2024. április 25., csütörtök

A bácskossuthfalvi viseletkészítő

Igény van a népviselet-készítő hozzáértésére, igényes keze munkájára, vallja Bece Angéla

Az utóbbi évtizedekben egyre több néprajzos szakember hirdeti a tartást adó, igényes hagyományápolás elvét, egyéni és egyesületi berkeken belül.

Bece Angéla, a diplomamunkájaként elkészült jászsági női öltöny mellett (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)

Bece Angéla, a diplomamunkájaként elkészült jászsági női öltöny mellett (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)

A néptánc, a népzenei és népmesei örökségünk megfelelő formában történő tovább éltetését. Emellett a kézművesség terén zajló alkotói tevékenység minőségére is nagy hangsúlyt fektetnek a minősítők a zsűrizések alkalmával. Múlt év szeptemberében kezdődött, és a közelmúltban ért véget az a népművészeti viseletkészítő tanfolyam a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében, a magyarországi Hagyományok Háza szakmai támogatásával, a jászberényi textilipari szakoktatók részvételével, amelyen több társával együtt részt vett Bece Angéla is, a bácskossuthfalvi Ady Endre Művelődési Központ keretében működő Tarka Virág Kézimunka Csoport vezetője. Angéla egyebek mellett varrónőként dolgozik szülőfalujában, és immár hivatalos oklevél is feljogosítja a népviselet készítésére.

– Szoktuk mondani, hogy a jó pap is holtig tanul, a viseletkészítő tanfolyam tükrében ez még inkább érvényt nyert. Felújíthattam a valaha tanult, de kevesebbet használt tudásomat, és persze rengeteg újdonsággal szembesülhettem. Olyanokról is tanultunk, hogy hol lelhetünk rá egy-egy viselet alapanyagára, hogy valóban olyan darabot készítsünk, ami jellemez egy-egy tájegységet. Tanáraink nagy hangsúlyt fektettek a varrás módjára, a díszítésre, vagy mondjuk a gombokra is. A tananyag lehallgatásába beleszólt a koronavírus miatt kialakult helyzet, ezért sok minden le is maradt, de ettől függetlenül is tartalmas és használható tudást szerezhettünk – hallhattuk Bece Angélától, aki kitért arra is, hogy a mai varrónőknek jelentősen könnyebb a dolguk, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt.

– Régen nem léteztek speciális varrógépek, tisztázó gépek, vagyis például a széleket is kézzel dolgozták el, mégis igényesen oldották meg a feladatokat. Természetesen hajdanán minden vászonból és házi szőttesből készült. Azt tudni kell, hogy ezek rojtozódnak, és időigényesebb bánásmódot igényelnek. Emellett olyan módon kellett megvarrni őket, hogy igencsak strapabíró viseleti darabok legyenek, abban a korban, amikor volt egy élethossziglan hordott ünneplő és egy hétköznapi ruhadarab – mondta el a bácskossuthfalvi varrónő, aki elárulta azt is, hogy valamikor egyszerű szabásból indultak ki.

– Több dolgot is érkeztünk elkészíteni, volt természetesen olyan munka, amit „házi feladatként” végeztünk el. Volt alkalmunk egyebek mellett bő gatyát, fiú inget, bő ujjú inget, kislány ruhát is készíteni, alsó szoknyát, dél-alföldi kötényeket, férfi surcot, somogyi röpikét is varrni. Sajnos a zsinórozás éppen lemaradt a vírushelyzet miatt, amit azért is sajnálok, mert rá alapoztam a diplomamunkámat – hallhattuk Bece Angélától.

– A tanfolyamnak köszönhetően a kezembe vehettem a viseletkészítésre feljogosító oklevelet is. Erre pedig egyre jobban szüksége van annak, aki közreműködik a művelődési egyesületek fellépő ruhájának megvarrásában, hiszen mind inkább követelményként állítják fel a zsűrizések, a színpadi bemutatkozások, a pályázati kiírások alkalmával. Ezzel együtt azt is, hogy megfelelő stílusban, varrással, anyagból készüljenek el az egyesületek viseletei – tudtuk meg a Tarka Virág elnök asszonyától, akitől a diplomamunkájaként elkészült viselet iránt is érdeklődtünk.

– A diplomamunkámként jászsági női öltönyt készítettem. A Jászságban ez a tehetősebb paraszt réteg, vagy inkább a polgárság viselete volt. Tudni kell azt, hogy a Jászság a kiváltságainak köszönhetően gazdagabb vidéknek számított, büszke emberek lakták, és ez meglátszott a viseleten is. Előbb csak a férfinadrágokat, majd a kabátokat, és később a női viseletet is zsinórozták. Színeiben nem volt hivalkodó, az anyag minőségére is adtak, a zsinórozás is időigényes folyamat, és igényesen kidolgozott, kovácsolt pityke gombok dukálnak hozzá, ami szintén emeli az értékét. Elöl az a lényeg, hogy páratlan számban kerüljön rá, és hátul is van három belőle – hallhattuk Bece Angélától, aki azt is elárulta, hogy a csodálatos tartást adó ruhadarab nem készült hiába, hiszen az Ady keretén belül tevékenykedő Rezeda asszonykórus fellépésein megtekinthető lesz a készítőjén.