2024. április 20., szombat

A kuttyogató elhallgattatása?

Alig két éve annak, hogy szabadon lehet kuttyogatni. A szabadon történő kuttyogatás alatt azt kell érteni, hogy július és augusztus folyamán hétvégenként szabad, de a teljes zsákmányt a horgász köteles visszaengedni. De legalább szabad. Ugyanakkor kíváncsiak vagyunk arra, hogyan reagált volna a horgászvilág, ha tevékenysége két hónap hétvégéire volna korlátozott, teljes zsákmányvisszaengedés mellett. Ez csak futólagos gondolatmenet, hiszen a horgász és a kuttyogató gyakorlatilag ugyanabból a táborból való, azzal a különbséggel, hogy nem kuttyogat minden horgász.

A témát nem az összehasonlítások miatt vettük elő, hanem azon híresztelések hallatán, melyek szerint az illetékesek jövőre már nem akarják engedélyezni a kuttyogatást az ilyen szűkre szabott és nevetségesen behatárolt formában sem. És tervezik ezt (egyes) halászok meg (kétes múltú, homályos jelenű) vízgazdák kezdeményezése nyomán.

Miről is van szó? A kuttyogató használata érvényes horgászengedélyhez kötött, aki kuttyogatni akar, annak horászengedélyt kell váltania. A horgász tehát akkor is engedélyt vált, ha nem szándékozik kuttyogatni. A vízgazdáknak tehát se oszt, se szoroz, hogy a horgász úszózik, fenekezik, pörget meg közben kuttyogat. Csakhogy a képbe bekerülnek a halászok is. A rossznyelvek szerint éppen ők ellenzik a hétvégenkénti kuttyogatást. Állítólag azzal érvelnek, hogy a horgászok nem engedik vissza a kuttyogatva fogott harcsát, ezért a halászok zsákmánya csökken. A vízgazdát pedig igencsak érzékenyen érinti a halászok álláspontja, mert ők sokat fizetnek az engedélyért. Ugyanakkor a történethez tartozik, hogy a vízgazdáknak mindeddig sikerült eladniuk az összes halászati engedélyt. Ha nem a már meglevő halászok egyikének-másikának, akkor valamelyik új vállalkozónak.

De nézzünk utána, mennyi igazságalapja van annak, hogy a két hónapon át hétvégenként kuttyogató horgászok veszélyeztetik a harcsaállományt. Azáltal, hogy a szabályokat megszegve, a zsákmányt nem engedik vissza. Tehát a halőrszolgálatot futtató vízgazdálkodóktól kérdezzük hangosan és nyilvánosan: hány feljelentést tettek kuttyogató horgászok ellen, akiknél vissza nem engedett harcsát találtak? Mert ha sok ilyen feljelentést tettek volna, akkor tudnánk, kinek a lekén szárad a harcsafogyatkozás. Ilyen jellegű hivatalos kimutatással egyelőre nem találkoztunk. De olyannal sem, amely a halászok harcsazsákmányával foglalkozik. Egyelőre annál a visszás témamegközelítésnél tartunk, mely szerint a halászok tilalmi időn kívül, nagyjából háromszáz napon át tartó (engedélyezett) ténykedése kevesebbet ártott a harcsaállománynak, mint az évi tizenhat napos kuttyogatás. Azzal, hogy a halász semmit, a horgász pedig szinte mindent visszaenged.

De nem erről van szó, hanem a tehetetlenségről, és a munka elvégzésének képtelenségéről. Vizeink halállományát nem csak a horgászok és a halászok vámolják. És éppen a zugiparosok vannak abban az előnyös helyzetben, hogy nulla befektetéssel, ám számottevő jövedelemmel rendelkezve befolyásolják, és nekik megfelelő irányba tereljék a vízparti játékszabályokat. Mit tesz ilyenkor a vízgazda? Enged!

Egyelőre azzal az agyalágyult álérvvel huzakodtak elő, hogy a kuttyogatást nehéz ellenőrizni. Ez nevetséges, hiszen kilométernyiről hallatszik, és a nyilt vízen történik. Ennél könnyebb ellenőrzést elképzelni se lehet. Ha a vízgazda azzal érvel, hogy valamit nehéz ellenőriznie, akkor ez azt jelenti, hogy az állami javaknak az ország által reá bízott megőrzését képtelen ellátni. Ha így van, adja vissza megbízását. Mellesleg: az áramozók ellenőrzésére mikor mondtak ilyent?