Mindössze egy osztálynyi kisdiák indult az idén elsőbe, de nem a városban, hanem a hajdani község területén. Horvát elsős pedig egyáltalán nincsen.
(Illusztráció: pixabay.com)
A népesség fogyása, ezzel együtt a gyerekeké is, már régen aggasztó mértéket öltött. Megfelelő gazdasági háttér hiányában nincsen megtartó ereje a régiónak. A megélhetés reményétől ösztönözve a falusiak a városba költöznek, a városiak meg még nagyobb városokban keresnek megélhetést, viszik magukkal a gyerekeket. A koronavírus-járvány előtt tömegessé vált az elvándorlás, aminek következtében egyes települések szinte szó szerint elnéptelenedtek.
A város, vagyis az egykori község általános iskoláiban összesen 611 elsős ült a padsorokba, közülük 15-en részesülnek majd magyar nyelvű oktatásban. Zomborban mindössze ketten, ők a harmadikosokkal tanulnak együtt, és így is csupán nyolcan lesznek egy tanteremben, hat harmadikos, két elsős. A többi iskolában is kombinált tagozat várta az elsősöket. Doroszlón, ahol harminc éve, mint az egyik legerősebb magyar közösségben alakuló közgyűlést tartott a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, ma mindössze egy magyar elsős van. Más helyeken is elképesztő a tanulók létszámának visszaesése: Bácsgyulafalván ketten, Bezdánban négyen, Nemesmiliticsen hatan vannak.
A város/község területén Monostorszegen van lehetőség horvát nyelven iskolába járni, de az idén egyetlen kisdiákot se írattak be horvát tagozatra.
A diákfogyás nemcsak a kisebbségi nemzeti közösségeket sújtja, hanem a többségi nemzetet is. Regőcén például egyetlen elsős sincsen a 81 tanulót számláló általános iskolában. Összehasonlítás végett: 1954-ben rekordszámú elsőse volt az intézménynek, 170-en kezdték egyszerre koptatni az iskolapadokat, és mire nyolcadikosok lettek, a diáklétszám meghaladta az ezret. Regőcének 1953-ban volt legtöbb lakosa, 4317, ma kétezren se élnek a településen.
