Az amerikaiaknak meg kell tanulniuk kínaiul, mert itt Kína fog uralkodni, ha elveszítem a választást. A november 3-án esedékes amerikai elnökválasztás már javában folyó kampányának legbeszédesebb nyilatkozata a fenti. Donald Trump a második mandátumot mindenáron megnyerni akaró mostani elnöktől származik. Tanúskodik arról, hogy milyen ember Trump. És arról is, hogy milyen eszközökkel folyik a kampány, továbbá arról, hogy milyen helyzet alakult ki az Egyesült Államokban.
Trumpról tanusítja, hogy milyen rendkívüli elnök. Már győzni a republikánusok jelöltjeként ugyan, de tulajdonképpen mind a két hagyományosan egymással vetélkedő párttal szemben nyert. Ahogyan Macron a semmiből lett elnök. Ahogyan egy bóhoc nyert Brazíliától Ukrajnán át Olaszországig. Azért mert az embereknek elegük van a hagyományos politikából.
Elnöknek még rendkívülibb lett. Legtöbbször úgy viselkedett mintha nem is államférfi, hanem az amerikai gazdaság ügynöke lenne. Az amerikai szénbányák érdekében lemondta a klímaegyezményt. Hogy kedveskedjen legnagyobb fegyvervásárlóinak lemondta az Iránnal az atomfegyverkezés elkerülésére kötött egyezményt. Most azon dolgozik, hogy országából Kínát valahogy kiszorítsa, hogy lefaragja azt a többletet, amivel a kínaiak rendelkeznek a velük folytatott kereskedelemben.
Azzal sem törődik, hogy abban a korszakban, amikor a Tesla amerikai vállalat éppen most fejezte be legnagyobb üzemrészlegének kiépítését Kínában, lassan már nem lehet tudni, hogy abban, ami kínai termék mennyi az amerikai, és abban, ami amerikai termék mennyi a kínai. Már az is zavarja, hogy Németországnak is többlete van a két ország kereskedelmében és annak érdekében, hogy a németeket több vásárlásra kényszerítse, azért, hogy a németek kevesebbet törődjenek a gazdasággal és többet költsenek fegyverkezésre (amerikai fegyverek vásárlására) a Németországban állomásozó katonákat átvezényelte Lengyelországba.
Még beszédesebben tanúskodik az elnökválasztás elötti helyzetről, hogy milyen polgárháborús hangulat állt elő az országban. Az amerikaiaknak Trump a gazdaság 4,1 százalékos növekedését jelenti – mondja a Le Figaro francia lap címe. Mert a fent vázolt politika rengeteg bonyodalmat okozott de lendületet adott az amerikai gazdaságnak. Igen ám, de nemcsak a koronavírus-járvány, hanem az országban robbanékonnyá vált hangulat is megakasztja ezt a gazdasági lendületet, úgyhogy ez a hangulat már polgárháborús légkört teremt az országban.
A világsajtó napjainkban éppen ezzel a helyzettel foglalkozik. Hangsúlyozva, hogy milyen keveset számít a fenti gazdasági eredmény és az új helyzet mennyire kihatással van az elnökválasztásra is. „Nehéz persze megjósolni az események kimenetelét, de egyre inkább úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok polgárháború küszöbén áll” – írja a Magyar Hírlap. Majd megmagyarázza: „Floyd halála azonban csak ürügy volt az amerikai társadalomban meglévő feszültségek felszínre kerülésére. A valamikor olvasztótégelyként emlegetett amerikai társadalom már régen nem olvasztótégely, ha valaha is az volt. Az amerikai társadalomban több törésvonal van, amelyek időről időre erőszakos formában kerülnek felszínre”.
Ez a vélemény annak hatására alakult ki, hogy az országban erőszakos cselekményekhez vezetett a hirtelen kiéleződött és az erőszaknak a hajtóerőt adó faji ellentét. Ahogyan a belgrádi Politika fogalmaz: „Lincshangulat alakul ki és ez megteremti a faji és ideológiai összecsapások lehetőségét, ami a jövőben polgárháborúvá nőhet át”.
Ennek a hangulatnak csak békésebb megnyilvánulása, hogy a demokraták Trump ellen akarják kihasználni a kialakult helyzetet. (Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata többségének vezetője például javaslatot tett, hogy a rabszolgatartó múlttal való szakítás érdekében a nemzeti szoborcsarnokból távolítsák el 11 egykori déli vezető szobrát.) Szélsőségesebb megnyilatkozása, hogy a Washington állambeli Seattle-ben fegyveres tüntetők elfoglalták a város egy részét és azt A Fekete Életek Számítanak Seattle Nagymegyének keresztelték el.
Most csak az a kérdés, mindez mennyire csökkenti Trump esélyét, hogy megnyerje a választásokat. A közvélemény-kutatás eredményei szerint Joe Bidennek, a demokraták elnökjelöltjének több esélye van arra, hogy elnök legyen. Ez azonban nem sokat számít, hisz annak idején Hillary Clinton is jobban állt. (Tényleg több szavazatot is kapott, mint Trump, de az Egyesült Államokban nem ez számít, hanem az, hogy ki szerez 270 elnökválasztó elektort.)
A kérdés az, hogy a fent vázolt helyzet Trump ellen fordul-e vagy pedig Trumnak sikerül a Kína és Németország elleni hangulat szításával, a robbanékony helyzetben már majdnem rasszista légkör megteremtésével maga mellé állítani az Egyesült Államok tagállamaiban választott elektorokat. (Ezért lett a választási kampány szerves része, hogy Biden a néger-indiai színesbőrű Kamala Harrist választotta alelnök-jelöltnek, Trump pedig azt akarja bebizonyítani, hogy Harris nem is lehet alelnök jelölt.)
Mindenesetre sokat nyom a latban, hogy a sok republikánus is Trump ellen fordult. (Colin Powell volt miniszter és vezérkari főnök, például kijelentette: „Nem szavazok Trumpra, hazudik, veszélyes az országra”.) A választási kampány azonban csak most kezdődik, nem lehet tudni milyen eredményt hoz.
