2024. március 29., péntek

MagyarZó Pistike messéi

A zilletékesek a héten azt sütötték ki, hogy nekünk, alsós lurkóknak, szeptember elsejétől feltétlenül a tanteremben a helyünk. Ami még hagyján, de annyi új szabályt találtak ki a járványhelyzetre, hogy szerintem két héten belül jómaguk is a felét elfelejtik. Igaz, addigra már a tévéseknek meg a firkászoknak sem leszünk érdekesek, úgyhogy jó zerbiai szokás szerint mindenki majd annyit tart be a zigorú előírásokból, amennyit jónak gondol.

A kedvencem, hogy minden szünetben fertőtlenítik majd a tantermet. Uopste nem tudom, öt perc alatt hogyan sikerül majd a takarítónéniknek minden padot úgy fertőtleníteniük, hogy az alkalmas legyen a következő óra kezdetére, de ez nem is az én gondom. Meg az sem, hogy ehhez a művelethez az egész iskolában hány takarítónénire lesz szükség. Esetleg a tanárok és a tanítók is besegítenek majd a munkába?

Sajnos foci sem lesz, meg kiütőcske, nem tudom, mit csinálunk majd tornaórán, egy egész órán át nyomjuk a fekvőtámaszokat, vagy egyenként falra mászunk?! Az viszont jó, hogy nem szabad énekelni, meg a feleléshez fel kell tenni a védőmaszkot. Bármit is kérdezzen a tanítónéni, valamit csak lehet mormogni a rongy alatt, és ha nem érti, hát, ki tehet róla, hogy rossz a hallása, én bizony elmondtam a leckét.

És még valami! Mi 16-an vagyunk a zosztályban, így nem lehetünk majd mind egyszerre a tanteremben, mert ott csak 15 diák lehet, ezért két csoportra osztanak majd bennünket. Ez azt jelenti, hogy zegény tanítónéninek mindent kétszer kell majd előadnia?! Vagy kapunk egy póttanítónénit?! Nem tudom. Feltéve, ha a zünidőben valaki nem vándorolt ki Svájcba, Németbe vagy az osztrákokhoz! Az megoldaná a problémát.

Ámazonban a napokban amamát teljesen más jellegű gondok kerítették hatalmába. Egész héten át rágta atata fülit, hogy vigye el valahová üdülni, mert máskülönben meggárgyul.

– Ha már úgy alakult, hogy idén lemaradtunk a tengerről, lepjél már meg, Tegyula, egy kis lubickolással valahol a közelben, például a pacséri lila vizű tóban – epekede az öreglány.

– Eszem ágában sincs, Tematild, most ebbe a felkapott turistaparadicsomba menni, amelyről egész Zerbia mesél – tiltakoza a fater –, biztos teli van belegrádi dundiajkú sztárlétákkal, akik a menő budvai tengerpartot idén nyáron felcserélték a pink színű pacséri fürdővel.

– Nem fontos nekünk sokáig fürdőznünk, Tegyula, ha ennyire ellenedre van a társaság – győzköde az öreget a muter –, megmártózunk egy kicsit és napozunk a parton.

– Nem értem, mi ütött beléd, Tematild – értetlenkede atata –, de ha már ennyire mehetnéked van, elviszlek valahová uborkát szedni. Ott aztán a kedvedre napozhatsz!

Erre amama totál-fatál megsértődött, amit az öreg a muter gyomororvosságának tud be. A fater fixideája szerint ugyanis a spéci gyógyszer egyik mellékhatása a humorérzék folyamatos csökkenése. El is panaszolta a héten a zomzéd Zacseknek, hogy mostanság nehezebben tudja megnevettetni az öreglányt, mint korábban, pedig a napokban is milyen jó viccet mesélt neki.

A páciens panaszkodik az orvosnak.

– Doktor úr, az utóbbi időben azt vettem észre, hogy felejtek. Mit javasol?

– Azt, hogy fizessen előre.

– Nem tudok mit mondani erre, zomzéd – jegyzé meg a Zacsek. – Lehet, hogy mostanság nem vicceket kellene mesélnie a kedves zomzédasszonynak, hanem pozitív előjelű híreket.

– Nem tudom, maga, zomzéd, hol mindenhol tájékozódik, de pozitív előjelű hírrel napjainkban aligha találkozni – morgolóda az öreg –, ha nem az elborzasztó koronavírusos adatokkal, akkor különféle robbanásokról és természeti katasztrófákról szóló tudósításokkal, vagy gazdasági rémhírekkel traktál bennünket a sajtó.

– Meséljen neki a Vulinról – adá a tippet a Zacsek –, tíz nap alatt három kitüntetést vett át. Először tiszteletbeli pilótává avanzsált, majd a Zerbiai Repülő Szövetség Arany Plakettjét vehette át a repülősportok fejlődéséhez való hozzájárulásáért, végül pedig a Zerbiai Menekültügyi és Migrációs Biztosság az Ember az emberek közt elnevezésű elismeréssel tüntette ki a migránsválságban kifejtett tevékenységéért.

– Nahát, zomzéd – ámuldoza a fater –, ilyen hírektől még én is felvidulok! Úgy tűnik, hogy a védelmi miniszterünk úgy gyűjti be az elismeréseket, ahogyan államfő korában a Nikolics Tómó osztogatta a plecsniket. Amilyen lendületben van, rittyent egy könyvet magyarul, és végül még a Híd-díjat is bezsebeli!

– Engem inkább az érdekel, vajon mivel érdemelte ki a tiszteletbeli pilóta címet, és mit szólnak ehhez az igazi pilóták – töprenge a Zacsek. – Egyáltalán mit jelent az, hogy tiszteletbeli pilóta?

– Ebben az esetben az olyan kábé, mint az alkoholmentes sör: úgy néz ki, de mégsem az – okoskoda atata.

– Jó, jó – bólogata a Zacsek –, de mi van akkor, ha az a sör igazinak hiszi magát?! Úgy van vele: ha már sörnek hívnak, tőlem be is lehet rúgni! A mai időkben, amikor minden a feje tetejére állt, minden elképzelhető! Néha előbb van a hír, és csak utána következik az esemény. Megírják a lapok, hogy az Arktiszon olvadnak a gleccserek, erre mit tehetnek szegény gleccserek, másnap olvadni kezdenek, hogy megőrizzék a lapok jó hírnevét!

– Az is megtörténhet, hogy eme kitüntetés után majd a Vulint felkérik egy hazai repülős filmben főszereplőnek – kapcsolóda be a társalgásba amama –, ő lesz a zerb Tiszt és úriember vagy a hazai Top Gun-os csávó.

– Nem rosszból, zomzédasszony – sóhajta a Zacsek –, de ezeket a Richard Gere és Tom Cruise nevével fémjelzett szerepeket a védelmisünknek harminc évvel ezelőtt kellett volna eljátszania.

– A Vulinnal kapcsolatban engem az érdekel, vajon tagja lesz-e az új kormánynak, és ha igen, vajon ezúttal milyen tisztségben – morfondíroza a fater.

– Tényleg, mikor alakul már meg az új kormány? – veté fel a kérdést az öreglány.

– Majd, ha a Vučko eldönti, kivel szeretnének a haladók kormányozni: a Dačićtyal vagy a Šapićtyal – válaszola a Zacsek.

– És hogyan dönti el? – kíváncsiskoda továbbá a muter.

– Ahogy elnézem a zerb sajtóban a híreket, nem kizárt, hogy majd kiszámolja – ötletele a Zacsek. – Ecc, pecc, kimehetsz, holnapután bejöhetsz…

– Úgy elhúzzák ezt a kormányalakítást, mintha legalábbis tizennyolc politikai opciónak az elképzeléseit kellene figyelembe venni és összefésülni egymással – dünnyöge az öreg. – Időközben már az ellenzék egy újabb csoportosulást hozott létre: a Zerbiai Egyesült Ellenzéket.

– Ha megalakul végre ez az irtó nehezen összeálló kormány, remélem, hogy a tagjaik példamutató módon felajánlják első fizetésük egy részét jótékonysági célokra – mondá amama. – Hihetetlen, mennyi kisgyermek gyógyíttatására gyűjtenek az országban: lapokban, óriásplakátokon, a közösségi oldalakon lépten-nyomon találkozni ilyen felhívásokkal.

– Értem én, hogy az egészségügyi rendszer nem bír el mindent – sóhajta a Zacsek –, pláne a jelenlegi körülmények között, de azért sajnálatos, hogy a gyerekek gyógyítását SMS-ek küldözgetésével és a polgárok összefogásával kell megoldani.

– Én azért irtó büszke vagyok arra, hogy a vajdasági emberek nagy segítőkészséget mutattak a kicsi Olivérrel szemben – jegyzé meg a muter.

– A vajdasági jótékonysági licitről jut eszembe – vakará meg a fejét a fater –, javasolni kellene majd az új kormánynak, hogy a jövőben a gyerekek gyógyíttatását finanszírozzák a büdzséből, a miniszterek juttatásaira pedig biztosítsák a rávalót a polgárok önkéntes adományaiból és felajánlásaiból.

Pistike, falra mászó reménybeli pilóta