A nemzeti összetartozás éve jegyében a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban pénteken Az első 100 év címmel kisebbségi online kerekasztal-beszélgetés vette kezdetét. A kerekasztal tárgya a vajdasági/délvidéki magyarság kisebbségi helyzetének (1918–1920-tól kezdődő) értelmező bemutatása, kiemelt hazai és határon túli szakemberek részvételével.
A szervezők hangsúlyozták, hogy minden bizonnyal ez az egyetlen vajdasági konferencia ebben az időszakban, amely megvalósul. A jelenlegi járványügyi helyzet, valamint a személyes és társadalmi felelősségvállalás értelmében az online forma mellett döntöttek. Ennek a technikai megvalósítása kihívást jelentett, de nem tántorította el a VM4K csapatát. A szervezők elmondása szerint nagy a jelentősége annak, hogy a nemzeti összetartozás évében kerül sor egy ilyen tematikailag szerteágazó tudományos tanácskozásra, és szívet melengető látni a határon túli összekapcsolódást, összetartást és segítségnyújtást. Az egybegyűlteket Szalai Andrea, a VM4K szakmai referense, valamint Pap Tibor tudományos munkatárs köszöntötte.
A VM4K csapata az online konferencián (Fotó: Gergely Árpád)
Az esemény jelentőségéről az egyik előadót, dr. Mészáros Zoltánt kérdeztük:
– Egy brit történész írt könyvet a magyar történelemről, és ő azt emelte ki, hogy a magyarok a történelem nagy túlélői. Az, hogy erről most itt Szerbiában beszélgethetünk, szintén azt jelenti, hogy valamilyen módon abszolváltuk ezt a száz évet, természetesen nem csak mi, hanem az elődeink is. Ezért is nagyon fontos ez a téma. A történészek azt is szokták mondani, hogy a múltba tekintésnek nem az a célja, hogy valamilyen receptet adjon a jövőhöz, azonban egy jól kialakított történelmi témájú diskurzus inspiráló lehet a különböző területeken tevékenykedőknek, például jogászoknak, közgazdászoknak és tulajdonképpen szinte bárkinek arra, hogy az ismeretei alapján gondolkodjon a jövőről, hiszen egyénként és közösségként is a jövő nagyon fontos kérdés, amit pedig ehhez a történelemtudomány hozzá tud tenni, azt nem szabad veszni hagyni. A titoizmusról tartottam előadást, ami valójában Trianon folyománya, ez is azt bizonyítja, hogy nagyon jó egy-egy témát több szempontból megvizsgálni és az is jó, ha többen tudunk sokat gondolkodni, hiszen ilyenkor elmondjuk egymásnak a gondolatainkat, és ezáltal bővítjük az ismereteinket. Trianon és tulajdonképpen a magyarság kérdése úgymond hézagosan volt kezelve a Kádár- és a Tito-féle rendszerben is, ezért fontos átadni az ismereteket az újabb generációknak is, hogy felülvizsgálják az eddigi kutatások eredményeit, írásait, a múlt és jelen szakembereinek gondolatait. Igazán fontos, hogy manapság vannak nagyon jó interdiszciplináris – jogi, politológiai és szociológiai történeti – megközelítések és kiadványok. Egyedül az a gond, hogy a kutató ifjúság és az idősebbek is információhiánnyal és -bőséggel is egyaránt küszködnek. A hiány a pontos és hiteles információkra vonatkozik, ugyanakkor a mai információs dömpingben sok minden újra és újra elhangzik, ami rendkívül zavaros. A hiteles forrásnak a történészeknek kell lenniük – mondta dr. Mészáros Zoltán.
Az első előadó dr. Sarnyai Csaba Máté volt, aki A katolikus egyház a Délvidéken a két háború között címmel tartotta meg előadását:
– A szerbiai Bánát vallástörténet néhány mozzanatát igyekszem kiemelni. A családom kiszombori, ezért a Bánsággal kapcsolatos vonatkozások személyesen is érintenek. A Bánát, avagy Bánság, mint kiemelt példa jelenik meg, jól mutatja a tendenciákat az egész vázolt területre vonatkozóan. Az, hogy miért a katolikus egyházzal foglalkozom, annak is van személyes és szakmai oka, utóbbi az, hogy az ezen a területen élő magyarság többsége ehhez a felekezethez tartozik – hallottuk egyebek közt dr. Sarnyai Csaba Mátétól.
Videokonferencia a VM4K-ban
Ezután dr. Mészáros Zoltán értekezett A magyarság a titoizmusban, és a Tito után is Tito korszakban (1944–1989) címmel:
– A vajdasági magyarság értelmezési területe a titoizmus korszakában kizárólag a délszláv állam. Akkoriban az államok rendkívül központosítottak voltak, és hiába éltek egymástól néhány kilométerre magyarok a határ másik oldalán, ennek nem volt hatása. Leszögezném azt is, hogy a vajdasági magyarság és a jugoszláviai magyarság nem ugyanaz. Gyakran hallani, hogy a vajdasági magyarság félmilliónál is több főt számlál, ez nem így van, viszont a jugoszláviai magyarságra igaz. Egy provokatív mondatot is mondanék, ez pedig az, hogy 1920-ban a magyarságot kényszerközösségként jellemezhetnénk, amely reménykedett és várva várta azt, hogy valami megváltozzon az életében. Ez a remény 1941-ben megvalósulni látszott, 1944-ben viszont teljesen szertefoszlott és ezután már a történelmi dinamika afelé vitte ezt a közösséget, hogy valódi közösségé váljon, a vajdasági magyarsággá – mondta kiindulópontként dr. Mészáros Zoltán.
A következő dr. A. Sajti Enikő volt, aki A remény napjai. A nagybecskereki Magyar Nemzeti Tanács, 1918 novembere címmel tartott előadást:
– Az első világháborút követő változások története ma már meglehetősen jól ismert a magyar historiográfiában. A hatalmi centrumtól távoli vidékek eseményei azonban, néhány kivételtől eltekintve már jóval kevésbé feldolgozottak. A Délvidék 1918 és 1920 közötti történetét bemutató munkák a helyi társadalmak korabeli törekvéseit csak igen kevéssé érintik. A szerb nyelvű történetírás pedig az 1918-as esztendőt kizárólag a délszláv nemzeti egyesülés igazságos beteljesüléseként közelíti meg, a Délvidék katonai megszállását pedig felszabadításnak minősíti. Arra keresem a választ, hogyan történt az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása a fővárostól messze fekvő perifériákon, pontosabban Nagybecskereken, hogyan képzelték el a háború utáni új világ megteremtését, illetve milyen erők szegültek szembe ezeknek a törekvéseknek. Előadásom hozzászólás kíván lenni ahhoz a vitához is, amely Trianon centenáriuma kapcsán a magyar sajtóban és történetírásban bontakozott ki a szabadkőművesek összeesküvéséről – fejtette ki dr. A. Sajti Enikő.
Dr. Tóth Norbert nemzetközi jogászként közelítette meg a rendezvény témáját, ő A trianoni szerződés száz év elteltével. Mi az, ami hatályos, és mi az, ami nem? címmel tartotta meg az előadását:
– A magyar nemzetközi jogászok viszonylag régóta nem foglalkoznak kifejezett a trianoni szerződéssel. A két világháború közötti magyar nemzetközi jogásztársadalom még rengeteget foglalkozott ezzel az egyezménnyel, elsősorban az érvényesség kérdésével, de más aspektusaival is, a kisebbségekkel kapcsolatos rendelkezésekkel, amelyek a Magyarországon belüli kisebbségekre vonatkoztak. A második világháború után nem nagyon találunk olyan jelentős nemzetközi jogászi szakmunkákat, amelyek kifejezetten a trianoni szerződésre összpontosítottak – hallottuk egyebek közt dr. Tóth Norberttől, akinek elmondása szerint még sokáig kellett várni ahhoz, hogy Trianon témája ismét előtérbe kerüljön.
A rendezvény folytatásában dr. Losoncz Alpár, dr. habil Vizi Balázs, dr. Wágner Tamás Zoltán, dr. habil. Soós Edit, Hajnal Virág, Zakinszky-Toma Viktória, Burány Mária Terézia és dr. Major Gyöngyi tartottak előadást. A kerekasztal-beszélgetés szombaton ér véget.
