5300 kilométernyire és három időzónányira tőlünk az ázsiai sztyeppe szívében fekszik Taskent, az Üzbég Köztársaság fővárosa. Üzbegisztán déli szomszédjai a világ egyik legzártabb országának számító Türkmenisztán és a hozzá hasonlóan diktatórikus berendezkedésű Tádzsikisztán. Keletről Kirgizisztán végeláthatatlan pusztái határolják. Egyedül az északi szomszéd határ menti részén él számottevőbb lakosság – Taskent néhány elővárosa például átnyúlik Kazahsztánba. Ilyen környezetben épül-szépül az 1966-os földrengés óta Taskent, az üzbégek régi-új fővárosa.
A környék már 1700 éve lakott, de Dzsingisz kán 1219-es hódításáig csak kevés, kereskedelemmel kapcsolatos feljegyzés maradt fent történelméről. A Selyemút fénykorában Timur Lenk visszafoglalta és birodalma központjává tette. Az országon kacskaringózott keresztül valamikor a Selyemút, melynek két gazdag vámszedő városa, Samarkand és Buhara ma is eredeti pompájában tündököl. Nem úgy a főváros. A hazánktól hatszor nagyobb területű ország 30 millió lakosának nagy része a fővárosban és annak környékén éli életét. 1966 tavaszán a Richter-skála szerinti 7,5-ös erősségű rengés romba döntötte szinte az összes vályogból készült lakóépületet. Ekkor újratervezték a település struktúráját és szovjet mintára hatalmas sugárutakat, parkokat és szökőkutakat alakítottak ki. Kormányépületeket, intézeteket, kulturális létesítményeket emeltek a város több négyzetkilométeres magjában, körülötte pedig elkezdték kiépíteni a mára több milliósra duzzadt fővárost. A Szovjetunió felbomlásakor a birodalom negyedik legnépesebb városa volt. Az új, már-már futurisztikus hasznavehetetlen épületek mellett jól megférnek a dicső múlt emlékei és a nemzet hőseinek emléket állító régi vágású szobrok. Ilyen például az üzbégek atyjának, Timur Lenk tiszteletére készített 5-6 méter magas lovas szobor. Az iszlám egyik legértékesebb ereklyéje – a világ legrégebbi Koránja a hetedik századból – a Khazrati Imam komplexumban pihen. Taskent régi negyedében számos medreszét (középkori iszlám főiskola) és mauzóleumot újítottak már fel. Visszarepülvén az időben, megcsodálhatjuk a fenséges Barak kán medreszét, a Kaffal Shashi mauzóleumot, a Muj Mubarak medreszét vagy a Djuma mecsetet. A cári időkre az Aleksander Nevsky székesegyház és a Romanov dinasztia Cári palotája emlékeztet. Aztán a szovjet időszak negyed évszázada sem múlt el nyom nélkül. Boris Grabovsky az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság tiszteletbeli feltalálója 1928-ban Taskentben mutatta be az újratervezett és első teljesen elektronikus televíziókészüléket. 1977-ben adták át a 40 kilométer hosszú metróhálózatot. Mint minden szovjet metróállomás, ezek is hangulatosak, egyediek és a szocialista realizmus szellemében alakították ki őket. Érdekesség, hogy a metró legmélyebbi pontja mindössze 25 méter mélyen van (Kijevben ez 105 m), és az alagutak 9-es erősségű földrengést is kibírnak. 2018-ig tilos volt a metróhálózat fényképezése, mivel katonai létesítménynek számított, holott hetente több mint egy millióan vették igénybe. Egy zseton 12 dinárnyiba kerül, ami még ott is nevetségesen kis összeg. Az igazi szocialista jelkép a 15 emelet magas, több száz lakosztállyal rendelkező Hotel Uzbekistan. A Ladák, Lenin és a dicső Szovjetunió kultusza ma is él. A mindennapi élet a bazárok körül telik. A városnak több bazárja is van – a tágabb környék legnagyobbja a Csorsu. Az ilyen tarka múltú jelenben építették meg az Üzbegisztánt a térképre felhelyező óriási földgömböt – az Aranyglóbuszt, de a buszpályaudvar vagy a főpályaudvar épülete, a TV torony, az Alisher Navoi Színház tér, az Opera és Balettintézet, az Elnöki palota, a Legfelsőbb Gyűlés (parlament) épülete is egy jövőbe mutató Taskent előképe.
Belső-Ázsiában külön figyelmet szentelnek a tisztaságra és a rendre. Naponta kétszer mossák a sugárutak márványkorlátjait, az aluljárókat, a buszmegállókat, a metróállomásokat. Az utak szinte egész nap nedvesek, a parkokat is állandóan locsolják. A szökőkutak mellett egy-egy bódéban van annak az aranyfogú hölgynek az irodája, akinek az a feladata, hogy a vízből kiszedje a faleveleket. A szobrokon egy madárpiszkot sem látni. A polgárőrök szimpatikus megjelenésűek, kedvesek, informáltak, beszélnek angolul és oroszul. A parkokat a tisztítás idejére a katonaság lezárja. Taskentben ötvöződik a perzsa pedánsság, a káni erő, a cári liberalizmus, a szovjet vasfegyelem, a diktatórikus kormányzás, a nyugati kapitalizmus, a példa az európai mának.
