2024. március 28., csütörtök

Lezárult a veszteségekkel teli időszak

A nemzeti kormány megalakulásával gyökeres változás következett be a nemzetpolitikában – A határon túli magyarság bízhat az erős anyaországban, mondta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért fe

Három fontos esemény évfordulója van ebben az évben. A trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója, a nemzetpolitika új korszakának 10 éves jubileuma, valamint a nemzeti összetartozás napja kihirdetésének a 10. évfordulója. Valamennyi a nemzet egységének szolgálatában áll, még a trianoni tragédia is, amelyre ugyan emlékezni kell, hiszen örökös seb marad, belenyugodni Trianonba árulást jelent, de az elmúlt száz esztendő alatt kiderült, az elcsatolt területeken élő magyarság életképes: fennmaradt, magyarságát megőrizte, gazdagítva ezzel az egyetemes magyarságot és azt a kincset, amelyet magyar kultúrának nevezünk. A három évforduló kapcsán Potápi Árpád Jánossal, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárával beszélgettünk.

FONTOS TÖRVÉNYEK, DÖNTÉSEK

Idén tíz éve annak, hogy a nemzeti kormány elkezdte a nemzetegyesítési folyamatot. Milyen eredmények születtek? Megerősödött a nemzet?

– Tíz évvel ezelőtt május 26-án döntött úgy a magyar Országgyűlés nagy többséggel, hogy a határon túli magyaroknak állampolgárságot ad. Ez a kezdeményezés éppen a Vajdaságból indult el, és örülünk annak, hogy majdnem egy évtized után, számos „buktató” után révbe ért: immár több mint 1,1 millió külhoni magyar jutott állampolgársághoz. Ez az esemény egy nemzetpolitikai fordulatot indított el Magyarországon. 2010-ben nem puszta kormányváltás történt, hanem a megkezdett intézkedések radikális változást hoztak Magyarországon, és radikális változást idéztek elő a nemzetpolitikában is. Azóta már jól érzékelhető eredményei vannak ennek a munkának. Új alaptörvényt fogadtunk el, amelyet számos fontos, a nemzetpolitikát megalapozó törvény követett. Az új alaptörvény kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet eszméjétől vezérelve felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal”. Egy évvel később, 2012-ben a határon túli magyar állampolgárok szavazati jogot is kaptak. Ezzel a szavazati joggal eddig két országgyűlési választáson is élni tudtak: 2014-ben és 2018-ban. A külhoni magyarok óriási többségben, 95 százalékot meghaladóan a Fidesz és a KDNP szövetségét támogatták. Így volt ez a Vajdaságban is.

Ezt nem győzzük hangsúlyozni, és megköszönni Önöknek. Ugyanígy az uniós választások idején is élhettek a határon túli magyar állampolgárok a szavazati jogukkal, és ezt sokan meg is tették. 2014 után a nemzetpolitika palettája szélesedett, és egyre inkább a gazdasági jellegű támogatások felé tudtunk fordulni. Ez azt jelenti, hogy a számos egyéb – különben jelentősen megnövelt – támogatás mellett egyre inkább a szülőföldön való boldogulás támogatása került a fókuszba. Elindultak a nagy gazdaságfejlesztési programok. Először a Vajdaságban, köszönhetően Pásztor István elnök úrnak és a VMSZ-nek, utána Kárpátalján, Erdélyben, Felvidéken, Muravidéken, végül pedig Dél-Baranyában, a horvátországi térségekben. 2018-tól a gazdaságfejlesztési programok mellett a külhoni családok támogatására is egyre nagyobb figyelmet fordítottunk. A Köldökzsinór program keretében a határon túli magyarság számára is elérhetővé tettük az anyasági támogatást és a babacsomagot. Ezeknek a programoknak köszönhetően jelentősen megerősödött a nemzetpolitika. Fontos, hogy megerősítsük a magyar emberek identitását, fontos, hogy minden területen megőrizzük a magyar intézményrendszerünket, legyen az kulturális, egészségügyi, oktatási, a média vagy a politika intézményrendszere. Ezt az intézményrendszert folyamatosan erősítenünk kell, a külhoni magyar embereket pedig segítenünk – a magyar vállalkozásokon keresztül is – a boldogulásuk útján.

A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS ÉVE

2020-at a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. Mi az üzenete ennek a kijelölésnek?

– 2019 őszén döntött úgy a magyar Országgyűlés, hogy a 2020-as évet a nemzeti összetartozás évének nyilvánítja. 2020-ban éppen száz esztendeje annak, hogy a gyalázatos trianoni békediktátum kikényszerített aláírásával Magyarország elveszítette a területeinek kétharmadát, a lakosságának is közel kétharmadát, a gazdasági potenciáljának a döntő részét. Gyakorlatilag ellehetetlenítették Magyarország továbbélését. A magyar nemzet egyharmada a csonka ország határain kívül rekedt, és sokan több száz kilométerre kerültek a hazájuktól. Nyilván minden embernek, minden magyar közösségnek az a hazája, ahol már ezer–ezerszáz éve él. Mindennek ellenére azt mondhatjuk, hogy a mi hazánk nem szűnt meg, mert a mi hazánk a Kárpát-medence. Ez az esztendő lehetőséget ad arra, hogy megemlékezzünk a száz évvel ezelőtt történt eseményekről, ugyanakkor fontos, hogy az elmúlt száz évben történt pozitív dolgokra, közösen elért eredményekre is emlékezzünk. Elsősorban azokra az emberekre, azokra a nemzedékekre, akik a vállukon vitték Magyarországot és a határon túli magyarságot is, bárhol is éljenek a Kárpát-medencében. Mert ha ők nem lettek volna, akkor ma nem tudnánk magyar nemzetről beszélni. A századik évforduló mellett ugyanakkor egy tízéves évfordulóra is emlékeznünk kell, hisz épp egy évtizede annak, hogy új alapokra helyeztük a nemzetpolitikát. Eljött az ideje, hogy lezárjuk a veszteségekkel, vereségekkel teli évszázadot, és a pozitívumokra, közösen elért sikerekre építve tudjuk megfogalmazni a következő száz évet úgy, hogy annak a magyarság ne a vesztese, hanem a nyertese legyen.

ERŐS ANYAORSZÁG

Idén van a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója. Államtitkár úr hogyan látja, az elmúlt évszázad alatt milyen utat járt be az anyaországtól elszakított magyarság?

– A békekötés után még húsz év sem telt el, és máris a békeszerződések felülírására került sor. Ez beletorkollott, részben egybeesett a második világháború kitörésével és menetével, így – mivel Magyarország egy vesztes szövetségi rendszernek volt a tagja – ezeket az újonnan, 1938 és 1941 között visszacsatolt területeket nem is tarthatta meg. Mégis azt mondhatjuk, hogy azoknak az aláíróknak, akikkel a trianoni békeszerződést aláírtuk, egy része ma már nem is létezik. Nem létezik Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (később Jugoszlávia), nem létezik a Szovjetunió, sem Csehszlovákia, viszont Magyarország megvan, itt vagyunk a Kárpát-medence középpontjában, és nem túlzás állítani, hogy egyre erősödünk. Az erős Magyarország léte azt is jelenti, hogy erős anyaország vagyunk, amelyre a külhoni magyarság minden körülmények között számíthat, legyen az politikai, jogsértésbeli vagy egyéb kérdés. Bárkit bántódás ér, tudnia kell, hogy a magyar kormányra számíthat. Ez gazdasági értelemben is így van.

A DÉLVIDÉKI MAGYARSÁGRÓL

Ön az a magyar politikus, aki talán a legtöbbet jár Vajdaságba. Hogyan látja, milyen kondícióban van a délvidéki magyarság?

– A Vajdaságot viszonylag jó ismerem. Szegeden tanultam és éltem hét éven keresztül. Napi rendszerességgel jártunk át Horgosra, Szabadkára. Ezenkívül én bukovinai székely vagyok, és az al-dunai székelyekkel a baráti mellett rokoni kapcsolatok is összekötnek. Sokszor látogattam meg őket, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének pedig tizenhárom éven keresztül az elnöke voltam. Mint polgármester szorgalmaztam, hogy Bonyhád és Pancsova testvértelepülési szerződést kössön. Nyugodtan mondhatom, hogy az ott dolgozó intézményvezetőkkel, politikai vezetőkkel jó kapcsolatban vagyok, szinte baráti viszonyban. Nyilván ez is megkönnyíti, hogy a kapcsolattartásom sokkal könnyebb, mint más területekkel. 1991 után Szerbia és benne Vajdaság olyan nehéz helyzetbe került, amilyenbe egyetlen magyar nemzetrész sem. Ez végigkísérte a kilencvenes éveket, s majdnem egy évtizedig tartott. Amit megszenvedhetett ez a terület politikailag, gazdaságilag és morálisan, azt megszenvedte. Most azt látjuk, hogy az összefogásnak, a tenni akarásnak és a szorgalomnak köszönhetően, ami az ott élő magyarokat jellemzi, ez a nemzetrész ma erősebb, mint sok más Kárpát-medencei magyar közösség. Szülőföldjén akar maradni, és élni akar. Ezért csak gratulálni lehet Önöknek. Reméljük, hogy ez a jövőben is így lesz. A vajdasági magyarság hozzáállásával, mentalitásával és eredményeivel nagyon sok más magyar közösségnek, jelen esetben például a rendkívül nehéz helyzetben lévő kárpátaljai magyarságnak példát tud mutatni. Azt a magyar politikai erőt, ami most jelen van a Délvidéken, meg kell őrizni. Bácska, Bánát és Szerémség nem létezhet úgy, hogy ne éljenek ott magyarok, s akár a számarányuknál még erőteljesebben képviseljék ezeket a területeket. Az önkormányzatokban ugyancsak fontos a magyarok jelenléte, mert higgyék el, hogy a szerbek felnéznek az erőre. S a magyarokra úgy tekintenek, mint egy nyugati népre, akiken keresztül Európába juthatnak, s akiken keresztül kapcsolatokat tudnak építeni.

ÁLLAMISÁG ÉS KERESZTÉNYSÉG

Szent István napja, nemzeti ünnepünk alkalmából mit üzenne a külhoni területeken élőknek, emlékezőknek?

– Minket, magyarokat sok minden összeköt: mindenekelőtt a közös nyelvünk és közös kultúránk. Ha végigtekintünk a magyar irodalom, történelem, tudomány egykori nagyjain vagy akár a politikusok névsorán, láthatjuk, hogy a nagy részük nem is a mai Magyarország területén született. Összekötnek nemzeti ünnepeink is: március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a, amelyeket mindig büszkeséggel ünnepelünk meg, éljünk bárhol a világon. Büszkék vagyunk a magyarságunkra, a zászlónkra, a himnuszunkra, mindarra, ami összeköt minket. A magyar embereket sokszor vádolják azzal, hogy széthúzóak, de ha vannak olyan közös célok, amiért érdemes összefogni, a magyarság – bárhol is éljen a világon, Kanadától Új-Zélandig – mindig összetart, odaáll a közös cél mellé, és ezt jó látni. Szent István ünnepe minden magyar számára az államiságot, a magyar államot jelenti, s a magyar állam nem csak a mostani Magyarország területére értendő, bár az állam ott van. A magyar államiság bennünk van, a szívünkben, a gondolatainkban. Ahol életképes magyar közösség működik, ott egy cseppnyi magyar állam van, egy cseppnyi magyar nemzet, és ezt a ma meglévő szomszédos országoknak el kell fogadniuk. Nem kell ellenséget látniuk ebben, hisz csak közösen tudunk előrelépni a Kárpát-medencében és Közép-Európában. Szent István – amellett, hogy a magyar államiságot létrehozta – bevezette a kereszténységet. Az állam és az egyház abban az időben párhuzamos fogalmak voltak. Mindkettőt egyszerre erősítette. A magyar király a magyar egyház feje is volt egészen 1918-ig, amíg magyar királyok voltak. Ezt az országot és nemzetet egy évezreden át a keresztény hit tartotta meg, és ez így van ma is. A mi értékrendünk a kereszténységen alapul. Célunk, hogy a jövőben is Szent István örökségével összhangban, keresztény értékrend mentén vezessük országunkat és nemzetünket.