Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Keserű szájízzel

Homolya Horváth Ágnes

2020. augusztus 25., 16:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Mostanában több helyen is olvastam arról, milyen szép és rendezett a Topolyai-tó, milyen sokan látogatják és milyen jól lehet ott szórakozni. Abszolút felkapott hely lett, zentaiaktól és környékbeliektől is hallom, hogy ott jártak, tetszett nekik. Mi is elmentünk, családostól, négy napra, és hiába volt a környezet a zentai strandokhoz képest kimagaslóan rendezett, hiába lubickoltunk három napon át felhőtlenül a tó hűsítő vizében, a végén mégis keserű szájízzel jöttünk haza.

Nekünk is minden nagyon tetszett. Azonnal feltűnt, hogy rendszeresen gyűjtik a szemetet, a fű le van vágva, a sétányt söprik, kávézók, gyorsbüfék kínálják portékájukat, a tó partja rendezett, kaviccsal szórt a strand és a víz széle, a toalettek tiszták és a zentai medencével ellentétben mindig volt wc-papír is. Még mondogattuk is azzal a családdal, akikkel együtt voltunk, hogy olyan, mintha a tengeren kempingeznénk. Merthogy a strand túlsó felében lévő vadkempingben vertük fel sátrunkat, ahogyan mások is. Első este, csütörtökön csak mi, és még egy kisgyermekes család aludt a tó partján, aztán pénteken már szaporodott a „lakók” száma, de még mindig kellemes volt a környezet, mindenki elfért, majd elérkezett a szombat. Az addig békés tó partjára tömegével jöttek az emberek, ami még mindig teljesen rendben van, hiszen egy jó strand nyáridőben legyen is zsúfolt, viszont a tömeggel együtt a rendbontók is megérkeztek. Egyesek nem azért jöttek, hogy fürödjenek, pihenjenek, sokkal inkább azért, hogy kiéljék állati ösztöneiket és korlátozás nélkül cirkuszoljanak, mert, mint láttuk és tapasztaltuk, ott ezt szabadon megtehették.

(Fotó: Homolya Horváth Ágnes)

Egy 15–20 fős, húsz és harminc év közötti, főként férfiakból álló társaság érkezett mellénk. Leparkoltak a tövünkbe, azonnal maximum hangerőre állították a narodnjakot bömbölő hangfalaikat, és mindössze egy sörsátrat, meg egy kétszemélyes kis sátrat állítottak fel, amiből azonnal tudhattuk volna, hogy aludni majd nem szándékoznak, csak őrjöngeni. Mivel nappal mindenfelől szólt a zene, nem foglalkoztunk velük, inkább az egész napot lent töltöttük a parton, de este azért csak feljebb mentünk a sátrainkhoz. A tömeg lassan eloszlott, a legtöbben hazamentek, és csak a sátorozók maradtak. Mi is szerettük volna saját zenénket hallgatni, de hamar elkapcsoltunk, mert a tövünkbe telepedők úgy gondolták, ők az egyetlenek ezen a vidéken, és olyan hangerővel hallgathatják, amit csak elbír a masinájuk. Közben a húsz fős társaság duplájára növekedett, további autókkal érkeztek a haverjaik, szóval diszkót csináltak a tó partján, ha már a szórakozóhelyeken korlátozások vannak. Miközben mi békésen vacsoráztunk, vagy inkább csak vacsoráztunk volna, ők az autóikat bőgették, részegen ide-oda parkolták az autókat, az autók fényében a tűz körül őrjöngtek, és kamerázták egymást. Az egyik közülük, gondolom a vezér, mint az állat úgy ordított, és a magyarok anyját emlegette. Ha csak lehetett, az autónkhoz dobták a sörösüvegeiket, a sátrunk tövében mászkáltak, mintha folyamatosan keresték volna az alkalmat, hogy belénk kössenek. El is hangzott, hogy verjük meg őket, mármint minket, de valamelyiknek volt annyi esze, hogy leintette a túlbuzgókat, azzal érvelve, hogy kisgyerekekkel vagyunk. Így telt az egész éjszaka. A lányok olyan fáradtak voltak, hogy még ebben a cirkuszban is el tudtak aludni, de mi képtelenek voltunk. Hajnali négyig maximum hangerőn döngették a zenét, hol a mólón ordítoztak, hol a sátrunk tövében. Mi nyolcan voltunk, négy felnőtt, és négy kislány, ők meg vagy negyvenen, szóval nem sok mindent tudtunk a helyzet ellen tenni. Még soha nem éreztem magam ennyire kiszolgáltatva másoknak, mint akkor.

Azóta már hallottam, hogy a Topolyai-tó partján éjszakánként nem ritkaság az ilyen „buli”, szeretnek a fiatalok ott randalírozni, de akkor már csak azt nem értem, miért nem láttunk ott egyetlenegy rendőrt sem. Az a csürhe – mert másként nem tudom őket nevezni – tisztában volt vele, hogy ott senki sem fogja őket kérdőre vonni, és gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. A tó nem a pusztaságban, hanem Topolya közvetlen közelében van, mégis teljesen őrizetlen. Ha a topolyaiak tudják, hogy hétvégenként mi zajlik ott éjszaka a parton, akkor miért hagyják teljesen őrizetlenül? Attól fogva, hogy az egy ennyire frekventált hely lett, és ilyen tömegeket vonz, a rendőrségnek kötelessége lenne időnként megfordulni ott, és szétnézni, mi történik, annál is inkább, mert egyesek nem csak éjjel gondolják azt, hogy egyedül vannak a parton, hanem nappal is.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége