A Tisza-parti táborok között igen különlegesnek számít az, amelyet Rekecki Anna szervez, igaz, még nem tekint vissza hatalmas múltra, a gyermekek nagy része azonban évről évre visszatérő résztvevő.
Érdekessége, hogy nem pályázati pénzből létrejött többnapos időtöltésről szól, hanem a valódi, értékes tartalommal megtöltött foglalkozások, a fiatal, friss diplomás lány fejéből kipattant és gondos részletességgel megtervezett programok szinte ingyen jönnek ki, ha utánaszámolunk, a szülőknek csak az étkeztetésért kell a zsebükbe nyúlniuk. Idén hat állandó, ott alvó felsős és egy alsós diák töltötte hasznosan az idejét Anna táborában, a Tisza-parti nyaralóban, ahol program programot ért, és ahogyan azt a gyerekek elmondták, egyetlen percig sem lehetett unatkozni. A szervező és táborvezető minden tudásával és erejével azon munkálkodott, hogy a táborlakók amellett, hogy jól érzik magukat, tanuljanak a nyár ezen szakában úgy, hogy azt talán észre sem veszik, vagy legalábbis egyáltalán nem esik nehezükre. Az egész napra kiterjedő foglalkozások között voltak közösség- és csapatépítő játékok, ugyanakkor fontos szerep jutott a tudásbővítésnek, a város felfedezésének és a környék szépségei megtekintésének is, továbbá természetesen jelen volt a szórakozás is: olyan helyeket látogattak meg, amelyekre korábban nem biztos, hogy eljutottak. Főleg nem úgy, ahogy azt a mai, autós, kényelmes világban megszokhatták. Egyik tábori napjukon például elkerékpároztak Magyarkanizsáról Ilonafaluba, ahol a Baráthok kútjánál fürödtek. És ez csak egy volt a sok program közül.
Anna saját elmondása szerint szeretné folytatni a hagyományt, mert neki is a kiváló pedagógiai érzeke továbbfejlesztésének lehetőségét garantálja. Szemmel láthatóan kellőképpen ért is a gyerekek nyelvén, akiktől nem is olyan sok év választja el, ez azonban nem gátolja abban, hogy megfelelő fegyelem tartásával mégis szinte baráti viszonyt alakítson ki a tanulókkal, akikkel mindig sikerül megtalálnia az arany középutat a szigor és a barátság között. Talán ebben rejlik a titka annak, hogy a gyermekek örömmel térnek vissza a táborba, ahol a hétvégén kiváló hangulat uralkodott, köszönhetően a családias légkörnek, aminek Anna volt az irányítója. A táborvezető elmondta, számára is nagy öröm, hogy a gyerekek szívesen jönnek vissza minden nyáron a nagy létszámot mellőző, az egyszerűségre, a tudásbővítésre és az önfeledt szórakozásra törekvő táborba.
– A gyermekek egész héten versengtek, fürdöttünk a Baráthok kútjánál, túráztunk a Tiszavirág-ösvényhez, ahol a növényvilágról szerezhettek hasznos ismereteket, valamint Törökkanizsára is átkerekeztünk. Sport- és népi játékokat is játszottunk. Elsősorban az vezérelt, hogy a nyári szünetben kiszakítsuk a gyerekeket az elektronika világából, és a szűk környezetünk megismerésére fordítsuk a hangsúlyt, ami most, hogy nem utazunk olyan könnyen távolabbi helyekre, még nagyobb jelentőséggel bír. Ennek a tábornak fontos eleme a sport is, ami számomra kézenfekvő, mert rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakon végeztem Szegeden. Abban a korban vannak, amikor erre nagyon fogékonyak, és ez látszott is rajtuk. Annyira szép a környezetünk, és olyan sok lehetőséget kínál, hogy évről évre bővíteni is lehet a programokat. Minden évben van is valami újdonság. Ennek jegyében idén hajókáztunk is, az ötletek tárháza azonban szinte kimeríthetetlen. A Tiszán sem ártana, ha lenne olyan strandrész, ahol nem a mólóról kell csobbanni, mert akkor bátrabban kihasználhatnánk a folyó által kínált lehetőségeket is – hangsúlyozta Anna, aki Magyarkanizsa-térképet keresett az egész városban a kincskereséshez, annak híján azonban a világhálóról töltött le és nyomtatott térképeket, hogy a gyermekek megkereshessék a város különböző pontjain elrejtett tárgyakat, amit saját bevallásuk szerint kivétel nélkül nagyon élveztek.
Sándor Valentina először vett részt a táborban, neki az erdőben való sétálás tetszett a legjobban, amelynek során pókokkal is találkoztak. Ő azt tanulta meg, hogy mindig össze kell tartani.
Gyulai Máté már rutinos táborlakó, másodszor vett részt a rendezvényen, mert az első is már nagyon tetszett neki, csakúgy mint a jó nagy kerékpártúrák, amelyeket közösen tettek meg, és így össze is kovácsolódtak, megtanulta, hogy összetartónak lenni nagyon jó. Mint mondta, ez a tábor a résztvevők kis létszáma miatt azt is biztosítja számukra, hogy jobban megismerjék egymást.
Rekecki Barnabás minden évben a Tisza melletti ébredést választja. Jónak tartja, hogy nagyokat lehet fürdeni, biciklizni, sőt kertészkedni is. A kedvence a kincskeresés, amelynek során bejárják a város szinte minden pontját, és az sem mellékes, hogy a zárónapon a kincskeresők különféle ajándékokat is kiérdemelnek. Kiemelte, nagyon jónak tartja, hogy itt meg lehet tapasztalni, milyen jó is a természetben ébredni!
Anna tábora a hétvégén véget ért, ám a részt vevő gyermekek lelkesedését látva, egészen biztos, hogy az ott szerzett élmények még hosszú időn át elkísérik őket.
