Fontos telefonszámok Vajdaságban

Vajdasági Közegészségügyi Intézet 021/4897-800, 064/8028-894 és 064/8028-895 Zombori Közegészségügyi Intézet 025/412-888 és 062/1956-866 Pancsovai Közegészségügyi Intézet 013/322-965 és 062/886-9721 Mitrovicai Közegészségügyi Intézet 022/610-511, 064/8092-911 és 064/8092-938 Szabadkai Közegészségügyi Intézet 024/571-333 és 064/1009-276 Nagykikindai Közegészségügyi Intézet 0230/421-102, 062/8833-841 és 062/8833-877 Nagybecskereki Közegészségügyi Intézet 023/566-345 és 069/210-1102

Bővebb információkért kattintson ide

Herczeg Ferenc és Trianon

Mák Ferenc

2020. augusztus 17., 18:19

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Évtizedekkel ezelőtt Babits Mihályról készült szemináriumi dolgozatomról adtam számot a szigorú katedra előtt, amikor a Halálfiai című regény szerzője kapcsán szót ejtettem a kortárs Herczeg Ferencről is. A XX. századi magyar irodalom tanára dörgedelmesen kioktatott: Herczeg Ferenc a Magyar Revíziós Liga elnöke volt, ezért nem méltó arra, hogy neve a sorainkban elhangozzék. Tanáromtól azt is megtudhattam, Kassák Lajos soha nem volt a Magyar Revíziós Liga elnöke, ezért méltó az utókor tiszteletére.

Azóta persze már tudom: Herczeg Ferenc az 1927. augusztus 11-én megalakult Magyar Revíziós Liga előtt az 1920. február 29-én Szegeden létrejött Délvidéki Ligának is elnöke volt, mindamellett nem mellékesen, a XX. századi magyar irodalom egyik klasszikus alakja, aki páratlanul szép regényekben és elbeszélésekben szólt a magyar történelemről, nemzeti múltunk jeles eseményeiről. Műveiből kitűnik, a verseci születésű Herzog Ferenc író nagyon szerette hazáját, Magyarországot. Emlékiratainak csak nagyon későn, 1993-ban megjelent harmadik kötetében – melynek megjelenését nem kisebb irodalomtörténész, mint Németh G. Béla szorgalmazta –, a Hűvösvölgy című munkájában az 1920-as katasztrófáról, a trianoni békediktátumról így nyilatkozott: Párizsban nem a Monarchia feldarabolására volt szükség, hanem az osztrák-magyar államszövetség rendszerének az egész kontinensre való kiterjesztésére. A Monarchia volt az Egyesült Európai Államok eszméjének úttörője. [Micsoda áthallás a mai megfogalmazások felé! – M. F.] Puszta fennállásával megvédte Keletet a Nyugat ellen, a Nyugatot pedig a Kelet ellen. Úgy vélte, igaza volt annak, aki azt mondta: a párizsi békekonferencia örök példája annak, hogyan nem szabad „békét csinálni”. Párizsban elkövették az összes hibát, amit a politikában el lehet követni. Az írófejedelem hozzátette: „A győztes hatalmak velünk magyarokkal, egészen mellékesen végeztek: mint az utasember a villásreggelivel, amikor csak öt percig áll a vonat.”

Trianoni emlékeit súlyos teherként cipelte magával az író, szinte minden egyes mondatából előtűnik a lelke mélyén meggyökeresedett fájdalom. „Minden magyar ember veszített ebben a háborúban. E sorok írója a szülővárosát is. Elvesztettem az öreg Várhegyet, el azt a napsütötte és széljárta síkságot, ami onnan felülről a Bánságból látható, és amely nekem a hazámat jelentette.” De elvesztette egyszersmind szülővárosa „forró lelkét” is, amellyel 1901. március 17-én találkozott először, amikor Versec város hölgyei az Ocskay brigadéros című drámája budapesti színpadi sikere hallatán megjelentek a házuk előtt, hogy köszöntsék az anyát, és aranytollal ajándékozzák meg a fiát. Ünneplő selyembe öltözve magyar, szerb és német hölgyek jöttek otthonuk kapujához, fiatalok voltak, szépek, vidámak és kissé megilletődöttek. „1920. június 4-én azonban megmozdult az alvilág, megnyílt a föld: Versec város az öreg Várheggyel és ifjú hölgyeivel elsüllyedt az idő tengerében. Elnyelte a Balkán! Maradt a helyén Vrsac” – foglalta össze a fájdalmas veszteség lényegét az író.

Herczeg Ferenc emlékezetében még elevenen élt, hogy amikor a szerb csapatok az összeomlás után, 1918 őszén megszállták Szabadkát, mindenki, még maguk a szerbek is meg voltak róla győződve, hogy a végleges határmegállapítás után ismét kiürítik a várost, miként kiürítették Pécset is. „De akkor eléjük toppant a szabadkai »fogadó bizottság«, a bizottság élén M., a hat láb magas junak-alakjával, a magyar királyi ezredes tekintélyével, öblös nagy hangjával. Üdvözölte a szerb hősöket, megköszönte, hogy felszabadították a bunyevác testvérnépet sok évi, lealázó magyar rabságból, becsületbeli kötelességévé tette a délszláv hősöknek, hogy örök időkre tartsák és védjék Suboticát.” Azután bekövetkezett a Trianoni döntés, az a bizonyos M. pedig Budapesten telepedett le, és ott azon fáradozott, hogy újból folyósítsák neki a m. kir. ezredesi nyugdíját.

1927. június 21-én azután a Daily Mail-ben megjelent lord Rothermere Magyarország helye a nap alatt című, nagy visszhangot keltő írása. Az angol politikus meg volt róla győződve, hogy a Trianonban megalkotott béke – amelyet „Clemenceau gyűlölködése, Wilson beszámíthatatlansága és Loyd Georg léhasága kényszerített rá a háborúvesztes népekre” –, egy emberöltőn belül újabb, az elsőnél is pokolibb vérfürdőbe hajszolja Európa népeit. A cikk ismeretében azután a magyar írók és tudósok jeles képviselői elhatározták a Magyar Revíziós Liga megalapítását. Az 1927. augusztus 11-én a politikától kellő távolságra, kizárólag a civilek összefogásával létrejött szervezet alapszabálya kimondta: „1. Vissza kívánjuk a szomszéd államoktól azokat a területeket, amelyek közvetlenül határosak Csonka-Magyarországgal, és melyek lakosságának túlnyomó többsége fajmagyar. 2. A Magyarországtól elvett többi területre nézve népszavazás döntse el a hovatartozásukat. 3. A határrevíziót békés eszközökkel kell megvalósítani.” Ezekhez járult a nagyon fontos negyedik pont is, melyet ugyan nem tettek közzé, de amelyhez mindvégig szigorúan ragaszkodtak: kellő megfontolásból „a szomszéd államok magyar kisebbségeivel nem tartunk fenn semmiféle összeköttetést”. Gróf Bethlen István miniszterelnök volt a magyar államférfiak között az első, aki megértette, hogy külügyi téren is vannak olyan teendők, melyekkel a hivatalos kormányszervek nem foglalkozhatnak, azokat csak társadalmi szervezetek végezhetik el.

Herczeg Ferenc a Magyar Revíziós Liga élén kifejtett tízéves munkája nyomán 1937-ben Napkelte előtt – Gondolatok Nagymagyarországról című írásában elmondta, a revíziótól azt várják, hogy az „végleges és megnyugtató helyzetet teremtsen a Duna völgyében, amelynek nem a kormányok alkudozása útján, hanem a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett, népszavazás útján kell végbemennie”. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – az utódállamokban mélységes-mély gyűlölet és megvetés övezte a Herczeg Ferenc vezette mozgalmat. Pedig politikai szándékaiban sokkal szelídebb volt, mint az évekkel később megszületett, és máig élő Beneš dekrétumok összessége, hogy a délszláv háború „határrevíziós szándékairól”, annak nyomán kiteljesedett kegyetlenségekről, a népirtásról ne is essen szó. E történet ismeretében is Herczeg Ferenc a XX. századi magyar irodalom egyik kiválósága volt, és maradt is.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége