Senki sem gondolta, hogy 2020-ban az történik majd, amihez most kénytelenek vagyunk alkalmazkodni. A biztos pontnak hitt hosszú és rövid távú tervek és stratégiák már nem állják meg a helyüket. Egyaránt érvényes ez a magánélet és az üzleti élet dolgaira is. A termelési láncokban fennakadások vannak, az otthoni munkavégzés egyre elterjedtebb, az utazás pedig nehézkes és kockázatos. Az élet tartósan megváltozik, vagy minden visszatérhet a régi kerékvágásba? Az események jövőbeni alakulását egyelőre még mindig nehéz előrelátni.
Egyesek szerint a koronavírus mindent teljesen átalakít, kifordít. De vannak, akik máig hiszik, hogy egy csapásra hamarosan minden visszarendeződik. Egyik és másik vélemény is csak részben lehet helytálló. Nagyon sokba kerülhetnek most a téves berögződésből eredő hibák. Ugyanakkor megnő a jó döntések jelentősége. Cégek, nemzetgazdaságok, családok sorsát befolyásolják most az események.
ÖSSZEMOSÓDÓ MODELLEK
Kezdetben két válságkezelő modellről beszélhettünk. Az egyik a szigorú intézkedések bevezetésével jellemezhető, a másik pedig egy liberális modell, mely szerint szabadon kell engedni a folyamatok menetét, nem szabad korlátozni, mert az leállítja a gazdaság egyes szektorait. Ez utóbbi svéd modellként vált ismertté. Érdekes módon a kezdetben sikeresnek tűnő hozzáállást azért nem koronázta teljes siker, mert nem tudta magát függetleníteni a külső hatásoktól, és azok végül így is begyűrűztek.
A svéd kormány nem a járvány elfojtását, hanem csupán a vírus terjedésének lassítását tűzte ki célul. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a hatóságok alig korlátozták a lakosság mindennapi életét. Az emberek eljártak dolgozni, az iskolák nem zártak be, a szórakozóhelyek, éttermek, bevásárlóközpontok is rendszeresen kinyitottak. Valójában egy idő után más országok is bizonyos korlátozások mellett a svéd modellre tértek át, belátva, hova vezetne, ha teljesen lezárnának mindent. A svéd gazdaságot is kezdetben valóban kevésbé sújtotta a járvány. Az ország GDP-je 8,6 százalékkal zuhant a második negyedévben, míg az euróövezet visszaesése 12,1 százalékos volt. Ebből azonban még nem lehet egyértelműen arra következtetni, hogy a svéd modell a sikeresebb. A legfrissebb statisztikai adatokból pedig az derül ki, hogy a svéd modell mégsem sikeres. A GDP negyven éve nem látott mértékben esett vissza. Mindeközben ismét sok a halálos áldozat, és újra nő a fertőzöttek száma, most már a fiatalok körében is. A különféle statisztikák is azt mutatják, dacára a kormány gyengéd válságkezelésének Svédország sem volt immunis a válság hatásaival szemben. Érdekes megfigyelni azonban, hogy a statisztikai adatokat is mennyire sokféleképpen értelmezik világszerte. Egyesek egyenesen a svéd modell bukásáról beszélnek, mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a skandináv ország gazdasága még mindig jobban megúszta (eddig) a válságot, mint pl. az eurózóna országai.
MINDEN VISZONYLAGOS
Mindez – amellett, hogy ezt is sokan elpolitizálják – arra mutat rá, hogy a világon minden viszonylagos. Az, hogy a jelenlegi helyzetben egy nemzetgazdaság vagy vállalat a többihez képest előrelép, vagy teljesen leszakad, nagyon sok mindentől függhet. Kezdetben a sikeresség alapvetően azon múlik, hogy idejében hozott-e korlátozó intézkedéseket egy adott kormány. A svéd kormány kísérletezett ennek ellenkezőjével, de a minimális korlátozások gyakorlata sem vezetett egyértelműen sikerre. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a nagyfokú globalizáció miatt a külkereskedelmi tevékenységben jelentkező fennakadások végül mindenütt megfojtják a gazdaságot. Még akkor is, ha az adott országban egyébként nem állnak le a gyárak.
Az is körvonalazódni látszik, hogy egy adott ország népességének fegyelmezettsége, a kormányzat hitelessége és valódi elkötelezettsége milyen nagyon fontos a negatív következmények kivédéséhez. Egyelőre úgy tűnik, rövid távon a gyorsan bevezetett szigorító intézkedések, középtávon a beruházásösztönző lépések nagyságrendje és minősége határozza meg a modellek sikerességét. Szerbia az idei év első felét 0,9 százalékos GDP-csökkenéssel zárta. Ez a vártnál jobb eredmény, ahogyan az ország makrogazdasági mutatószámai is jobbak a vártnál. Amikor a világ legerősebb gazdaságai kétszámjegyű csökkenést produkálnak, mi júniusban 0,1 százalékos növekedést értünk el. Szerbiában az év első negyedében 5 százalékos volt a növekedés, a második negyedévet pedig 6,5 százalékos GDP-csökkenéssel zárta az ország. Le kell szögezni, hogy ez valóban pozitív fejlemény, bármilyen szempontból tekintünk is rá. Ugyanakkor azoknak is igazuk van, akik ennek okait a gazdaság elmaradottakra jellemző szerkezetében látják, és úgy vélik, önmagában nem sokat jelent. A következő néhány negyedév adatainak ismeretében természetesen sokkal „okosabbak” leszünk. Annyi biztos, hogy a helyzet hatalmas és váratlan esély is a felzárkózásra. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy erre most nemcsak a lehetőségünk, de a felelősségünk is adva van.
