekkora kockázat egy 80 ezer lelket számláló város, illetve a körzetben élő 250 ezer ember számára.