Az újvidéki magyarság mindennapjait az egyházi és népi ünnepnapokon megtartott közösségi rendezvények tarkították és tették érdekessé. Ezek a közösségi rendezvények azonban igen nagy különbözőségeket és tarkaságot mutattak. Így a Trianont követő években két rendezvény hívta fel a kései érdeklődő figyelmét.
Az egyik az újvidéki magyar polgárság 1922-ben megrendezett pünkösdi ünnepsége, a másik pedig a Pécsről Jugoszláviába emigrált, az irodalom modern irányát képviselő írók és költők rendezvénye. 1922 pünkösdjét az újvidéki magyarság pünkösd vasárnapján a Katholikus Olvasó és Gazdakör szervezte meg a helybeli magyar társadalom színe-java előtt, és a legnagyobb „erkölcsi és anyagi siker jegyében folyt le”. A sajtóban megjelent híradásban nem szalasztották el kiemelni, hogy „egymás támogatása nélkül homokra épül minden vállalkozás”. A kerti mulatság délután 4 órakor kezdődött. A pazarul feldíszített kertben a közönséget kifogyhatatlan ötletességgel szórakoztatták. És különösen figyelemre méltó, hogy az esti műsor csaknem 2000 főnyi nézősereg előtt játszódott le. A programban volt kabarészám, a jelenetek pedig: a Start, a Krakéler, a Vállalkozik az asszony, a Férj diktál, amelyben az újvidéki magyar műkedvelők élgárdája lépett fel. Nőszerepben Mazány Magda és Böske, valamint Mókus Margit léptek fel, férfiszerepben pedig Futó Mihály, Vadóc Sándor, Gerich Endre, Payer Mihály és Buzgó György jeleskedtek. Vancsik Ferenc előadása pedig „messze túlhaladta az átlagos műkedvelői sikert”. A Tanuló és a pap vígjelenet azonban a rendőrség „tapintata” miatt elmaradt. Pedig „egész estére biztosította volna a jókedvet és hangulatot”. Nagy sikere volt Csipő János kellemes hangján előadott „A vén legény búcsújáˮ-nak. Kuplét adott elő Buday Gyula „Szoba úr” címmel. Petró Jenő pedig emlékezet után arcképeket rajzolt. Új fejezetet nyitott az egyesület életében a Gazdakör dalárdája. Két dalt énekeltek, a „Nem marad a piros rózsa bimbóban” és a „Nyisd ki, anyám, gyöngyvirágos ablakod” című dalokat, Petró Ernő karnagy vezetése alatt. A két hónapja alakított dalárda arra a reményre jogosította fel az újvidéki magyarságot, hogy „rövidesen Vojvodina első dalárdája lesz”. Az előadást hajnalig tartó tánccal zárták. A nagyszabású est szervezését Újvidék magyarsága ifj. Berencz Mihálynak, Petró Ernőnek és Gőgös Árpádnak köszönhette. Ez a közösségi esemény egybeesett a szintén számos rendezvényt magával vonó királyi esküvel. Az újvidéki társadalmi élet szokásos polgári rendjét azonban egy szokatlan esemény törte meg. A szokatlan eseményre sem megszokott helyen került sor. Egy újvidéki bárban, az Americen Bar Orfeumban, azok a költők és írók tartottak irodalmi matinét, akik aktivistáknak és avangarde költőnek-írónak tartották magukat. „A jugoszláviai félvad dadaista költők és aktivista írók matinét rendeztek vasárnap délelőtt 30-40 főnyi közönség előtt az Amerikán Bárban” – írta nem kis felháborodással a Délbácska. „...mintahogyan kiderült, hogy Aristophanestől Bernard Schawig sohasem tudott írni senki. Eddig csak dadogtak az írók, de még ezt sem tudták igazán. Az új dadogók (dadaisták) szerint a legközelebbi időkben nemcsak az irodalomba, de, ha a rendőrség nem intézkedik, az újságírásba is bevonul a dadaizmus.” A jelentés szerint a szünet után hátulról előre olvasták fel a dadaista verseket. A félidő eredménye 2:8 az aktivisták javára. A szokatlan irodalmi matiné szervezője és résztvevője pedig Csuka Zoltán, a Pécsről emigrált költő, a későbbiekben ismert műfordító volt. Neki köszönhetően jelent meg Újvidéken a formabontásáról ismert Út folyóirat, amellyel ez az inkább a szerb kultúra központjaként ismert város bevonult a modern magyar irodalom és az avantgárd mozgalom történetébe.
