2024. április 24., szerda

Emlékezés az úzvölgyi temetőben

Több mint kétszáz ember részvételével visszafogott ökumenikus istentisztelettel emlékeztek szerdán az úzvölgyi katonai temetőben a második világháborúban a hágóban elesett hősökre. A visszafogottságot elsősorban a járványügyi korlátozások és emberi félelmek magyarázzák.

A szerdai nap folyamán intézmények, civil szervezetek, politikai pártok vezetői és magánszemélyek helyeztek virágot a hősök sírhantjaira.

Mint ismeretes, augusztus utolsó hete két történelmi pillanatban is súlyos nyomot hagyott a Keleti-Kárpátok eme kevésbé ismert hágójának katonai históriájában. Először 1916. augusztus 27-én, amikor a Bruszilov-offenzíva sikereinek hatására „a román sasok átrepültek a Kárpátokon” – vagyis elfoglalták a hágókat –, majd 21 órakor Bécsben átnyújtották a hadüzenetet.

Aztán a második világháborúban, amikor szovjet csapatok 1944. augusztus 26-án törtek be Úzvölgyébe, csapást mérve a védelmi rendszer első vonalában harcoló, 17-18 éves fiúkból álló 11. székely határőrzászlóaljra. A két világégésben odalett katonáknak nyújtott 2019 májusáig öröknek hitt nyugodalmat az ott létesített hősi temető, amelyben egy 1924-es összeírás szerint 1350 magyar, osztrák, német, olasz, szerb, orosz és román katona nyugszik – közülük legalább ezer magyar.

A már a kommunista időkben egyfajta búcsújáró hellyé vált völgyben tavalyig minden évben méltóságteljes megemlékezés zajlott, 2019-ben azonban nem kívánt módon került a figyelem középpontjába Úzvölgye. A Bákó megyei Dărmănești (Dormánfalva) önkormányzata áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő katonatemetőben, amelyet addig kizárólag Csíkszentmárton község gondozott.

Június 6-án a fokozott hatósági jelenlét ellenére román tömegek kitörték a temető kapuját, beözönlöttek a sírkertbe, kitépték a mogyorófa kereszteket, és elfoglalták a temetőt.

Az eset – amely kizárólag a magyar temetővédők fegyelmezettségének köszönhetően nem torkollott vérontásba – és a temető adminisztratív hovatartozásáról szóló jogvita azóta is több per tárgyát képezi. Csíkszentmárton község azt kéri a bíróságtól, hogy az 1968. évi 2. számú, az ország közigazgatási felosztásáról szóló törvény alapján jelölje ki a két megye közötti határt, amelynek értelmében Úzvölgye Csíkszentmárton része.

A község ugyanakkor a vitatott területekről 1906-ban készült telekkönyvekkel is igazolni tudja azok hovatartozását. A két fél és megye azóta sem tudott megállapodni a határról. A legutóbbi fejlemények értelmében a pert a Bákó Megyei Törvényszéken folytatják.

Az idei, két veterán honvéd, Boér Imre és Bartha Mihály jelenlétében is zajló megemlékezésen természetesen nemcsak a világháborús hősiesség felidézése volt a méltató beszédek témája, hanem a tavaly óta több fronton is fellángoló romániai magyarellenesség is.

Több felszólaló is a hősök emlékezete előtti kötelességnek nevezte a temetőkert eredeti formájának és nyugalmának visszaállítását, amit a közelgő önkormányzati választások egyik központi témájává kell emelni.