2024. április 24., szerda

„Több lábon kell állni”

A termékek ára változatlan, a befektetés viszont jelentősen megnövekedett Janovics Péter bácskertesi termelő szerint

A bácskertesi Janovics Péter gabonát, gyümölcsöt és konyhakerti növényeket, legnagyobb területen petrezselymet termel. Elmondása szerint a lassan fél éve tartó járvány valamennyire megváltoztatta a helyzetet a konyhakerti növények piacán, a vásárterek bezártakor megnövekedett a kereslet a kisebb-nagyobb boltokban. A termelők helyzete ugyanakkor nehéz, hiszen a vásárlói árak hosszú ideje változatlanok, miközben a gazdák befektetése folyamatosan növekszik. Péterrel erről és más aktuális kérdésekről beszélgettünk.

Egyes helyeken arról lehet olvasni, hogy bizonyos konyhakerti növényeknek, zöldségféléknek megnövekedett a fogyasztói ára. Mennyire igaz ez Bácskertes környékén, elsősorban a zombori piacon?

Janovics Péter (Antalovics Péter felvétele)

Janovics Péter (Antalovics Péter felvétele)

– Az árak nálunk nem változtak tíz-tizenöt éve.

A zombori piacon a hagyma kilója 50–60 dinár, a krumpli 50, a répa 80, a petrezselyem 120, a paradicsom 70–80. Ugyanennyi volt tíz éve is. A répa még nincs olyan erősen jelen a piacon, mivel inkább őszi növény, ahogy a petrezselyemgyökér (népszerű nevén zöldség) is.

Milyen hatása volt a tavasz óta tartó járványhelyzetnek a piacra, milyen az általános helyzet?

– Egyre kevesebb a kofa, a viszonteladó, vagy ha vannak is, legtöbbjük idős, 65 év feletti, ezért a piacra alapozni egyre nehezebb, főleg azoknak, akik viszonylag nagyban termelnek. Az ilyenek nem számolhatnak csak ezzel a lehetőséggel. Amióta dolgozom, azt látom, hogy ha nem változik a helyzet, ennek a folyamatnak nem lesz jó vége. Amikor tavasszal bejött a koronavírus-járvány, elkezdték átalakítani a zombori piacot, áttették a Szentháromság-térre, aztán megjött a rendelet, hogy nem szabad megnyitni a piacokat. Ezzel egyidőben a nagyobb bevásárlóközpontok továbbra is kinyithattak, tele voltak emberekkel, ezért döntöttem úgy, hogy inkább a boltoknak próbálok értékesíteni.

Nagy gondot okoz, hogy errefelé is megjelennek olyan árusok, akik sokkal alacsonyabb árakért adnak el, potom pénzért, amiért nekünk nem érdemes. Ha néhány nagygazda nagy mennyiségekben termel és szállít, a kistermelők ezzel teljesen kidőlnek. Ezek a nagygazdák Szabadka, Torontálvásárhely, Begeč környékén vannak, felénk inkább gabonával foglalkoznak nagyban az emberek. A kertészettől elállnak, azért is, mert majdnem olyan, mint a jószágtenyésztés, a munkában nincs szünet, akár piacra, akár boltokba viszi az ember a portékáját. Bolti szinten sokkal nagyobb volt a kereslet a járvány súlyosabb időszaka alatt, mint utána. A piacok újranyitásával a bolti kereslet egy része visszatért a piacra. Ha csak a piaci kilózásra építettem volna az egész gazdaságot, gondban lettem volna.

Hogyan változott a konyhakertészet helyzete errefelé?

Egy darab sárgarépa (Antalovics Péter felvétele)

Egy darab sárgarépa (Antalovics Péter felvétele)

– Régen, a háború előtt a bácskertesiek Zágrábba, Eszékre vitték az árut. Abban az időben az egész faluban megéltek a kistermelésből, senkinek sem volt 17 holdnál nagyobb földje. Traktort vettek, házat építettek, volt fejlődés, pedig a termékek kinézetre nem is voltak ennyire tökéletesek, mint amit ma megkövetelnek. A '90-es évek végétől Belgrádba, Újvidékre jártak.

Ma a faluban a kisebb gazdaságok többnyire gyümölccsel és konyhakertészettel is foglalkoznak, van, aki az egyikre, van, aki a másikra helyezi a hangsúlyt. Kevés gazdaság konyhakertészetet művel nagyban, talán 5 családról van szó. Annyi történt, hogy a befektetés, vagyis az üzemanyag, a műtrágya, a vegyszerek ára megduplázódott, megtriplázódott, de a termékek árai valójában ugyanott tartanak, mint a 2000-es évek elején. A zöldség például 100–120 dinár most is, miközben az üzemanyag ára 50–70 dinár volt tizenvalahány éve, most pedig 140–150 dinár. Ez nincs egyensúlyban, de azt is elhiszem, hogy a vásárlónak, akinek be kell osztania a fizetését, magasnak tűnnek az árak. Csakhogy a termelő tizenöt éve ugyanannyit kap az árujáért.

Mit jelent az itteni termelők számára, hogy nemzetközi értelemben ki vannak nyitva a piacok?

A zombori piacot a Szentháromság-térre helyezték át (Antalovics Péter felvétele)

A zombori piacot a Szentháromság-térre helyezték át (Antalovics Péter felvétele)

– Vajdaság területén európai minőségű földek vannak, például Becse, Bácsföldvár környékén. Semmit sem kéne behozni az országba, mindent meg tudnánk termelni, mindenünk adva van, vagyis lenne. Európa nyugati részéhez képest sem kell szégyellnünk magunkat a földek, a mezőgazdaság miatt. Ott is vannak kisebb termelők, és ők kényelmesen meg tudnak élni, nincsenek mindenhol 200 hektáros földdarabok. Nálunk viszont aki csak gabonára alapoz, több száz holdat kell művelnie, hogy meg tudjon élni. Én foglalkozom gabonával és kertészettel is, utóbbiból a jövedelmet nézve egy hold gabona többszörösét képes leadni, igaz, több kézi munka van vele. Több lábon kell állnia egy gazdaságnak, ha nincs több száz holdad. Minél nagyobb méretben dolgozol, annál nagyobb a befektetésed, a gondod is vele, de jelenleg csak így lehet talpon maradni.

Évtizedekkel ezelőtt Bácskertesen működött egy konzervgyár. Mit jelentene ma a falunak egy ilyen üzem?

Janovicsék a konyhakerti növények közül petrezselyemből termelnek legtöbbet (Antalovics Péter felvétele)

Janovicsék a konyhakerti növények közül petrezselyemből termelnek legtöbbet (Antalovics Péter felvétele)

– A gyárkéményt felrobbantották, a meglévő objektumokat eltüntették, a mai napig ott a törmelék. Semmi sem maradt, pedig sok része volt, savanyítóüzem, konzerválóüzem… Ha valakinek feleslege, túltermelése volt, oda vitte értékesíteni, és ez most hiányzik. A feldolgozásban is van lehetőség, jó példa a paradicsom. Annak a termelésével azért hagytam fel, mert nem vették, inkább a készen kifőzöttet, vagy a bolti konzervparadicsomot. De az is igaz, hogy a tartósított nem olyan, mint az igazi házi, és egyesek újra kezdik keresni a frisset, aminek köze van ahhoz, hogy az egészséges életmódra törekednek az emberek. Mégiscsak arról tudja az ember, hogy mi van benne, amit maga készít el.

Ha jó árat fizetnének a termelőnek ma egy üzemben, akkor megérné. Talán kevesebb család ment volna külföldre, ha működött volna egy ilyen. Azt már nem tudom, hogy azok, akik elmentek, visszajönnének-e most ezért. Biztos, hogy előnyös lenne egy ilyen gyár. A piacra extra minőségűnek kell lennie az árunak, de a többi terméknek sincs semmi baja, ami kisebb, ugyanolyan jó íze lehet még… A szép áru elmehetne a piacra, a többi pedig a gyárba.

Mit jelent az utóbbi évek változatos, szokatlan időjárása a mezőgazdasági munkák számára?

– Az időjárást elnézve nincsenek jó kilátásaink. Ha esik, nagyon sok esik, ha nem esik, nagyon nagy a szárazság… Tél nincs, pedig kéne a gabonának, az a rendje. Rendes időjárás nélkül nincs termelés. A locsolás megoldás, de mégsem ugyanaz, mint egy kiadós csapadék, és a gabonára nézve nem is fizetődik ki az üzemanyag és az egyéb költségek miatt. Bácskertest szerencsére elkerülik a nagyobb csapások, mint például a jég, de a szárazság nagyban rontja a helyzetet. Tavasszal nehezen kel minden, mert az ember szárazba vet, és hó sincs, pedig az lenne a normális.

A befektetések terén említetted a műtrágyát, vegyszereket. Mit tesznek ezek a nem természetes anyagok a földdel hosszú távon, illetve a benne termelt növényekkel?

– Ha vissza szeretnénk térni a természetes körforgásra, jószágok kellenének, de az egész faluban alig vannak. Az ilyen földeken megtermelt élelmiszer egészségesebb lenne, de mivel műtrágyát használunk, eltűnik a humusz a földből. Kizsigereljük a földet azzal, hogy beiktatunk egy másodvetést is, de ez nem a gazda hibája. Olcsó a gabona, kell még egy betakarítás, hogy egyáltalán megérje az embernek a munka. Ha mesterséges anyaggal próbálom helyettesíteni a természetes anyagokat, az savasodást okozhat, szárítja a földet. A mai fogyasztói társadalom igénye, hogy az uborka, paradicsom vagy bármi más hibátlan formájú, alakú, kinézetű legyen, de hogy mit rejt magában, egyelőre kevés embert érdekel.