Első fizetésem. A szókapcsolat hallatán sokunknak nem az a pillanat jut eszünkbe, amikor először tapinthattuk meg jövedelmünket, hanem inkább az az út, amely addig vezetett. Apáink meséjéből tudjuk, hogy számukra az első munkahely annak a reményét jelentette, hogy a szakmájukban elhelyezkedve, kitartással és odaadással előbb megbecsüléshez, majd később a megérdemelt nyugdíjhoz juthatnak. A mi nemzedékünk inkább arról vált híressé, hogy szinte senki sem tudott elhelyezkedni: nem hogy a szakmájában, de inkább sehol se. Számunkra hosszú út vezetett az első fizetésig, amelyből aztán alig mertünk költeni, hisz nagyon hamar elfogyott. A generációnk szlogenje az „örülj, hogy van munkád” lett. A mai fiatalok már másként gondolkodnak: igenis megkövetelik maguknak, hogy képesítésüknek megfelelő állást találjanak és alulfizetés esetén azonnal továbbállnak. Tegyük hozzá, hogy elvárásaik nem oly magasak: egy normális életkörülményeket biztosító társadalomban ez alapvető emberi jog. Ahogyan az első fizetés zökkenőmentes megszerzése is.
Országunkban azonban ezt ösztönözni kell – állítják az állami vezetők. Szerintük a fiatalok azért nem tudnak elhelyezkedni régiónkban, mert a vállalatok kizárólag munkatapasztalattal rendelkezőket hajlandóak alkalmazni. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a tömeges kivándorlást követően akkora munkaerő-felesleg lenne területeinken, hogy ily feltételeket szabhatnának a még megmaradt cégek. Szerintem inkább arról van szó, hogy az iskolázott fiatalok nem szeretnének a kiszolgáltatott szüleik nyomdokába lépni: eleget láttak a nyomorból, éhbérért ők már nem fognak dolgozni. Inkább becsomagolják a fogkefét, a szappant, a három váltás ruha mellé a bőröndbe fektetik a diplomájukat, és elmennek oda, ahol nem csak a falat díszíti a megszerzett képesítést bizonyító papírfecnijük.
De ki vagyok én, hogy vitatkozzak a több száz tanácsadóval rendelkező állami vezetőkkel? Ha ők azt mondják, hogy segít a fiatalokon Az első fizetésem kormányprogram, akkor elfogadom. A szándék ugyanis ezúttal tényleg nemesnek tűnik: tízezer középiskolai vagy egyetemi végzettségű fiatalnak nyújtanak esélyt az első munkatapasztalatok megszerzéséhez. A kormány mintegy kétmilliárd dinárt fordít az államkasszából arra, hogy a programra jelentkező vállalatoknak megtérítse a foglalkoztatott fiatalok 9 havi bérét: a középiskolai végzettségűek esetében 20 ezer, az egyetemi diplomával rendelkezők alkalmazásakor pedig 24 ezer dinár kifizetését biztosítják havonta – adták hírül a tartományi és a köztársasági kormányfő hétfőn, amikor a zentai Biospringer vállalatban hivatalosan is elindították a „maga nemében egyedinek számító” kormányprogramot.
Az ünnepélyes bejelentőn Ana Brnabić azt is hangsúlyozta, hogy még két hónapja sincs, hogy megszületett a program ötlete, de a gazdasági kamarával együttműködve máris a realizálásnál tartanak. A vállalkozók képviselőivel ugyanis nagyon gyorsan egyezségre jutottak, mi szerint a kormány garantálja a fent említett összegeket, a munkaadók pedig „lehetőséget nyújtanak a képzett fiataloknak”.
Arról viszont kevés szó esett, hogy pontosan mire is kötelezik el magukat a programra jelentkező cégek. A kormányfő annyit mondott, hogy az állam által biztosított összegeket „természetesen kiegészíthetik” az első fizetések átutalásakor, de senki sem pontosította, hogy a 20 és 24 ezer dináros juttatásokat hogyan hozzák majd összhangba az országban érvényben levő 30 ezer dináros minimálbérrel. A szakszervezetek és a közgazdászok már júniusban is kampányfogásnak minősítették a program meghirdetését, és figyelmeztettek annak hiányosságaira. „Semmi sem garantálja azt, hogy a fizetett 9 hónap elteltével a munkáltatók állást adnak ezeknek a fiataloknak” – nyilatkozta akkoriban a Danas napilapnak Milan Kovačević közgazdász. Hasonlóan vélekedett Željko Veselinović, a Sloga Szerbiai Egyesült Szakszervezetek elnöke is, aki szerint „nem fér kétség ahhoz, hogy a munkáltatók zöme csak kihasználja a fiatalokat addig, amíg az állam fizeti őket”.
A zentai programindító eseményen Brnabić reményét fejezte ki, hogy a fiatalok megtartják a program által kezdeményezett állásokat. „Követni fogjuk a résztvevők útját, hogy maradnak-e abban a vállalatban, ahol eltöltötték a szóban forgó időszakot, illetve, hogy mennyivel könnyebben találtak más munkahelyet a programban való részvétel után” – tette hozzá a kormányfő. Arról azonban nem esett szó, hogy vajon elég-e az új munkahely megszerzésére a kilenc hónapos tapasztalatszerzés.
Miklós Csongor, az Újvidéki Rádió tapasztalt újságírója a minap elmondta, hogy körülbelül két év volt szükséges ahhoz, hogy a Vajdasági RTV megüresedett munkahelyeire jelentkezőket betanítsák. Az évekkel ezelőtt meghirdetett fiatalításnak mostanság kezdték élvezni a gyümölcsét: a szakmában maradt fiatalok immár szakszerűen, megbízhatóan végzik a munkát. A létszámstop miatt azonban ügynökségek által alkalmazta őket a Vajdasági RTV, amelynek vezetősége a jelenlegi gazdasági helyzetre hivatkozva a minap bejelentette, hogy augusztus 31-től nem tudják meghosszabbítani az ügynökségekkel kötött szerződéseket. Szeptember elejétől tehát 200 képzett fiatal kerül utcára a közszolgálati médiaházból… A vezetőség jelenleg azzal biztatja őket, hogy a munkaközvetítő által biztosított 6 havi jövedelemtérítés ideje alatt megoldják a problémákat, és a jövő év elején visszakerülhetnek a munkahelyeikre.
Ígéretek és remények országa a miénk. A kormányfőhöz hasonlóan mi is bizakodunk: abban, hogy Az első fizetésem programra jelentkező cégek becsületesebbek lesznek az államilag alapítottaknál, és tényleges esélyt látnak a munkaerő fiatalításában. Ellenkező esetben ugyanis újabb tízezer diplomás bőrönd utazik majd külföldre.
