Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Herczeg Ferenc és az elveszített Adria

Mák Ferenc

2020. augusztus 24., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Herczeg Ferenc Versec és a Várhegy 1920-ban történt elvesztése után az évek múlásával egyre határozottabban, egyre elszántabban építette föl emlékezetében a szülőföld, a Bánság, s ezzel együtt a Délvidék csodáit. Emlékiratainak sorában A Várhegy (1933) még az ifjúkori, verseci éveinek emlékeit őrizte, könyvében a boldog Magyarországnak állított emléket, A gótikus házban (1939) írói-politikusi alkotó korszakának jelentősebb eseményeit örökítette meg, harmadik kötete, a Hűvösvölgy (1993) azonban már csak több mint fél évszázados késéssel láthatott napvilágot – a kommunistákat láthatóan még a polgár puszta megszólalása is zavarta. „Az emlékezés reflektorfénye tapogatva siklik végig a halott ködtengeren, a fakó múlton és az helyenként virítani és izzani kezd – írta A gótikus ház beköszönő soraiban. – Színek és képek elevenednek meg a homályban. Az erdő felöltötte aranybíbor halottas ruháját. A levegő telítve van az őszi erjedés mohó és vérforralóan fanyar illatával. Hollószínű ló üget a lovasa alatt, kényesen veti a lábát, csüdig a harasztban csörtetve. Karcsú, dévaj és ijedős, akár egy növendékleány.”

Emlékezései sorában Herczeg Ferenc számot vetett a magyar történelem általa belátható értékeivel: a nemzeti küzdelmek korával, a forradalmak megkövetelte áldozatokkal és az építkezés megannyi, derűsen-áldott pillanatával. Egyszerre siratta az elveszített színmagyar Csallóközt, Komárom városát szász várával együtt, a Rákóczi tárogatóinak és a vörössapkások trombitáinak hangját híven őrző Kassát, a Szent László hamvaitól megszentelt Nagyváradot, s a székelység földjét, amely vitézsége mellett a legszebb legendákat adta a magyarságnak. És elsiratta a magyar Adriát is, amely Magyarország számára kapu volt a nagyvilág felé. „Sohasem fogom megérteni, hogy a boldog Itália, melynek Genovától Palermóig és Szirakúzától Veneziáig annyi dicső városa, világhírű kikötője és halhatatlan tengeröble van, miért vágyott a mi szegényes Quarnerónk és a mi isten háta mögötti Fiuménk után – írta a Hűvösvölgy című munkájában. – Fiume volt Magyarország kapuja a nagyvilág felé; rosszul záró, légvonatos kapu, de mégiscsak kapu volt. Amióta elveszett, nekünk olyan házunk van, melynek nincs kijárata.” Ha volt magyar író, aki a lelke legrejtettebb mélységeiben élte meg az Adria titokzatos varázsát, az minden bizonnyal Herczeg Ferenc volt, aki az 1900-as évek elején úgyszólván minden nyarát a tenger verőfényében élte meg. Idővel vitorlást is vásárolt, hogy a Hajnal fedélzetén barangolja be a Velence és Korfu szigete közötti azúr vidéket. „Hajózni, akárhová, csak tengeren lenni, sós levegőt szívni, érezni a szél csapásait, pörkölődni a déli napon” – vetette papírra egy boldog lélegzetvétel pillanatában az író.

„Nyári szabadságom legnagyobb részét vitorláshajón töltöttem. Eleinte, még hajótulajdonos nem lettem, Lussinban béreltem kuttert, és azzal cirkáltam az Adria és a Jóni-tengeren. Akkoriban Korfu-szigete volt a legdélibb kikötőm. A lussiniak, akik már a római császárság idején is híres tengerészek voltak, a chioggiai halászok mellett ma is az Adria legkeményebb és legügyesebb vitorlásmatrózai” – fogalmazta meg élményeit A gótikus ház lapjain. A Hajnal anyakikötője azonban a Lussintól távol eső, a Frangepánok vára őrizte Portoré, a Fiume közelében lévő romantikus öböl lett. A bója – írta némi derűvel a hajótulajdonos – a fiumei tengerészeti hivatal hatáskörébe tartozott, amelynek főnöke egy budapesti miniszteri tanácsos volt, aki akkor látott életében először tengert, amikor a magyar kereskedelmi minisztériumból, ahol „nem-igen tudtak vele mit kezdeni”, Fiuméba helyezték. Számára a tengerészeti hatóság afféle száműzetési hely volt, maga a m. kir. Szibéria. Nem úgy az Adria szerelmesének, Herczeg Ferencnek, aki csak a lelkesedés hangján tudott szólni a tengerről: ha széttekintett maga körül, az aranykékben tündöklő pusztaságot látta, az égbolt is szomjas-kék volt, mint a sóvárgás az örökkévalóság és a végtelenség után. Fenn a magasban óriási arany harang kondult: a déli napfény. Naplemente után fölragyogott a szívfájdítóan titokzatos holdfény, amely beragyogta a part menti várfalakat, a kőtornyok merész és elképesztően mozgalmas labirintusait.

1905-ben azután Szelek szárnyán címmel könyvben is megörökítette vitorlás élményeit. A kötet előszavában így fogalmazott: „Az olimpuszi közömbösség, amely a vitorlázó sajka fölött mosolyog: megnyugtat, felemel és megtisztít. Az örökké zúgó, nagy szimfónia hatása alatt megváltoznak fogalmaid az élet értékéről. Amit nagynak, fontosnak és fájdalmasnak láttál, azon mosolyogni tudsz egy csillagos éjszakán. Kicsi dolgok pedig megnőnek…” A Hajnallal megtett utak legszebb szakasza az Adria keleti partvidékén elterülő, lakatlan sziget, az Incoronata volt. A sziget legalább 25 kilométer hosszú volt, de egy kecske sem lakott rajta. „A sziget partja és a hosszú sziklasor közt elnyúló csatornában vitorlázunk; ezt házi használatra Mars-csatornának kereszteltem el. Ez a vidék reám mindig olyan nagyszabású, bús és álomszerűen idegen benyomást tett, mintha bukott angyalok lakóhelye volna. Büszke és boldogtalan szellemeké, akik a magányban nagyszerű terveket kovácsolnak, és akiknek minden vállalkozása kudarccal végződik.”

Azután eljött az idő, amikor nemcsak a magyar haditengerészet, de az író talpa alól is „kihúzták a tengert, mint egy kék nagy szőnyeget”. Herczeg Ferenc a hajdani hajóutak emlékével a lelkében különös megbocsájtással kezelte a horvátok ránk nézve végzetes, magyarellenes viselkedését. A Magyar Revíziós Liga elnökeként 1937-ben megfogalmazott Napkelte előtt – Gondolatok Nagymagyarországról című munkájában így vélekedett: az államszövetségben eltöltött nyolcszáz esztendő után magyarok és horvátok közt a jövőben sem lehetnek áthidalhatatlan ellentétek. Magyarországon senki nem akar befolyást gyakorolni a horvát ügyekre, „mivel a két nép összeköttetésének irányelve csak a szabad népek szabad viszonya lehet. Mi magyarok csak egyet kívánunk drávántúli szomszédainktól, hogy békében éljenek velünk, és hogy a magyar kereskedelem egy baráti országon keresztül utat találjon a tengerhez. Ennyi az egész.” Valóban, csak ennyi lenne?


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége