2024. április 25., csütörtök

Izrael – 2000 évvel később

Izrael Állam történetéről ahány tanulmány készült eddig, legalább annyit lehetne még írni. Néhány oldalra lehetetlen összesűríteni mindent, amit tudni érdemes erről a különös országról és a zsidó népről. Egy hetet töltöttem egyik adventban a Szentföldön, de felkerestem szinte az összes bibliai helyet, amit a turistairodák is kínálnak. Csak nekem harmad annyiba került a szentföldi zarándoklat, mintha szervezetten mentem volna. Elárulom: Szabadkától–Szabadkáig 380 euróba került az, ami utazási irodáknál jutányos áron ezernél kezdődik.

A szerző a Siratófalnál, Jeruzsálem

A szerző a Siratófalnál, Jeruzsálem

Mária születésének barlangja, Názáret

Mária születésének barlangja, Názáret

A Szenvedés útja napjainkban, Jeruzsálem

A Szenvedés útja napjainkban, Jeruzsálem

Azon a decemberi hajnalon sürögtek-forogtak a haszid zsidók a Debreceni reptér várójában. Fel-alá sétálva bújták Mózes törvényeit. A haszid férfiak jellemző viselete a strájmli (fekete szőrmekalap), a hosszú fekete kaftán (palást jellegű kabát), a térdig érő fehér zokni és a fekete lakkcipő. Amit rögtön észrevesz rajtuk mindenki, az a hosszú, göndör pajeszuk és az ápolatlan szakáll. A pajeszt nem ritkán akár 30 centiméter hosszúra is meghagyják, az arcszőrzetüket ritkán nyírják. Ősi hagyományaik szerint nem szabad elválasztani az arcszőrzetet a hajtól. Úri ember léttükre nyakkendőt sohasem viselnek, mert úgy vélik, hogy az elvágja a kapcsolatot az agy és a szív között. Amikor imádkoznak gartelt (öv) tekernek jó szorosan a testükre, leggyakrabban a karjukra, hogy szimbolikusan elválasszák a szívet a nemi szervtől. A modern zsidó nők öltözete ettől jóval egyszerűbb. Vallási törvényeik lényegében csak kalap vagy kendő kötelező viselését írja elő számukra, mert a látható haj a meztelenség jele.

Ilyen táraságban érkeztem Tel-Aviv Ben Gurion repterére. Az egész országra jellemző fokozott katonai jelenlét láttán csak nagyon fanatikusoknak juthat eszébe bármi ostobaságot csinálni. Miután megtaláltam a reptér alatt több emelet mélyen levő vasútállomást, Jeruzsálembe vettem az irányt. Szállásom az óvárosban volt, szobám Dávid király tornyára nézett. Első utam a szomszédos utcában lévő Siratófalhoz vezetett. Ide szigorú ellenőrzés után lehet csak belépni és a kipa viselete kötelező. A fal háromnegyedénél férfiak imádkoznak, elkülönítve pedig a nők. A sok-sok repedés valóban tele van cetlikkel. A Siratófalnál siratják a zsidók legszentebb templomuk, a Szentélyek Szentélyének lerombolását. Ez a hely ma is a zsidóság legszentebb helye. A fal túloldalán egész más világ kezdődik, Jeruzsálem óvárosának arab negyede. Ez a Templom-hegy, melynek fő jelképe a hatalmas aranykupolás Sziklamecset és mellette a jóval kisebb, de annál fontosabb Al-Aksza mecset. A Sziklamecset az arab világ egyik legfontosabb helye. Itt áll az a kő, amelyről Mohamed próféta fölvéttetett a mennybe. A keresztények szerint pedig ugyanezen a szikladarabon kellett Ábrahámnak feláldoznia fiát. Az arab negyed palesztin felügyelet alatt áll. 12 kapun közelíthető meg, ebből 11-gyet csak az iszlám hívei használhatnak, a tizenkettediket pedig a más vallásúak, de a Koránon kívül egyéb vallási tárgyakat nem vihetnek be. A muszlimoktól keletre fekszik a keresztény negyed a Golgota hegyén. Itt áll a kereszténység legfontosabb szentélye, a Szent Sír bazilika, Jézus keresztre feszítésének, sírjának és feltámadásának helye. Két kisebb városrész is van még az óvárosban. Egyik a zsinagóga körüli zsidó negyed, a másik az üldözött örményeket fogadta be.

Fél nap szükséges, hogy a zarándok végigelmélkedje a Via Dolorosát, Jézus szenvedésének útját. Ma már bazárok sűrűje veszi körbe azokat az utcákat, ahol Jézus a keresztet cipelte. A nap második felében elsétáltam az Emlékezés hegyén kialakított Yad Vashem Holokauszt múzeumba. Mivel nem sokkal zárás előtt érkeztem, már nem engedtek be. De a kijáraton keresztül majdnem felét sikerült megnéznem az emlékhelynek, eljutottam a Világ Igazainak fasoráig. Egy nap kell az Olajfák hegyének bejárására. Itt van a Getszemáni major; a templom, amely azon a helyen épült, ahol a kakas háromszor megszólalt; az utolsó vacsora terme; a szikla, ahonnan Jézus fölemelkedet a mennybe és Mária elszenderedésének temploma.

Ilyen halat ettek Jézus idejében, Tabgha (iz5.jpg)@kep

Ilyen halat ettek Jézus idejében, Tabgha (iz5.jpg)@kep

Keresztelés a Jordánban

Keresztelés a Jordánban

Názáret háromnapi járásra volt Jeruzsálemtől. Ma egy napos program keretében kényelmes autóbuszokkal lehet felkeresni Galilea vidékét. Názáretben áll az Angyali üdvözlet bazilika, ahol Gábriel arkangyal hírül adta Máriának, hogy fiút fog foganni. Mária háza mellett áll Szent József szülőháza. Innen eljutottam Kafarnaumba, arra a helyre, ahol a gyermek Jézus a bölcseket tanította. Kafarnaumtól néhány kilométerre van Tabgha, a csodálatos kenyérszaporítás helye. A hely szelleméhez méltón a közeli Szent Péter étteremben elkészítik pont olyanra a Tibériás tavából kifogott halat, amilyent Jézus csodálatosan megsokasított. Ebéd után jót lehet sétálni a Genezáreti tó (Tibériás tava) partján. Csak a partján, mert Szent Péter óta senkinek sem sikerült a vízen járnia. Itt általában csendes, meleg az idő, nem úgy, mint Jézus idejében, amikor le kellett csillapítani a háborgó tengert. Mielőtt visszaindul a busz Jeruzsálembe, megáll a Jordán partján, ahol a zsidók szerint Jézus megkeresztelkedett. Kulturált módon meg lehet mártózni a Jordánban – megújítván a keresztségi fogadalmat.
A következő napon Betlehembe látogattam. A Születés bazilika ma palesztin területen fekszik. Tömegközlekedés nincs a tizen pár kilométerre fekvő Jeruzsálemből. Pontosabban van, de az izraeli busz a két terület határán fekvő katonai ellenőrzőpontig közlekedik. Gyalogosan kell átmenni Palesztinába, ott pedig majd valamikor megérkezik a palesztin busz, ami majd elindul, amikor megtelik, vagy ha a vezető úgy ítéli meg, hogy már megéri elindulni. Így egy hófehér új Merci taxiba szálltam. A taxis átvitt Betlehem egy lepukkadt negyedébe (itt jegyzem meg, hogy egész Palesztina évtizedekre van Izraeltől). Innen helyi idegenvezetővel és másik kocsival mentünk tovább. Palesztinában nem szeretik a sárga táblás izraeli gépjárműveket. Később megfigyeltem, hogy ez fordítva is igaz a zöld táblásokra Izraelben. Miután megnéztük a Jászol teret és a Születés bazilikát taxisom minduntalan el akart vinni holivúd fabrikba. Gondoltam, hogy valamely ismert filmet ott forgatták Jézus életéről, azt megyünk megnézni. Hát nem. Egy kihalt utcában álló garázsba vezetett be. Biztos voltam benne, hogy most ugrott az egyik vesém… Aztán elém tárult egy gyönyörű világ. Ezer és ezer fából faragott betlehemi és bibliai jelenet, szobrok, események, személyek fába vésve és fából kivájva néhány centiméteresektől két méteresekig. Ekkor jöttem rá, hogy a holivúd valójában holy wood, azaz szent fa, ami nem más, mint az olajfa. Az itt vásárolt betlehem ma is előkelő helyen van emlékeim gyűjteményében.

A bibliai időkből csak Tel-Avivban eszméltem vissza a mai izraeli valóságba. A Földközi tenger partján fekvő főváros egy egészen más világ: csillogás, gazdagság, fényűzés, erődemonstrálás. Csak a halászok reggelente befutó pici bárkái emlékeztetnek még a valaha volt időkre, emberekre, értékekre. Minden más megváltozott. Talán helyes irányba, de ezt nem az én tisztem eldönteni. Egy viszont biztos: a levegőben érezni lehet a feszültséget, a katonai jelenlétet, a minden eszközzel demonstrálni kívánt (katonai) szuperhatalmat a palesztinok felett. Vagy, ahogy ott fogalmaznak: Izraelért és a zsidó népért.