2024. április 23., kedd

Szünidei álarcosbál

(Fotó: Gergely Árpád)

(Fotó: Gergely Árpád)

A koronavírus-járvány terjedésével mindannyiunk élete óriásit változott, rengeteg család terveit húzta keresztül a pandémia. A kijárási tilalom idején sokan kihasználták évi szabadságukat, ezért nyaralásra nem is maradt szabad idő. Nem kevés azoknak a száma sem, akik munka nélkül maradtak, vagy kevesebb fizetést kaptak az elmúlt hónapokban a járvány okozta gazdasági nehézségek miatt.

A szülők nagy részének mindig gondot jelentett a gyermekek felügyelete a nyári szünidő alatt, a koronavírus miatt bevezetett intézkedésekkel ez csak tovább bonyolódott. Sokan nem támaszkodhatnak a nagyszülőkre, óvodai ellátásra pedig sok helyütt nincs lehetőség, de olyan is előfordul, hogy a szülők félnek közösségbe adni gyermeküket.

Eddig jó megoldásnak tűntek a nyári táborok, mivel itt kb. egy hétig vigyáztak, foglalkoztak a gyerekekkel. Az idén azonban olyan helyzet állt elő, amilyenre eddig még nem volt példa. A táborokat, koncerteket, előadásokat lemondták, az ovik sem működtek egy ideig. A gyerekek már a tanév alatt kiszakadtak megszokott hétköznapjaikból, a barátkozások is főleg interneten keresztül folytak. A szülők egy része is otthonról dolgozott, és ezt nem könnyű megoldani, ha közben a gyerekekkel is kellett foglalkozni. Sokan nehezen viselték el a bezártságot, mindez további feszültséghez vezetett sok családban.

A szülők természetesen mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyermekeik minél könnyebben átvészeljék ezt a kritikus időszakot, de azt nehéz elkerülni, hogy a kicsik ne unatkozzanak. A tapasztalataim szerint néha ráfér a gyerekekre egy kis „unatkozás”, főként a suliban megszokott mindennapi szigorú beosztások után. Jólesik nekik egy kicsit semmit sem csinálni, és ahogyan elkezdődött a kötetlen időszak, lassacskán átálltak a „nyári üzemmódba”. Nálunk olyan is előfordult már, hogy nem tudnak hirtelen mihez kezdeni a nagy „szabadsággal”, és egyszerre mindennel akarnak játszani, ilyenkor kell egy kis segítség. Én személyesen nem szoktam azonnal feladatokat adni a gyerekeknek, vagy programokat kitalálni, a nyár eleje az a lazításról szól.

A kutatások azt mutatják, hogy erős a kapcsolat az unalom és a kreativitás között, hiszen az unalom egy olyan belső inger, amely a gyereket képzeletének használatára, kreatív játékok kitalálására ösztönzi. Abban az esetben, ha a szülők állandó programot találnak ki gyermekeik számára, megakadályozhatják ezt a folyamatot.

A lányom egy ideig vágott, szabott, rajzolt, barkácsolt, de aztán egy idő után láttam, hogy elkezdte megunni az unatkozást, úgy éreztem, most kell lépni, és közösen megbeszélni a korona-stratégiát.

A korona-stratégia minden családban kialakult, vagy tudatosan, vagy az idő során random módon, hiszen a pandémia egy teljesen új életvitelre kényszerített mindenkit. Ott, ahol a szülők otthonról dolgoztak a kijárási tilalom idején, szigorúbb szabályokat kellett bevezetni, hiszen a nagy ugrálás, zenehallgatás mellett senki sem tud a munkájára odafigyelni. Az sem működött, hogy a szülők a munkaidő alatt a gyerekekkel foglalkozzanak, szóval, olyan elfoglaltságot kellett közösen megbeszélni, amely mindenki számára a legkevésbé „fáj”.

A pandémia idején a régióban megnőtt a kerékpárok iránti érdeklődés, és ez érthető, hiszen kiváló kikapcsolódás egy jó bringázás, és nem mellékesen biztonságos is, mert nem kell sok személlyel érintkezni. Mi is bevezettük otthon a napi tekerést, munka után együtt lebringáztunk a Dunára, így a gyerekek levegőn is voltak, és mozogtak is.

Aztán ahogyan közeleg a suli, egyre inkább előkerülnek a tavalyi könyvek, és lehet lassacskán ismételni. A nyári szieszta után lassan elkezdődhet az iskolára való ráhangolódás, becsempészhetők a reggeli rutinok, aztán meglátjuk, mi lesz szeptember elsejétől. Annyi verziót hallottuk már az iskolakezdésről, hogy úgy érzem az a legjobb, ha a szülők és a gyerekek is mindenre felkészülnek. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az alsósok rendesen járnak majd suliba, a felsősök meg kicsit járnak, kicsit nem (otthonról tanulnak). A szülőknek otthon mindennap az iskolába indulás előtt meg kell mérniük a gyerek testhőmérsékletét, majd háromrétegű védőmaszkkal kell őt felszerelniük. A legutóbbi hír szerint azonban minden fajta védőmaszkot elfogadnak. A franc sem tud ezen eligazodni…

Mindenesetre a világjárvány nagyon megnehezítette a családok életét ebben az évben, és a következő hónapok sem ígérkeznek könnyűnek. Az epidemiológusok azt mondják, a vírus sokáig itt marad, és ennek tükrében kell tervezni. Meg kell tanulni a koronavírussal együtt élni. Remélem, maradt még pár ütőkártya a zsebükben, mert ezt az álarcosbált senki sem csípi, és előbb-utóbb elegük lesz ebből a cirkuszból az embereknek.