A titeli születésű Mileva Marić Albert Einstein felesége volt 1903-tól 1919-ig. Hogyan küzdötte fel magát Mileva a tudósvilágba, milyen volt viszonya Einsteinnel, egyáltalán milyen volt életútja, megtudhatják folytatásos tárcánkból, melyet pénteki számainkban közlünk.
Albert egyszer sem látta lányát
1902. január 27-én Mileva Kátyon egy kislánynak adott életet, Lieserlnek, azaz Ljubicának nevezték el. A babát a kaboli kolostorban keresztelték meg. Azt mondják, hogy a kislány skarlátban, azaz vörhenyben halt meg, a halál okán kívül több, másik dolog sem teljesen világos. (Lieserl halálának tényével és a felmerülő kérdésekkel 5-6 sikerkönyv szerzője foglalkozik, a legutóbbi ezek közül Einstein lánya, a bostoni Anna McGrail tollából. A Mileva és Albert életét feltáró legjobb köteteket azonban Đorđe Krstić, a Ljubljanai Egyetem fizikatanára – azoknak a rumai krstićeknek a leszármazottja, akik Marićék szomszédjai voltak – állította össze, de meg kell említeni Radmila Milentijević New York-i történelemtanárt is). A kátyi Marić család tagjainak értesülése szerint Miloš Marić nem sokkal unokájának megszületése után, már februárban egy „éles” hangnemű levelet intézett Albert Einsteinhez, amelyben értesítette, hogy közös gyermekük megszületett, és hogy a kislányt Lieserlnek, azaz Ljubicának hívják. Arról is beszámolt Albertnek, hogy a szülés komoly szövődményekkel járt, és hogy Mileva alig élte túl. Albert nem reagált a levélre, nem is válaszolt, és nem is jött el látogatóba Milevához és lányához. Albert apaságának tényéről még szüleit sem értesítette, egyetlen egyszer sem látta a kislányt.
– Ez a te fiúd ember vagy szörnyeteg vagy esetleg mániákus? Kire futottál rá, édes gyermekem? Ez a te Alberted rossz választás. – dörmögött naphosszat Miloš Marić, a bánat és a kiábrándultság fojtogatta.
Életének 27. évében, befejezetlen egyetemi tanulmányokkal és egy házasságon kívüli gyermekkel a nyakán Mileva úgy érezte, hogy szégyent hozott a családra. A hatályban lévő, svájci törvények értelmében Mileva nem vihette magával gyermekét, ezért úgy döntött, hogy a kislányt örökbe adja. Egy másik forgatókönyv szerint Lieserl gondozását kolléganője, Helena Kauffler vállalta magára, az, aki Belgrádban ment férjhez Milivoj Savićhoza. Az ő kislányuk, Judit, három hónappal volt idősebb Mileva Lieserljénél. A kislányok közül az egyik 1903-ban belehalt a skarlátba… Mileva Marić életrajzából kiderül, hogy gyermek nélkül tért vissza Svájcba, 1902. végén, de nem volt egyedül: Zorka húga is vele volt, aki időközben Újvidéken elvégezte a Szerb Pravoszláv Gimnáziumot, ezzel párhuzamosan pedig a zenei középiskolát is. Azt mesélték róla, hogy a hangversenyek nagymestere volt, mindenekelőtt Frédéric Chopin szerzeményeinek terén.
