Szabadka főutcája

Negyven évvel ezelőtt, 1980 augusztusában zárták le először a Korzót – az akkori Boris Kidrič utcát – a gépjárműforgalom elől, és a szabadkai gyalogosok teljes egészében birtokukba vehették a város főutcáját. Az intézkedést akkor még csak ideiglenesen, egy hónapra vezették be, de a kedvező fogadtatás miatt 1981. március 1-jén véglegesen sétálóutcává vált a Korzó. Ebből az alkalomból Szabadka főutcájának múltját és jelenét elevenítjük fel, arra keresve a választ, mit is jelent a szabadkaiaknak a Korzó.

A Korzó múltjáról Tóth Borisz idegenvezető mesélt.

– A múltban a Korzónak az volt az elsődleges szerepe, hogy a városházát összekösse a parkkal, amely kivezetett a vasútállomásra. A polgárosodó, századfordulós Szabadkának ez volt az egyik legfontosabb, és legforgalmasabb utcája, amelyen keresztül az 1897-től közlekedő villamos is áthaladt. A Korzó, az egykori Kossuth utca, azonban nem csak egy közlekedési csomópontja volt a városnak. Itt számos neves építész tervezte épület található. Sőt a korzó inspirációt adott Kosztolányi Dezsőnek is a Pacsirta című regényének megírásához. Például az a jelenet, amikor Pacsirtát a szülei elkísérik a vasútállomáshoz, elhaladnak a városháza előtt, végigmennek a főutcán és a parkon át érnek el a vasútállomáshoz, vagy amikor Pacsirta egyhetes távollétében a szülők vendéglőben ebédelnek, az nem más, mint a Kossuth utca Arany Bárány szállója, ahol kávéház is működött – mesélte az idegenvezető.

Tóth Borisz azt is elmondta, hogy a múltban a nagyvárosok főutcái általában mind forgalmasak voltak, elsősorban azért, mert itt éltek a kereskedők, és itt voltak az üzleteik.

– Vannak olyan városok is, amelyek nem is rendelkeznek kiemelkedő sétálóutcával. Például Budapesten az Andrássy út egyszerre sugárút és sétálóút is. A Váci utca régen egy forgalmas utca volt. A nevét is onnan kapta, mert itt volt a belváros egyik kapuja, amely Vác felé nézett. Szegeden a Kárász utca, a Korzóhoz hasonlóan, régen forgalmas utca volt, míg a Széchenyi téren a városháza előtt a mai napig is lehet parkolni. Világszintű tendencia azonban, hogy a nagyvárosok főutcáit, szűkebb központját sétálóövezetté alakították át – mondta az idegenvezető.

Lovas Ildikó író már csak úgy emlékszik a Korzóra, mint sétálóutcára.

– Arról, hogy autók közlekedtek a Korzón, vagy, hogy a Đuro Đaković utcáról autók befordultak volna a Korzóra, nincs emlékem, és arra sem emlékszem már, hogy az utcában hol parkoltak az autók. Kislánykoromból csak arról vannak emlékeim, hogy a város központjában sétáltunk, gyalog jártunk a könyvtárba, a munkásmoziba és a Jadran moziba – idézte fel emlékeit az író.

Lovas Ildikó jelentős intézkedésnek tartja a gépjárművek kitiltását, azonban szerinte a Korzó nem tudta betölteni Szabadka főutcájának szerepét.

– A nagyvárosok főutcái, szűkebb központjai a világon mindenütt találkozóhelyekként funkcionálnak, amelyek elősegítik az emberek közötti kommunikációt. Attól kezdve, hogy a Korzót lezárták a gépjárműforgalom elől, az kellett volna, hogy legyen a cél, hogy a Korzó ennek a funkciónak megfeleljen. Úgy gondolom, és szerintem a szabadkaiak jelentős része is így gondolja, hogy a Korzó nem tud ennek megfelelni. Egy kereskedelmi utcává züllött le, amely a szabadkaiak találkozásának elősegítésében semmilyen szerepet nem tölt be. Ha a helyiek találkoznak egymással, vagy le akarnak ülni meginni egy kávét, akkor elmennek a Kiskorzóra, vagy leülnek azon a téren, ahol két piros bódé elzárja a főtérre néző kilátást előlük. A város mindenkori döntéshozói úgy viselkedtek a Korzóval, mintha az egy különálló utca lenne, holott szerves egészet alkot a főtérrel, a Kiskorzóval, az egész városközponttal – magyarázta Lovas Ildikó.

Az író a fentiekhez hozzátette, hogy többek között szükség lett volna a Korzóval párhuzamosan a gépjárművek számára kialakítani egy utcát, hogy többek között ezen keresztül közelíthessék meg a Korzót az áruszállítók. Így elkerülhető lett volna, hogy teherautók különböző időközökben behajtsanak a sétálóutcába, vagy a Corvin Mátyás utcán át közelítsék meg azt, megzavarva az ott kávézók nyugalmát.

Tóth Borisz szintén úgy látja, hogy a Korzó jelenleg nem tölti be azt a funkciót, amit a századfordulón.

– Nagyon jó intézkedésnek tartom, hogy a Korzót sétálóutcává alakították át, és negyven éve nem közlekednek ott járművek. Sajnos azonban a Korzónak nincs meg az a jellege, mint ami régebben megvolt neki. Mindenki a Népszínház építési munkálatainak a végét várja, hogy az épület földszintjén megnyíljanak a kávézók és újra nyüzsögjön az élet a színház körül. Pozitív fejlemény, hogy egy-két kávézó, cukrászda újból elkezdett működni. Új fákat telepítettek a Korzóra, amelyek néhány év múlva már árnyékosabbá teszik az utcát. Azt látjuk, hogy nagyon lassan, de talán a város főutcája kezdi visszakapni azt az arculatát, funkcióját, ami a századfordulón volt neki – mondta Tóth Borisz.