Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Kosztolányi Dezső és a Vérző Magyarország

Trianon 100

Mák Ferenc

2020. augusztus 31., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Egyedülállóan szép, megfontolt és igazán ünnepi kiadványt jelentetett meg Trianon 100. évfordulója alkalmából Gyurgyák János irodalomtörténész, az Osiris Kiadó tulajdonosa, amikor közzétette az 1920-ban Kosztolányi Dezső által szerkesztett Vérző Magyarország –Magyar írók Magyarország területéért című, Magyarország sorsáért aggódó kortárs írók megszólalása gyűjteményének újabb kiadását, kibővítve százév jeles magyar íróinak munkáit tartalmazó, Emlékező Magyarország további, több, mint ezer oldalnyi, két kötetével. A számvetés azonban még így sem pontos; Gyurgyák János ugyanis – gondos filológiai munkával, egymást kiegészítve – egybeszerkesztette a Vérző Magyarország 1920-as első, és a némileg módosított 1928-as második kiadását, jelezve a nem igazán jelentős eltéréseket is. „Kosztolányi Dezső egyike volt azoknak a nagy magyar íróknak – mutatott rá a kötethez írt utószavában a kiadó-szerkesztő –, akik leginkább megszenvedték a trianoni békeszerződés következményeit”, egyszerre veszítette el szülővárosát, a szeretett Szabadkát, megszűntek kapcsolatai a szülői házzal és a rokonsággal, a távolból volt tanúja édesapja, Kosztolányi Árpád főgimnáziumi igazgató kényszerű nyugdíjaztatásának, és a meghurcoltatásának. Jogosnak érezte hát a méltatlan békediktátum aláírása és az országcsonkítás feletti kétségbeesésének hangot adni. Tudatos és megfontolt volt tehát az antológia megjelentetése – hangsúlyozta az utószó írója. Maga Kosztolányi Égi jogász című elbeszélésével szerepelt a Vérző Magyarország című antológiában, hőse Kaszás-Kis János világéletében napszámos volt, reggeltől estig a határban talicskázott. Egy délután faluját megszállták a románok, őt egy siheder katona, a frissen érkezettek gőgjével lepofozta. Kaszás-Kis János ebbe szinte beleőrült, elhagyta faluját, és a fővárosba utazott, ahol különös megvilágosodása nyomán verseket írt a magyarok sorsáról. „Amint esténként zúgó parasztfejét egy gázlámpaoszlophoz nyomta és nézte a reménytelen kavargást, ő volt ebben a hűtlen országban a hűség, ő volt ebben a rothadt városban a megalázott szenvedés, a pokolba hullajtott ártatlanság, a jogászfajta szent prókátora, a leggyilkosabb világtörténelmi pör égi fiskálisa, a vértanú, kürtös és apostol, a dalolni és szólni nem tudó igric, aki csikorgó-ízetlen rigmusokban jajgatja ki barbár fájdalmát, a századokig parlagon hagyott parasztság magáraocsudása, az eltékozolt napkeleti gazdagság, egy évezredre nyúló sajgó visszaemlékezés, Komárom, Kassa, Pozsony, Eperjes, Losonc, Szabadka, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely keserve, egy nép ki nem szakadható halálordítása. Ő volt a magyar költő.”

A pályatárs, a költő Tóth Árpád A Tejút alatt című vesében ugyancsak a fájdalmának adott hangot: „Már megritkult a szó. Ültünk a tág verandán. / Setét fény csillogott az ordas óboron. / S hallottuk már, amint egy álmodó torony / Tűnődve felneszel, és éjfelet ver andán. // […] S lelkünkben is belül, százéves régi esték / Fájdalma reszketett, sok titkos, messzi bú, / Gigászi, vén jajok, kik árva sóhajú / Búnk arcán a maguk régi arcát keresték.” Karinthy Frigyes, saját bevallása szerint, nem tudott szólni a fájdalmáról, a fiához intézett Levél című írásában elmondta: most igazán szólni szeretne valamiről, amiről soha nem beszélt, elmondani valamit, amit magának sem vallott be soha, jó lenne valamit megnevezni, aminek a nevét ki nem mondta soha. „…nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. […] Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondolok.” Herczeg Ferenc Irredenta? című jegyzetében kifejtette: ellenségeink tisztában lehetnek azzal, hogy valamire való magyar ember sohasem fog belenyugodni az ország földarabolásába. Elképzelhető olyan történelmi helyzet, amikor „nem lesz opportúnus” erről beszélni, de úgy sohasem fordulhat a világ, hogy magyar ember a szívében-lelkében lemondjon történelmi örökségéről. „Ezt sem fegyverrel, sem szerződéssel, sem brutalitással, sem engedékenységgel nem fogják elérni ellenségeink, mert az ilyen lemondás ellenkeznék az ember ősi természetével.” Bármeddig tartson is a magyarság megpróbáltatása, pokoljárásunkat mi ideiglenes és átmeneti epizódjának fogjuk tekinteni, mint tekintettük a maga korában történelmünk megannyi más, hasonló epizódját.

Lyka Károly a kiváló művészettörténész Magyar művészet – magyar határok című írásában kiemelte: újabb időkben tapasztalhattuk, hogy mi magyarok sem igen törődtünk azzal, hogy van ennek a mi művészetünknek egyéb mondanivalója is, mint amit az esztétikusok a művészettől általában várnak, „olyan igazságok, amelyeket jó lesz emlékezetünkbe vésnünk, jó lesz soha többé el nem felednünk, mert alkalmasak arra, hogy megerősítsék az önmagunk erejébe vetett bizalmat, s növeljék a cselekvésre való készséget”. A mi Magyarországunk alkotó szelleme évszázadokon át épített, faragott, festett, s műveiben megteremtett egy olyan világot, amely nélkül elképzelhetetlen az európai művészet, az európai műveltség. Nagybánya – ahol Paál László, Székely Bertalan, Madarász Viktor, Hollósy Simon, Mednyánszky László, Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál bölcsője ringott, a magyarság számára soha nem lehet idegen föld. A mi művészetünket, „míveltségünk drága virágait” egyszerűen nem létezőnek nyilvánítani nem lehet.

A Kosztolányi Dezső szerkesztette Vérző Magyarország című antológia 1928. évi második kiadása tartalmazta Lord Rothermere angol politikus Magyarország és a magyarság sorsa feletti aggodalmát megfogalmazó sorait is. Úgy vélte a trianoni békeszerződés igazságtalansága 1920-ban a békétlenség magvát hintette el Európában. „Azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, jövő háború magvait vetették el” – fogalmazta meg aggályait a lord. Magyarország történelmi öröksége okán nem méltó arra, hogy rövidlátó nagyhatalmi politikával az újonnan összerakott balkáni és közép-európai országok sorába kényszerítsék őt. Az a nép, az a nemzet, amelynek saját Magna Cartája volt – az Aranybulla 1222-ből csak hét évvel fiatalabb, mint a méltán dicsért, hasonló angol törvény – „minden jogot megszerzett arra, hogy ne kezeljük úgy, mintha újonnan alakult Balkán állam lenne”.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége