2024. április 19., péntek

Vizük nincs, levegőért kapkodnak

Nagybecskereken évtizedes problémák várnak megoldásra

Az egészséges ivóvíz, a tiszta levegő és a jó termőföld az alapfeltételei annak, hogy egy vidékre azt mondhassuk: élhető. Az alapvető életfeltételek szempontjából Bánát sohasem volt vonzó. Ide az jött, akinek muszáj volt. Mert nem volt könnyű megkapaszkodni a mocsaras, lápos vidéken két-három évszázaddal ezelőtt. Aztán keserves munkával lassan javultak az életkörülmények. Mégis hihetetlen, hogy Bánát szívében a megélhetéshez szükséges alapfeltételek még a 21. században sincsenek megadva. Létezik, hogy Európában szomjazik egy város?

A tiltakozások vajon mikor vezetnek eredményre? (Fotó: Kecskés István)

A tiltakozások vajon mikor vezetnek eredményre? (Fotó: Kecskés István)

A legnagyobb bánáti városban és a környékén ihatatlan a vezetékes víz, a levegő szennyezése miatt sokan kénytelenek nyáron is csukva tartani az ablakaikat. Azt a kevés jobb minőségű földet pedig olyan ipari létesítmények építésére adják, mint a kínai gumigyár.
Nagybecskereken évtizedek óta megoldatlan az ivóvízellátás, és a vízgyár megépítése ellenére sem látszódik, hogy mikor ér véget az áldatlan állapot.

A vezetékes víz használata a megengedettnél többszörösen nagyobb arzéntartalom miatt 2004 óta tilos. Talán 2012-ben voltak a legközelebb a megoldáshoz, amikor német Wassertechnik társasággal kötött szerződést az önkormányzat. De jött a hatalomváltás, az új összetételű önkormányzat felbontotta a németekkel kötött szerződést, majd egy olasz társaságra bízta a vízgyár megépítését.

 A 2015-ben aláírt szerződés értelmében a vízgyár magánbefektetésből épült. A Városi Vízműveknek az (lenne) a kötelezettsége, hogy a megtisztított víz minden köbmétere után 25 euro/centet fizessen a vízgyár működtetőjének. Az építkezés elhúzódott, a próbaüzemeltetés még inkább. Ugyanakkor a beruházó nem nyújtott hiteles bizonyítékot arra, hogy megfelelő minőségű a megtisztított víz. A próbaüzemeltetés legújabb leállása elsősorban amiatt következett be, mert az alacsony vízmennyiség miatt nem volt víz az emeleti lakásokban. Mondani sem kell, hogy nyár közepén, koronavírus-járványban mennyire megkeseríti az emberek mindennapjait, ha nem tudnak tisztálkodni. Egyébként érdemes emlékeztetni arra, hogy a szakemberek már az építkezés kezdetén figyelmeztettek, hogy a kapacitása nem elegendő egy 80 ezres lélekszámú város szükségleteire.
Ez év április végétől a mai napig a város több mint 58 millió dinárt fizetett a vízgyár (eddig olasz, újabban pedig izraeli) tulajdonosának a víz megtisztításáért. Közben lejárt annak a határideje, hogy a beruházó teljesítse a szerződésben foglalt kötelezettségét (hogy egészséges ivóvizet biztosítson), ami miatt az önkormányzatnak fel kellene bontania a szerződést a vízgyárral. És a történet itt le is állt. Mert semmit sem tudni arról, hogy az önkormányzat mit szándékozik tenni a továbbiakban. A becskerekiek számára persze minden marad a régiben: továbbra is vásárolhatják a palackozott vizet, sorban állhatnak az egyetlen öko-kút előtt vagy ihatják az arzénos vizet. Az új helyi végrehajtó hatalom megalakulásáig ugyanis senki sem akar darázsfészekbe nyúlni. Pedig fontos lenne – a szakemberek véleménye alapján – eldönteni, hogy mi legyen a vízgyárral. Persze azzal sem ártana foglalkozni, hogy mi is történt az elmúlt öt év alatt a vízgyárral kapcsolatban. Például miért kötöttek szerződést a város vízellátásáról egy magáncéggel, amikor az (akkor) érvényes jogszabályok azt tiltották.

Becskereken a vízhiány levegőszennyezéssel párosult. A Prekon vágóhídi hulladékot feldolgozó üzem ugyanis már több mint két évtizede szennyezi a környezetet. A városban élőknek a fele – mintegy 40 ezer ember – érzi az üzemből kibocsájtott bűzt. Nyáron is csukott ablak mellett kénytelenek aludni. A gyerekek az esti órákban nem lehetnek a szabadban.
A hulladék-feldolgozó 1984-ben épült, az egykori BEK vágóhíd szükségleteire. Jelenleg a Matijević társaság tulajdonában van. Többször is szűrőberendezések felszerelését ígérték az elégedetlenkedő polgároknak, újabban az üzem áthelyezését emlegetik. Szakértői vélemények szerint elavult berendezésről van szó, helyette új technológiai módszeren alapuló üzemet kellene építeni. Hiszen a mostani helyzetben ugyan ki engedi majd meg, hogy lakóhelye közelébe helyezzék át az üzemet?
Két polgár kezdte meg a tiltakozást a nyáron, úgy, hogy időnként szemetet dobáltak az üzem udvarába. Aztán az emberek szervezkedni kezdtek, egyesületet alapítottak. Már több mint egy hónapja tiltakozó felvonulásokat tartanak, aláírásokat gyűjtenek. A tiltakozásokon több száz járművel vesznek részt. Támogatást kaptak a ZREPOK ügyviteli társaságtól, nemrég pedig Čedomir Janjić polgármester is a tiltakozók mellé állt. Az üzemet a felügyelőség a napokban ideiglenesen leállította. A polgárok azonban attól félnek, hogy őszre folytatódik a levegő szennyezése. A polgárok eltökéltségéből ítélve, ha kissé megkésve is, de ez ügyben születhet megoldás.
Viszont, hogy újabb környetszennyező lesz-e majd a kínai Shandong Linglong Tyre Co. Ltd. társaság leendő becskereki gumigyára, azt még csak találgatni lehet. Rosszat sejtet viszont az, hogy a munkálatokhoz a környezeti kockázatok felmérése nélkül fogtak. Ez azt jelenti, hogy szabálytanul adták ki a gyár építési engedélyét.
A gumiabroncsgyár a Délkelet 2 ipari övezetben, a Nagybecskerek–Belgrád közötti út közelében épül, és a helyét egy szokatlanul magas kerítés határolja be. A kínai beruházó részére 136 hektárnyi építési telket biztosítottak. Mint ahogy a beruházásról szóló szerződés aláírása alkalmával elhangzott, az új létesítmény Európa egyik legkorszerűbb gyára lesz, amelyben betartják majd a legszigorúbb környezetvédelmi követelményeket. A beruházás összértéke 994,4 millió euró és 1200 új munkahely nyílik. A kapacitás teljes beüzemeltetése 2025-re várható.

 „Mit tehetünk majd, ha beindul a gumiabroncsgyár, amely évente 13 millió gumiabroncsot gyárt? Miért jöttek ide? Mert senkinek sem kellettek. Sem a lengyeleknek, sem a szlovákoknak, sem a cseheknek. És akkor egy ország azt mondta, hogy „Isten hozta önöket!”. Ráadásul adunk még nekik százhektárnyi legjobb becskereki termőföldet. Ha ez megvalósul, akkor vörös, fekete és savas eső hullik majd ránk, a maszkokat pedig nem vehetjük le életünk végéig” – figyelmeztetett Dušan Kokot, a Polgári Fordulat elnöke a múlt pénteken, Nagybecskerek főterén megtartott tiltakozó gyűlésen. Mint mondta, nem a köztársasági, vagy a helyi hatalomhoz fordult, hanem a városi közigazgatáshoz, arra figyelmeztetve az ott dolgozókat, hogy ne vállaljanak bűnrészességet egy város megölésében.
Ezen a napon tartotta meg alakuló ülését az új összetételű városi képviselő-testület is. Az eddigi polgármester, a VKT új elnöke, az ülés után kijelentette, hogy az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy „Nagybecskerek élhető város, kedvező hely a beruházók számára”.

Nyitókép: A tiltakozások vajon mikor vezetnek eredményre? (Fotó: Kecskés István)